ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main programajanlo

A Hunyadi László Debrecenben

A Hunyadi László Debrecenben

Erkel "Hunyadi László" című operája a Debreceni Csokonai Színházban. Előzetes.

2010. 09.24. Debreceni Csokonai Színház

BEMUTATÓ

 

 

Erkel Ferenc:
HUNYADI LÁSZLÓ

Opera három felvonásban

 

Szövegkönyvét Egressy Béni írta Tóth Lőrinc
Két László című drámája alapján

 

Vezényel:
Kocsár Balázs

 

 

SZEREPLŐK:

 

V. László, magyar király - Cselóczki Tamás, Kóbor Tamás
Cilley Ulrik Gróf, kormányzó - Cseh Antal, Lőrincz Zoltán

 

Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János özvegye - Bazsinka Zsuzsanna, Farkas Rose-Marie

 

László, a fia - Pataki Potyók Dániel, Kovács Barna
Mátyás, a fia - Kriszta Kinga, Rendes Ágnes

 

Gara Miklós, nádor - Cseh Antal, Wagner Lajos

 

Mária, a leánya - Rácz Rita, Zábrádi Annamária
Rozgonyi, tiszt a király seregében - Fülep Máté

 

Egy hölgy - Kriszta Kinga, Rendes Ágnes

 

 

 

Táncosok: Deczki Nóra, Endi András, Nagy László Zsolt, Pozsonyi Ágnes, Pozsonyi Zsófia, Rácz Gabriella, Sárga Szabolcs, Steuer Tibor, Szotkó Georgina, Tőke László, Tőke-Iuga Anca, Zádor Lívia, Trenyisán Csaba

 

 

 

Közreműködik a Debreceni Filharmonikus Zenekar
és a Csokonai Színház Énekkara
Karigazgató: Pálinkás Péter

 

Korrepetitor: Kunsági István, Szentai Cecília, Nagy Máté, Gyülvészi Péter
Súgó: Poór Hajnalka Ügyelő: Szabó Krisztián
Rendezőasszisztens: Bakai Barbara Koreográfus: Fejes Kitti
Koreográfus asszisztens: Laczó Zsuzsa
Díszlet, jelmez: Csík György

 

 

 

Rendező: Szabó Máté

 

 

hunyadi6691

Farkas Rose-Marie

 

 

hunyadi6708

Pataki Potyók Dániel, Farkas Rose-Marie és Kriszta Kinga

 

 

hunyadi6714

Cseh Antal

 

 

A Csokonai Színház - ígéretéhez híven - Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére bemutatja és repertoárjába veszi a Bánk bán után a Hunyadi Lászlót is. Az 1844-ben bemutatott Hunyadi László Erkel ifjúkorának fő műve, az első maradandó értékű magyar opera.

Az opera rendezője a debreceni születésű Szabó Máté, aki tavaly Offenbach Kékszakáll című művének előadásával debütált a Csokonai Színházban. Még a próbák elkezdése előtt vállalkozott arra, hogy beavassa töprengéseibe a reménybeli nézőt:

 

"A kellékraktárban a szamovár irigykedve pislog a koronára, a harsonákra és a szablyákra, akik már tudják, együtt a jelmeztári brokátokkal, a hímzett pártákkal és mentékkel, hogy most ismét rajtuk a sor.
Az aranyra festett korona több tucat királyságot és bukást megélt már, hordták óriás színészek, és volt, mikor eszébe ötlött, hogy ő tulajdonképpen csak egy vacak kis alumíniumdarab, egy középszerű ripacs kobakján.
553 évvel ezelőtt vagyunk, egy 164 évvel ezelőtt írt zenés színpadi műben.
Most, itt a jelenben, képtelenségnek tűnik bármely politikai-történelmi eseményt a maga teljességében megnyugtató hitelességgel elmesélni. Egy krónikának persze ez a dolga: a történet szereplőit mitikus magasságokba emelheti, és az örök pokolba taszíthatja. Úgy tűnik azonban, hogy az idő távlatában mégis, mintha minden visszanyerné eredeti alakját és erkölcsi megítélését. Kérdés, mi kiált messzebbre: a legyőzöttek jajszava, vagy a leigázók öröme.
Hunyadi László és V. László. Huszonnégy és tizenhét éves fiúk. Mátyás tizennégy éves.
Szilágyi Erzsébet, mint egy görög tragédia hősnője néz vissza ránk: a Valóságból. Fél évvel a győzelem után, a várban kialakult pestisjárvány után, ami legyőzte a győzteseket, a férjét, gyermekei apját. Vert seregével (fél évszázadra) elvonult a szultán. És most a király közeledik, az uralkodó, oldalán a nagybátyjával, a főkormányzóval. A vár joga őket illeti meg. A Hunyadiak tisztelik a törvényt. Jobban, mint saját magukat. Alázatos főhajtásuk halálukat, rabságukat jelenti majd.
Két fiatalember, és általuk egyúttal két érdekcsoport állnak egymással szemben. Pedig a király akár beállhatna középső testvérnek az árvák közé. Nagybátyja és a Hunyadiak hívei, a pártok, a politika azonban árkokat ás, és falakat húz. A király elveszti a nevelőapját. A méreg behatol a „véráramba" és az ünnepélyes eskütételek mögött lassan nyilvánvalóvá válik: ahhoz, hogy V. László király lehessen, el kell pusztulnia az arra nyilvánvalóan méltóbb másik félnek, a Hunyadiaknak.
Hunyadi V. Lászlóban a királyi címet tiszteli, a király Hunyadiban az embert. De ez az ember egyben nagybátyja gyilkosa is. Ez az ember, aki a bátyja lehetne.
Ahogyan ez a történelem folyamán oly sokszor előfordul, a történet abszurdumba fordul. A király soha nem látott hévvel hajtja végre iszonyatos tettét: bosszút áll, de nem az ellenségen, hiszen az ellenség - elvileg - már nincs jelen.
A dicsőséges győzelemből fogant szörnyszülött, Nándorfehérvár után kilenc hónappal, világra jött.
A vér, amelynek tulajdonképpen uralkodását köszönheti, a Szent György szobra mellett felállított vérpadra ömlik.
Hunyadi László lojalitása saját hóhérjához olyasmi, amit ma nagyon nehezen érthetünk meg. Pedig az efféle önfeláldozás az egyetlen lehetséges út a merénylő szívéhez. Elfogadom a királyt, csak azért, mert ő a király. Király legyen a talpán, aki elviseli ezt. Nem sokkal később Mátyás lesz a király..."

 

(Szabó Máté, rendező)

 

 

hunyadi6725

Cselóczki Tamás és Farkas Rose-Marie

 

 

hunyadi6737

Rácz Rita és Pataki Potyók Dániel

 

 

hunyadi6738

Jelenet

 

Forrás: Debreceni Csokonai Színház

Fotók: Gyulai Várszínház (a fenti képek a Gyulai Várszínház augusztus 3-i előadásán készültek)