head main programajanlo

A léhaság útjai

A léhaság útjai

Tom Rakewell és Don Juan a Zeneakadémia operavizsgáján. Kritika.

Az opera-tanszakosok félévi vizsgáján két hiánypótló mű keresztmetszetét láthattuk a Zeneakadémia Kistermében, izgalmas interpretációban. A nemzetközi színpadokon gyakran előadott, de hazánkban sajnos méltatlanul mellőzött XX. századi remekmű, Sztravinszkij: The Rake's Progress (A léhaság útjai) című operája és egy jellegzetesen XVII. század végi dalmű, Gazzaniga Don Giovanni-adaptációja került színre. (A választás tudatos műsortervezésről tanúskodik: Marton Éva tanszékvezető a korszerű énekesképzés mellett a repertoár bővítését, és ritkaságok hazai ősbemutatóját is célkitűzésének tekinti.)


Igor Sztravinszkij neoklasszicista korszakának kiemelkedő alkotása a William Hogarth (1697-1764) azonos című rézmetszetsorozata által ihletett The Rake's Progress. A címet nehéz tökéletesen magyarra fordítani, általában A léhaság útja, A kéjenc útja, A züllés útja, Az aranyifjú útja címet használják, de a kifejezés magában rejti a züllött ember „fejlődését" is. A szereplők beszélő névvel rendelkeznek: a főhős neve Tom Rakewell, azaz „Jólzüllött" Tamás. Az opera az ő tragikus életútját, elzüllését, erkölcsi, szellemi és fizikai leépülését követi végig mély filozófiai mondanivalóval és pszichológiai igényű lélekábrázolással. Az 1951-es velencei premier óta számos dalszínház tűzi a műsorára, Magyarországon csak 1980-ban mutatta be az Operaház (Gulyás Dénes, Csengery Adrienne, Polgár László és Komlóssy Erzsébet főszereplésével, Mihály András vezényletével, Mikó András rendezésében).

 

 

1_1

Kiss Tivadar és Wágner Adrienn

 

 

1_4

Pataki P. Dániel és Kiss Tivadar

 

Almási-Tóth András rendezői koncepciója az egyéni bűn-kollektív bűn problematikáját állítja középpontba: a kezdeti paradicsomi-természeti állapot (a természetet ábrázoló festett díszlet középpontjában egy hatalmas fa, és egy majdnem meztelen szerelmespár) után a bűnbeesést mutatja be, annak összes következményével együtt. A színpadraállítás tág teret engedett az előadóművészeknek, akiknek többsége ezekben az igényes szerepekben is képességei legjavát tudta nyújtani.


Bár a főszereplő eredetileg lírai tenorra íródott, Kiss Tivadar karakteralkata új dimenziókat nyitott a figura értelmezésében. Igazi antihősként még hangjának érdessége is előnyére vált: a színpadon valóban végigélte és láttatni tudta a jobb sorsra érdemes fiatalember drámáját.

 

Kedvesét, Ann Truelove-ot Wágner Adrienn személyesítette meg, eddigi pályafutásának legjobban kiforrott alakításaként. Énekes és szerep kitűnő összhangjának lehettünk a tanúi, a fiatal énekesnő hitelesen érzékeltette az elhagyott lány őszinte, tiszta szerelmét. Vokálisan is nagyon jó teljesítményt nyújtott, minden regiszterben kiegyenlített, szép színű lírai szopránja, finom megoldásai megteremtették a hősnőhöz méltó emelkedettséget.

 

 

1_6

Orendt Gyula, Kelemen Dániel, Kiss Tivadar és Wágner Adrienn

 

 

1_9

Molnár Ágnes, Kiss Tivadar, Baráth Emőke és Szerdahelyi Pál


A dalmű legproblematikusabb szerepe Tom Rakewell erotikusan túlfűtött élettársa, a Baba the Turk (Török Baba vagy Szakállas baba). Tulajdonképpen az sincs a műben eldöntve, mindvégig lebegteti a szerző, hogy Török Baba melyik nemhez tartozik, ezért egyaránt éneklik mezzoszopránok és - a homoszexuális vonulatot kidomborítva - kontratenorok. Szabó Olga a férfias karaktert helyezte előtérbe, törtető dominaként uralta az akaratgyenge férfit. Alakítása hangilag is megfelelő volt: felhangokkal tarkított szép mezzoszopránja nagy hangterjedelemmel és hangerővel párosul.


