ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main programajanlo

A Sirály az Operaversenyen

A Sirály az Operaversenyen

Thomas Pasatieri 'Sirály' című operája az Armel Operaversenyen. Kritika.
November 3. és 17. között rendezik az Armel Operaverseny idei döntőjét a Szegedi Nemzeti Színházban. A versenyzők itt már teljes opera produkciókban lépnek fel (a verseny első két fordulójában csak áriákat adtak elő). A produkciókat különböző operaházakban (az ún. partner operaházakban) tanulták be, és ezekben is mutatták be elsőként a darabot a döntőt megelőző hetekben. Az idei partner operaházak: Den Nye Opera - Norvégia, Divadlo Josefa Kajetána Tyla - Cseh Köztársaság, Szegedi Nemzeti Színház - Magyarország, Dicapo Opera Theatre - USA, Debreceni Csokonai Színház - Magyarország. A döntős versenyzők - akik természetesen a művek főbb szerepeinek valamelyikét kapták - tehát az egyes operaházak társulatához csatlakozva, az Operaversenyre már korábban kiválasztott rendezőkkel tanulták be a szerepeiket.
 

Az Armel Operaverseny idei döntőjében negyedikként Thomas Pasatieri amerikai zeneszerző Sirály című operájára került sor. A művet a New York-i Dicapo Opera Theatre produkciójában láthattuk.

 

 

A Sirály előadásán három versenyző lépett színpadra. Az amerikai Molly Mustonen szoprán Nyina szerepét alakította, a magyar Haja Zsolt bariton Konsztantyint játszotta, a szintén amerikai szoprán Beverly O'Regan Thiele pedig Irina Arkagyina szerepét énekelte. (A többi szereplő a Dicapo Opera tagja volt.) A darabot Harangi Márta rendezte.


Pasatieri Csehov-adaptációját Európában most mutatták be először, az előadáson maga a zeneszerző is megjelent, aki a produkció végén, a színpadon láthatóan őszinte meghatottsággal fogadta a vastapsot.

 

 

siraly1

Molly Mustonen Nyina szerepében

 

Az opera szorosan követi az eredeti Csehov-mű cselekményét, Kenward Elmslie librettója Csehov színdarabjának szó szerinti angol fordításából használ fel részleteket.

 

Irina Arkagyina szeretőjével, Trigorinnal, a sikeres íróval érkezik testvére, a betegeskedő Szorin tóparti birtokára. Kosztantyin, a fiatal író - Arkagyina fia -Nyinába szerelmes. A lány vágya az, hogy színésznő legyen. Beleszeret Trigorinba és követi őt Moszkvába.
Nyina két év múlva visszatér. Színésznő lett, de nem lett sikeres, Trigorin pedig elhagyta őt. Kosztantyinnal sincs azonban jövőjük, és a végképp magába roskadt férfi úgy dönt, végez magával.

 

A szereplők valamennyien elégedetlenek az életükkel, boldogtalanok. Konsztantyin sikertelen író, darabját kigúnyolják. Irina Arkagyina a múltban él, és kétségbeesetten igyekszik úgy viselkedni, mintha még mindig fiatal lenne. Fontos szerepet kap a darabban Mása is, akinek szerelme Konsztantyin iránt viszonzatlan marad; alkoholistaként, kényszerből él együtt Medvegyenkóval, a tanítóval. Valamennyien tehetetlenül sodródnak, mert képtelenek változtatni az életükön.

