ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main programajanlo

Interjú Marton Évával 2.

Interjú Marton Évával 2.

Interjú Marton Éva operaénekesnővel, a Zeneakadémia ének- és opera-tanszékének vezetőjével. Második rész.

Az interjú első része

 

 

Második rész

 

Marton Éva művészi életútjának egyik legmeghatározóbb zeneszerzője Puccini. Az énekesnő a világ vezető dalszínházaiban évtizedeken keresztül volt Turandot és Tosca ideális megszemélyesítője. Turandot-interpretációja korszakos jelentőségű az opera műfajának történetében, Marton Éva művészetét örökíti meg a legtöbb felvétel (DVD) a kínai császárlány szerepében. Bécsben José Carreras-szal, Lorin Maazel vezényletével (a bécsi Staatsoper tulajdonaként), a New York-i Metropolitanben Placido Domingóval, a James Levine és Franco Zeffirelli neve által fémjelzett Deutsche Gramaphon produkcióban, San Franciscóban Michael Sylvester-rel, Donald C. Runnicles zenei irányításával és az ARTHAUS Musik kiadványán, Ben Heppnerrel, Roberto Abbado dirigálásával. (Valamint további nem hivatalos felvételeken, így a budapesti, a torinói, a veronai, a római, a Buenos Aires-i felvételeken.)


Tosca alakja szinte egész pályafutását végigkísérte, művészi és emberi hitvallását is a főhősnő imájának kezdősorával fogalmazta meg: "Vissi d’arte, vissi d’amore" ("A művészetnek, a szeretetnek éltem", műfordításban: "Tisztán éltem, híven szerettem"). Az etalonértékű tolmácsolások tükrében különleges esemény a Zeneakadémián december első hetében megrendezett Puccini-szimpózium, ahol a fiatalok a művészi kifejezés gazdag tradícióival és új útjaival ismerkedhettek meg.

 

Puccini születésének 150 éves évfordulójára kívántunk emlékezni a szimpóziummal. Fontos, hogy az olasz mester egészséges érzelmekkel teli zenei világát megismerjék a diákok és elkerüljék a giccses, szentimentális tolmácsolás csapdáját. Számos előadás hangzott el a Zeneakadémia tanárai részéről különféle témakörökben, így Puccini hangszereléséről és egyes operáiról, tágabb eszme- és zenetörténeti kontextusában vizsgálva az alkotásokat. Az első napon azt szerettem volna bemutatni, hogyan alakítottam Toscát és Turandotot. A vetítéssel és a beszélgetéssel emlékezetes előadásokat idéztünk fel, mivel elengedhetetlen az újabb generáció számára, hogy megismerkedjen ezekkel a felvételekkel. A modern technika segítségével egy izgalmas montázs született a Turandot rejtvény-jelenetéből: az első kérdést a bécsi, a másodikat a New York-i, a harmadikat a San Francisco-i előadásból játszottuk be. Az utolsó napot az újonnan felvett elsőéveseknek tartott kurzussal zártam. Azt vezettem elő nekik, hogyan kell egy művet megközelíteni, elemezni és lehetőségem nyílt jobban megismerni őket.

 

Turandot szerepében a bécsi Staatsoperben, 1983 (fotó: www.martoneva.hu)


A fiatalok számára Puccini zenei szövete nem mindennapos megterhelést jelent, egyes szerepeit pedig nem is lehet bizonyos életkor alatt vállalni, mert komoly hangi krízist okozhatnak a későbbiekben.

 

Minden Puccini-szerep nehéz, mert a hatalmas zenekar és a sűrű zenei szövet ellenére átlátszóan kell énekelni, nem lehet végig fortét használni. Miként Wagnernél, Puccininál is meghatározó a dráma alakulását előrejelző és a szereplők lelkiállapotát kiemelő Leitmotiv alkalmazása. "Minden Puccini-szerep nehéz..." A Debussy- vagy Ravel-szintű hangszerelés a karmestertől tudatos, elmélyült munkát igényel. Az énekes hangja a zenei szövetből kicsillan, a dirigensnek az egyensúly megtartása érdekében ilyenkor vissza kell fognia magát. Kevés olyan zenekarral találkoztam, amely nem nyomva el az énekeseket képes megvalósítani az ideális Puccini-hangzást. A szimpózium során a növendékek elsősorban Puccini dalaira koncentráltak, a tudásukat koncerten is megmutathatták az érdeklődőknek. A dalirodalom mellett könnyebb áriákkal is foglalkoztunk: Mimi és Lauretta szólószámai, ill. a Manon Lescaut Ékszeráriája révén ideálisan el lehet sajátítani az olaszos, lágy éneklést, a legato technikát és a frazeálást.