A Sátán megszemélyesítője, Nick Shadow eredetileg a mű központi figurája. A jelen keresztmetszetben azonban szólamának jelentős részét sajnos elhagyták, így Orendt Gyula ígéretes lírai baritonja nem érvényesülhetett kellőképpen. Alakítása színészi szempontból is kidolgozatlan volt, az ördögi, démonikus karakterrel teljes egészében adós maradt.


Erőteljes basszbaritonjával Kelemen Dániel viszont fel tudta hívni magára a figyelmet Ann apjának, Truelove-nak viszonylag kisebb szerepében is.

 

Az árverezését levezető Sellem rövid epizódszerepében Pataki P. Dániel nagyon jó benyomást tett - nemcsak egyre erőteljesebb lírai tenorjával, hanem az éneklés közben bemutatott görkorcsolyatudásával is...


A zenei szövetet Oberfrank Péter szólaltatta meg zongorán - igazi profizmussal érzékeltetve a zenekar minden árnyalatát.

 

 

1_14

Kiss Tivadar és Szabó Olga

 

 

1_16

Kiss Tivadar és Orendt Gyula

 

 

1_19

Kiss Tivadar, Orendt Gyula és Wágner Adrienn

 

Az est második részében szintén egy morális tévutat bemutató, ám kevéssé filozofikus operával ismerkedhettünk meg. Giuseppe Gazzaniga egyfelvonásos Don Giovannijának keresztmetszetét a fiatalok Mazalin Wanda korrekt, kíséretre szorítkozó zongorajátékával adták elő.


A XVIII. és XIX. század fordulóján nagy népszerűségnek örvendő itáliai komponista, Giuseppe Gazzaniga (1743-1818) a nápolyi iskola jeles képviselői közé tartozott. Sikeres vígoperái mellett számos mitológiai-történelmi tárgyú operát (többek között: Ezio, Armida, Perseo ed Andromeda, Odüsszeusz-trilógia: Gli errori di Telemaco, Il ritorno di Ulisse e Penelope és Circe, La Didone, Gli Argonauti in Colco, Idomeneo), egyházzenei műveket (Sámson [Sansone] - oratórium, Requiem, Stabat Mater), három zongoraversenyt és egy szimfóniát alkotott. Leghíresebb műve, a szűk három és fél évtizedig repertoáron tartott Don Giovanni Tenorio o sia Il convitato di pietra (Don Giovanni Tenorio avagy a kővendég meghívása) ősbemutatójára 1787. február 5-én került sor a velencei Teatro San Moisè színházban.

 

 

2_1

Szerdahelyi Pál

 

 

2_4

Kelemen Dániel és Pataki P. Dániel


Mozart pár hónappal később bemutatott zseniális művéhez hasonlóan Gazzaniga operájának is dramma giocoso a műfaji megjelölése. A mű azonban nem találta meg az új műfaj adekvát kereteit - gyakorlatilag a drámai csúcspontoknál sem feszíti szét az opera buffa értelmezési tartományát, a leegyszerűsített vígoperai karakterek pedig nem adnak lehetőséget az árnyalt lélekábrázolásra. A cselekményvezetés főleg Molière (Don Juan, ou le festin de pierre) és - kisebb részben - Carlo Goldini (Don Giovanni Tenorio, ossia il dissoluto) színműveit veszi alapul, de a jelenetek jelentős része megtalálható Mozart operájában is. A librettista, a bécsi udvari költő, Giovanni Bertati jegyzi Cimarosa: A titkos házasság című operájának textusát is (de Galuppi, Paisiello, Anfossi, Traetta, Paer, Portogallo, Mayr és Salieri számára is írt szövegkönyveket). Bertatit II. Lipót nevezte ki a bécsi olasz opera „császári költőjévé" (Poeta Cesareo), miután a Mozart-dalművek, többek között a Don Giovanni librettistája, Lorenzo da Ponte kiesett az uralkodó kegyeiből.