 

 

siraly2

Beverly O'Regan Thiele Irina Arkagyina szerepében

 

A rendezés érzékletesen adja vissza a dráma hangulatát. A színpadkép szándékoltan egyszerű, ugyanakkor ötletes. Három félkör alakú, kis szintkülönbséggel lépcsőzetesen elrendezett, homályosan átlátszó paraván osztja több részre a színpadot. Ez a kép mindhárom felvonás alatt változatlan marad. A részben nyitott paravánok elé-mögé olykor szobabelsőt, máskor külső tereket kell odaképzelnünk, megint máskor pedig színpadot a színpadon belül (ezen adja Nyina elő Konsztantyin darabját). A szereplőket akkor is látjuk az áttetsző fehér üveg mögött, amikor éppen nincsen jelenetük. Gyakran egymást figyelik a háttérből, máskor csak mozdulatlanul állnak ott. Ez a megoldás ügyesen érzékelteti, hogy a színpad előterében zajló tényleges párbeszédek és jelenetek mellett ugyanolyan súlya, jelentősége van a háttérben zajló, nem látható cselekményeknek, érzelmeknek is.
A csehovi „drámaiatlan drámát" jól adja vissza a többnyire statikus, stilizált színpadkép. A realista megközelítési mód a korhű jelmezekben érhető tetten, míg a fények - a kék és a fehér szín dominál, mely a tó és a sirály szimbóluma - az álomszerűséget, a valóságos szereplők álomvilágát érzékeltetik. (Gyönyörű és álomszerű az a jelenet is, amelyben Nyina a fiatal író, Kosztantyin misztikus-szimbolista darabját adja elő.)

 

 

siraly8

Haja Zsolt Kosztantyin szerepében

 

Thomas Pasatieri művét 1974-ben mutatták be a houstoni operaházban (olyan kiváló énekesekkel, mint Frederica von Stade, Evelyn Lear, John Reardon és Catherine Malfitano). A szerző a mű megírása idején 30 éves sem volt. Ezt követően az Egyesült Államok több operaházában is műsorra tűzték a darabot, 2004-ben pedig egy átdolgozott verziót mutattak be San Franciscóban. Egyetlen teljes, élő felvételt adtak ki a műből (egy New York-i produkcióról).
A Sirály mellett Pasatieri számos operát írt (Csehov mellett például Molière és Yeats egy-egy művét is megzenésítette), az 1980-as évek elejétől azonban Hollywood felé fordult: ma a filmzeneipar egyik legelismertebb szerzőjeként tartják számon.

 

 

siraly3

Jelenet

 

A csehovi dráma hangulatával meglehetős kontrasztban áll a mű romantikus zenéje. Elsőre azt gondolnám, hogy a Sirály nem is igazán zenésíthető meg, ha pedig igen, biztos nem úgy, ahogy Pasatieri tette. Különös módon a zene és a dráma itt mégis egymásra talált, ami Pasatieri tehetségét dicséri. A szerzőt gyakran emlegetik neo-romantikus komponistaként. A Sirály zenéje is érzelmes zene, hatalmas dallamívekkel, nagy zenekarral, sűrű hangszereléssel, mely zene elsősorban a szereplők forrongó érzelmi világát jeleníti meg. Megfelelő rendezésben - ilyen volt a mostani is - a csehovi dráma és a „nagy orosz lélek" zenei ábrázolása sajátos módon forr egybe, aminek révén operaként is élvezhető művet kapunk.
Hozzá kell tennem: Pasatieri zenéjéből olykor hiányoltam az eredetiséget. Csak első benyomásaim vannak, de a zene olykor Puccinira, máskor Richard Straussra emlékeztetett, megint máskor Bernsteinre. Olykor musicalre, legtöbbször pedig filmzenére (és ezt nem csak azért írom, mert Pasatieri már hosszú ideje a filmzeneiparban dolgozik). Közönségbarát, hatásos zene ez, amely azonban néha hatásvadász, igaz, ízlésesen az, nem túllépve egy bizonyos határt. Mindettől függetlenül egy szép és élvezetes műről van szó, csodálkozom, hogy nem játszák - Amerikában sem - gyakrabban.

 

 

siraly7

Molly Mustonen (Nyina) és Jonathan Hare (Trigorin)

 

Az énekesek számára bőven van lehetőség a műben a hangi képességek megmutatására. Már akinek megvan ehhez a kellő hangi kvalitása, mert a sűrű zenekari hangzás gyakran nehezen áténekelhető, és - különösen az érzelmi csúcspontokon - komoly hangvolumen, valamint biztos magasságok kellenek hozzá.