 

Puccini románcai már régebben az érdeklődése homlokterébe kerültek: a zenetörténeti ritkaságokkal sokan a 2003-ban, a Hungaroton gondozásában kiadott Puccini-CD-jén találkoztak először.

 

Könnyű, játékos, vázlatszerű skiccek ezek a darabok, amelyben a vonalvezetésen van a fő hangsúly. A dalok címe is előrejelzi a mondanivalót: Madárka, Föld és tenger, Neked, Salve Regina. A megzenésített versek egy részét neves librettisták, Ghislanzoni, Illica és Adami jegyzik. Külön felhívnám a figyelmet a Nap és szerelem c. dalra, ennek dallamát aztán a Bohémélet III. felvonás-végi kvartettjében bontotta ki Puccini. Sokáig nem foglalkoztak érdemben ezekkel az alkotásokkal és a CD-men kívül eddig csak Placido Domingo énekelte lemezre a dalokat. Szívesen emlékszem vissza a felvételre: Kovács László személyében ihletett zongorakísérőt és dirigenst találtam. A Miskolci Szimfonikus Zenekarral is öröm volt dolgozni, életemnek egy szép fejezete köt a borsodi városhoz. Sajnos, a Miskolci Operafesztivál művészeti vezetéséről kénytelen voltam lemondani, mivel időben az akadémiai vizsgákat átfedi. Miskolc városával továbbra is jó a kapcsolatom, büszke vagyok díszpolgárságára és arra a nagy megtiszteltetésre, hogy aranykönyvében Kossuth Lajos után került be nevem.

 

Tosca szerepében a Metropolitanben, 1987
(fotó: www.martoneva.hu)

 

 

 

Zeneakadémiai tevékenységére visszatérve: tavaly Önnek köszönhetően jött létre megállapodás az egyik legrangosabb német művészeti oktatási intézménnyel, a Prof. August Everding megálmodta, róla elnevezett müncheni Theaterakademie-vel, amely fiatal művészek közreműködésével új előadások létrehozását is célkitűzésének tekinti. Jövőre a Bohéméletet mutatják be, Kovalik Balázs vendégrendezésében és magyar énekeseket is várnak a produkcióba.

 

A közelmúltban elhunyt nagyformátumú német rendező, August Everding számomra is meghatározó volt: Chicagóban a Ring Brünnhildéjét, a Metropolitanben pedig a Lohengrin Ortrudját, majd Elzáját alakítottam az ő koncepciójában. Olyan művészeti iskolát hozott létre Münchenben, ahol a főiskola vagy az egyetem elvégzése után a legígéretesebb művészeket megfelelő szakmai gyakorlatokkal készítik fel a pályafutásra. A Prinzregenttheaterben nemcsak a zeneművészet, hanem szinte az összes művészeti ág képviselteti magát: a színművészet, a ballett és a film is. Olyannyira magas szakmai profizmust képviselnek, hogy professzorok, szaktanárok képzik ki még az ügyelőt, a súgót is. Ott sikerült megvalósítani egy olyan kísérleti színházat, amelyet én is mindig szerettem volna itthon az akadémiáról kikerülő fiataloknak. A Prinzregenttheather kedves emlékeket idézett fel számomra, mivel a felújított színházat én nyitottam meg egy nagyszabású Wagner-koncerttel. A müncheni dalszínháznak a nyolcvanas években itt volt a próbaszínpada és megható volt, ahogy visszatérésemkor a színházi emberek köszöntöttek. Kulturális életünk rangját is jelzi, hogy a 130 éves Zeneakadémiánkkal, Közép-Európa egyik legnagyobb múlttal rendelkező zeneoktatási intézményével hosszabb távon együttműködnének, a jövőre vonatkozóan még docenscseréket is el tudnának képzelni. Decemberben több növendékünk kiutazott a Bohémélet-produkciójuk castingjára, s hamarosan eldől, kik kapják meg a szerepeket.
A mai világban előnyös, ha a fiatal művész a meghallgatások terén is gyakorlattal rendelkezik. Pályafutásom kezdetén még nem kellett előénekelni, sokkal emberibb volt a légkör, az impresszáriók az előadásaimra jöttek. Akkoriban a színházak a törzsgárdára építettek, manapság minden szerepre újra szerződtetik az énekeseket és ha kell, előénekeltetik őket. Ezzel gyakorlatilag pillanatok alatt ki lehet cserélni egy teljes előadóapparátust. Egy fiatalnak megterhelő, ha minden szerepre előénekel, ez nem biztosítja a minőségi fejlődést és a helyes önkép kialakításában is elbizonytalanító hatással lehet. Az igazgatóknak mindenhol szükséges lenne szem előtt tartani, hogy nyugodt, baráti légkörben bontakozzanak ki a tehetségek...


Péterfi Nagy László