Gazzaniga Don Giovannija szűk három és fél évtizedig, 1821-ig maradt repertoáron. A XX. században, az 1970-es évek közepétől több dalszínház is újra műsorára tűzte és három lemezfelvétel is készült (Luciana Serra és Ferruccio Furlanetto főszereplésével, Bruno Weil vezényletével, a Nuova Era, és a Sony kiadásában, valamint John Aler, Pamela Coburn, Günter von Kannen és Jean-Luc Chaignaud közreműködésével, Stefan Soltész zenei irányításával az Orfeo kiadásában).


A tenorra írt címszerepben Pataki P. Dániel - Almási-Tóth András koncepciójának megfelelően modern macsóként - érzékletesen keltette életre a gátlástalan nőcsábászt. Úgy tűnik, a fiatal énekes készen áll a Mozart-operák tolmácsolására (januártól Taminót alakítja az Operaház új, vígszínházbeli Varázsfuvola-produkciójában).

 

 

2_8

Wágner Adrienn és Pataki P. Dániel

 

 

2_15

Szabó Olga és Wágner Adrienn

 

Donna Elviraként Wágner Adrienn itt is a legjobb formájában mutatkozott be. A mű dramaturgiájából adódóan azonban szerepe elég egyoldalú, felszínes; belső vívódását nem érzékelteti a zene.

 

Az arisztokrata, kényeskedő dáma igazi riválisra talált a - Zerlinának megfeleltethető parasztlány -, Maturina, azaz Szabó Olga személyében.


Szerdahelyi Pál felszabadultan komédiázott a spanyol főúr szolgájaként, Pasquariellóként. Még a regiszterária Gazzaniga-féle feldolgozását is hallhattuk tőle, a zeneszám második részében egy Donna Elvirával énekelt duettel kiegészítve.

 

Maturina vőlegényeként Orendt Gyula komédiázott - aki áriájában ezúttal megmutatta, hogy a hazai vígoperaéneklés nemes hagyományainak méltó letéteményese lehet.


Kelemen Dániel impozáns jelenség volt a Kormányzó szerepében, kár, hogy a darab dramaturgiailag nem tud mit kezdeni a figurával. A vígoperai jelleg szintjén megmaradva még akkor sem vehető komolyan, amikor Don Giovanniért jön (tercett Pasquariellóval) és dramaturgiai baklövés a kővendég komikus áriája is az elégtétel után. Almási-Tóth András a mű eredeti szellemiségét követve a Kormányzó buffo jellegét erősítette: csetlő-botló pókember-paródiája felszabadult pillanatokkal örvendeztette meg a közönséget...

 

Péterfi Nagy László

 

(Fotók: Trenka Márton)

 

 

2_19

Pataki P. Dániel

 

 

2_24

 

Kelemen Dániel és Pataki P. Dániel

 

 

 

2009. december 19., szombat, 19.00

Zeneakadémia, Kisterem

 

Igor Sztravinszkij:

THE RAKE'S PROGRESS (A léhaság útja)
magyar nyelven

 

Truelove: Kelemen Dániel (1)
Anna: Wágner Adrienn (1)
Tom Rakewell: Kiss Tivadar (2)
Nick Shadow: Orendt Gyula (4)
Baba the Turk: Szabó Olga (3)
Sallem: Pataki P. Dániel (1)

 

Giuseppe Gazzaniga:

DON GIOVANNI
magyar nyelven

 

Donna Elvira: Wágner Adrienn (1)
Donna Anna: Baráth Emőke (BA III.évf., 5)
Donna Xiména: Molnár Ágnes (BA II.évf. 7)
Maturina: Szabó Olga (3)
Don Giovanni: Pataki P. Dániel (1)
Don Ottavio: Kiss Tivadar (2)
Pasquariello: Szerdahelyi Pál (4)
Biagio: Orendt Gyula (4)
Il Commandatore: Kelemen Dániel (1)
Lanterna: Rácz Illés (BA I.évf., 6)

 

Rendezte: Almási-Tóth András

 

Zongorán közreműködik: Oberfrank Péter (I.) Mazalin Wanda (II.)

 

Tanszékvezető: Marton Éva, Kossuth- és Bartók-Pásztory díjas egyetemi tanár (1)
Tanárok: Andor Éva (2), Andrejcsik István (3), Keönch Boldizsár (4), Pászthy Júlia (5), Halmai Katalin (6), Gombai-Nagy Nádor Magda (7)