 

A mostani előadás szereplőgárdája - különösen, ami a főszerepeket illeti - kiválóan megfelelt az említett követelményeknek.

 

Irina Arkagyina szerepében Beverly O'Regan Thiele-t hallhattuk. Az amerikai szoprán magabiztosan uralta a szerepet, hangja kifejező, komoly esélye volt a verseny megnyerésére is. (Megjegyzem, Catherine Malfitano növendékéről van szó, aki olyan színpadokon lépett már fel, mint a Metropolitan Opera vagy a chicagói Lyric Opera.) Utolsó felvonásbeli áriája különösen emlékezetes marad.

 

Hasonló jelzőkkel tudom illetni a Nyinát alakító Molly Mustonen-t is. Ő a második fordulóban kevésbé volt számomra meggyőző (a Traviatából énekelt), most azonban mind hangilag, mind pedig színpadi jelenlétét tekintve nagyon magas szintű produkciót láthattunk tőle.

 

 

siraly9

Beverly O'Regan Thiele (Irina Arkagyina) és Jonathan Hare (Trigorin)

 

Magyar versenyzőnk, Haja Zsolt alakította Kosztantyint. Az operalátogató magyar közönségnek valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy a fiatal bariton legtehetségesebb énekeink közé tartozik. Produkciója ezúttal is nagyon meggyőző volt. Hangszíne nagyon szép bariton hang, előadásmódja pedig magával ragadó. Utóbbival kapcsolatban külön ki szeretném emelni, hogy Haja Zsolt minden egyes hangra összpontosítva, maximális átéléssel énekel - követendő példa minden operaénekes számára. Pár évvel ezelőtt (egy debreceni Végzet hatalma előadás után) még azt gondoltam róla: jó színész, hatásos a színpadi megjelenése, de kár, hogy ehhez nem párosul kellő hangvolumen is. Mára ez megváltozott, Haja Zolt hangja sokat ért és erősödött, ha így folytatja, egyike lesz legjobb bariton énekeseinknek. Egyértelműen a verseny egyik esélyese.

 

siraly12

Molly Mustonen (Nyina) és Haja Zsolt (Kosztantyin)

 

Kiemelkedett a produkcióból a Mását alakító Kristin Sampson is. Személyében nem más, mint a tavalyi Armel Operverseny női győztese tért vissza Szegedre (ezúttal persze versenyen kívül). Az amerikai énekesnő ezúttal sem okozott csalódást, hangja betöltötte a színházat, pedig a szerep igencsak próbára teszi az énekest.

 

 

Haloványabb teljesítményt nyújtott a Borisz Trigorin szerepében (szintén versenyen kívül színpadra lépő) Jonathan Hare. Ráadásul a fiatal énekes - érthetetlen módon - egyáltalán nem volt maszkírozva, pedig szerepe szerint jóval idősebbnek kellene lennie.

 

Kiemelném még a produkcióból a Szorint alakító Duncan Hartman szép basszusát.

 

 

A Szegedi Szimfonikus Zenekart Pacien Mazzagatti vezényelte, igen hatásosan (az esetleges kisebb hibákról és pontatlanságokról így, először hallva a művet nem tudok nyilatkozni).

 

(A teljes operafelvétel megtekinthető az Arte Live Web oldalán, itt: Sirály.)

 

Csák Balázs

 

(fotó: Kelemen József)

 

 

 

siraly4

Kristin Sampson (Mása), Beverly O'Regan Thiele

(Irina Arkagyina) és Molly Mustonen (Nyina)

 

 

siraly10

Kristin Sampson (Mása), Duncan Hartman (Szorin) és Haja Zsolt (Konsztantyin)

 

 

siraly5

Haja Zsolt (Konsztantyin)

 

 

siraly13

Haja Zsolt (Konsztantyin)

 

 

 

 
2010. november 12., 13., Szegedi Nemzeti Színház

Thomas Pasatieri:
Sirály

Anton Pavlovics Csehov azonos című drámájának adaptációja három felvonásban.
A szöveget Kenward ELMSLIE írta.
 
A Dicapo Opera Theatre (New York, Amerikai Egyesült Államok) előadása.

Versenyszerepek:
Nyina (szoprán) - Molly Mustonen (USA)
Kosztantyin (bariton) - Haja Zsolt (Magyarország)
Irina Arkagyina, színésznő (szoprán) - Beverly O'Regan Thiele (USA)
 

 

További szereplők:
Szorin, Arkagyina testvére - Duncan HARTMAN
Samrajev, jószágigazgató - Daniel KLEIN
Polina, a felesége - Edith DOWD
Mása, a lányuk - Kristin SAMPSON
Borisz Trigorin, író - Jonathan HARE
Dorn, orvos - Willy FALK
Medvegyenko, tanító - David GAGNON

Díszlet: Zöldy Z. Gergely
Jelmez: Debreczeni Ildikó
Világítástervező: Susan ROTH
Tolmács: BERZSENYI BELLAAGH Ádám

 

Közreműködik: Szegedi Szimfonikus Zenekar

 

Vezényel: Pacien Mazzagatti

 
 
Rendező: Harangi Márta

Angol nyelvű előadás magyar és angol felirattal.

A Dicapo Opera Theatre produkciója az Armel Operaverseny és Fesztivál együttműködésével készült.

 

 
HÁTTÉR

 

(Forrás: Armel Operaverseny és Fesztivál)

 

 

Cselekmény

 

A betegeskedő Szorin tóparti birtokán tengeti mindennapjait, nővére, a sikeres, ám korosodó színésznő, Irina Arkagyina fiával. Az unokaöccs, Kosztantyin önjelölt íróként minden porcikájával lázad a színház hagyományai, és az irodalom konvenciói ellen.

Kosztantyin anyja, Arkagyina szeretőjével, Trigorinnal érkezik a birtokra, és szinte azonnal panaszkodni kezd a vidéki élet sótlan unalmasságára. Saját fiának avantgárd színdarabjáért sem tud lelkesedni.
A darab félresikerült kerti bemutatóját követően az emberi kapcsolatok tragikus és komikus, de leginkább kusza hálója bontakozik ki előttünk: Kosztya darabjának főszereplője, a szomszéd birtokról származó fiatal színésznő, Nyina Trigorinért, az íróért rajong, míg Nyinába Kosztya szerelmes titkon. Mása, a jószágigazgató lánya Kosztya után epekedik reménytelenül, és vigaszt egyedül a vodkában talál. Őt Medvegyenko, a helyi tanító szereti. A jószágigazgató, Samrajev felesége, Polina férje helyett az elegáns Dorn Doktorról álmodik. Arkagyina pedig - még fiának bemutatója allatt is -, leginkább önmagával van elfoglalva, s azzal, hogy látványos gesztusaival és epés megjegyzéseivel magára vonja mindenki figyelmét. A félbeszakított párbeszédek, kényelmetlen szóváltások, és a "nemkívánatos harmadik" váratlan megjelenése következtében fájdalmasan komikussá váló szerelmi jelenetek csak fokozzák a feszültséget.

A második felvonás, két évvel később, ismét a birtokon játszódik. Az alaphelyzet és a hangulat mit sem változott, a jelenlevők is ugyanazok. Nyina - akiből nagy reményei ellenére, nem lett sikeres színésznő, visszatér a birtokra, hogy lássa Kosztyát. A fiú még mindig őt szereti, de Nyina - kiábrándultan és megtörten az élete nehézségeitől - értésére adja, hogy egyetlen lehetőségük az életben, ha elviselik azt, amit a sors mér rájuk, külön-külön.
Kosztantyin döntést hoz: megsemmisíti műve kéziratát, míg a többiek a szomszéd szobában lottóznak. Arkagyina nyer, és - kihasználva az alkalmat - színházi sikereiről kezd áradozni a többieknek. Ekkor Kosztya szobájából lövést hallanak. A fiú, aki két évvel korábban már egyszer magára lőtt, ezúttal nem hibázott: holtan találnak rá.

 

 
 
Thomas PASATIERI
 
siralypasatieri

 

Már tíz éves korában kiválóan zongorázott, tizenöt évesen pedig zeneszerzésbe fogott tanára, a világhírű Nadia Boulanger tanítványaként. A Juilliard-ra tizehat évesen vették fel, ő volt az iskola első tanulója, aki itt szerzett doktori diplomát. Juilliardos évei alatt készült el első operájával, a Trysting Place-szel, amelynek librettóját is ő írta. Színpadra először A Nők című operája került 1965-ben, az Aspen Festival keretében. További 20 operája közül néhány: La Divina (1966), Padrevía (1967), Fekete Özvegy (1972), a Sirály (1972), Mary Lincoln tárgyalása (1972), Signor Deluso (1974), Washington Square (1976), Reggeli Előtt (1980), Három nővér (1986), Frau Margot (2007) és The Hotel Casablanca (2007). Legújabb, A Nappali című operája tavaly decemberben, New York-ban volt látható. Három zongoraszonáta és több száz dal szerzője, de gyakran komponál kórusműveket is: Permit Me Voyage (1974), The Harvest Frost (1993), Bang the Drum Loudly (1994). Morning Innocent című műve a Los Angeles-i Meleg Férfikórus előadásában került bemutatásra első ízben, az előadásról cd-felvétel is készült. CD felvételei többek között: A Sirály, La Divina, Signor Deluso, The Hotel Casablanca, Frau Margot, Divas of a Certain Age, The Thomas Pasatieri Songbook, Theatrepieces, és a Monologues (Before Breakfast és Lady Macbeth).
Zeneszerzést a Juilliard-on (Manhattan School of Music) és a Cincinatti College-Conservatory of Music-ban tanít. 1980 és 1984 között az Atalanta Opera művészeti vezetői feladatait látta el. Ezt követően Los Angelesbe költözött, ahol megalapította saját produkciós cégét, Topaz Productions néven. Az általa hangszerelt filmzenék között olyan mozi sikereket találhatunk, mint: A kárhozat útja, az Amerikai Szépség, A kis hableány, A remény rabjai, Sült Zöld Paradicsom, A szenvedélyek viharában, az Egy asszony illata és az Angyalok Amerikában.
 

 

 

 

Molly MUSTONEN (szoprán)
 
siralymolly


Az amerikai szoprán kifejező alakításaiért számtalan elismerésben részesült már. Fellépett Mimi, Nedda, Frasquita és Musette szerepében a Dicapo Operában, a Hamptoni Operában és a Festa Lirica Italianán. Énekelt Thomas Pasatieri Hotel Clasablanca című operájának New York-i bemutatóján is, a Tallulah Centerben. Díjai: Musicians' Competition of Long Island - Legjobb Drámai Alakítás, Metropolitan Opera National Auditions - Körzeti Első Helyezés.

 

 

 

HAJA Zsolt (bariton)
 
siralyhaja


2002-ben végzett a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában szolfézs-zeneelmélet és egyházzene szakon, ezután iratkozott be a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Konzervatóriumába. Tizennyolc éves kora óta tanul énekelni, mestere a mai napig dr. Mohos Nagy Éva. 2006-ban megnyerte a szegedi Simándy József Énekversenyt, 2007-ben a Ferruccio Tagliavini Nemzetközi Énekversenyt. A debreceni Csokonai Színházban 2005-ben debütált a Végzet hatalmában, Melitone szerepében. A következõ évadban bemutatkozott a Manon Lescautban Lescaut õrmester- és a Lammermoori Luciában Enrico szerepében. A Magyar Állami Operaházban G. Bizet Carmen című operájában Escamillo szerepében állt színpadra először.

 

 

 

Beverly O'REGAN THIELE (szoprán)
 
siralybeverly


Az amerikai szoprán az Iowa-i Simpson College-ben és az Evanston-i Northwestern University-n szerzett zenei képesítést. Résztvevője a Chicago-i Opera Lyric Opera Center for American Artists posztgraduális képzésének, jelenleg Catherine Malfitano növendéke.Többek között Blanche Du Bois (André Previn: A vágy villamosa), Magda (A konzul), Donna Elvira, Fiordiligi, Musette, Georgetta, Ortlinda, Therese Raquin (Tobias Picker: Therese Raquin), Susannah (Floyd: Susannah) és Abigail (Robert Ward: A Salem-i boszorkányok) szerepeit alakította a Metropolitan Opera, a Lyric Opera of Chicago, a Washington National Opera, a New York City Opera, a Dicapo Opera, a Glimmerglass Opera és Des Moines Metro Opera színpadain. Fellépett az Elektrában is a Daniel Barenboim által vezényelt Chicago-i Szimfonikusokkal. Susannah, Kat'a Kabanová és Jenufa szerepében olyan hírességek beugrója volt, mint Renee Fleming, Karita Mattila és Patricia Racette. Külföldön - Angliában és Németországban - Chrysothemis, Miss Jessel és Giulietta szerepében debütált, és két alkalommal Michael Nyman operáinak főszerepét is elénekelhette.

 

 

 

Pacien MAZZAGATTI
 
siralymazzagatti
 

A hazájában és külföldön is gyakorta dolgozó amerikai karmesterre „érdemes odafigyelnünk" - írta nemrég az Opera News. Mazzegatti 2003-ban kezdte pályáját, első alkalommal Leoncavallo Bajazzókját vezényelte a Dicapo Operában. A 2008-2009-es évadra már több mint egy tucat operát vezényelt, ekkor nevezték ki a Dicapo főkarmesterének. New York-i munkái mellett rendszeresen dolgozik a New England-i National Lyric Opera turnézenekarával, vezényelt a Sarasota Operában, a Fresno Grand Operában, a Lengyel Nemzeti Operában, irányította az Orosz Filharmonikusokat és a New York-i Opera Orchestrát.Elismert zongorista. Már fiatalon, 19 évesen képesítést szerzett a Temple Egyetemen. Később, a Manhattan School of Music-ban - a kiváló amerikai Constance Keene tanítványaként - doktorált. Vezényelni Giampaolo Bracalitól tanult.

 

 

HARANGI Mária
 
siralyharangi
 

1975. november 15-én született Pécsen. Az ELTE BTK magyar-francia szakát végezte, majd 2004-ben rendező diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Szinetár Miklós vezette zenés szakirányú rendezőosztályban. Diplomarendezése a Millenáris Teátrumban bemutatott vígopera, Donizetti Rita című műve volt. A Magyar Állami Operaházban Gyöngyösi Levente A gólyakalifa című operájával debütált. Olyan előadások fémjelzik eddigi rendezői pályafutását, mint Puccini Gianni Schicchi-je, Verdi Trubadúr-ja, Kodály Székely fonó-ja, Schubert-Berté: Három a kislány, majd a HOPPArt Társulattal létrehozott rendhagyó Varázsfuvola-előadás. A musicalirodalom klasszikusait rendezte: Bernstein West Side Story-ját, Wasserman - Darion - Leigh művét, a La Mancha lovagjá-t. A Centrál Színházban 2008 és 2009 tavaszán két kiváló, a musical-műfaj új irányvonalát képviselő darabot állított színre: Ájlávjú - de jó vagy, légy más! Jimmy Roberts és Joe Dipietro műve az off-Brodway egyik sikerdarabja, Robert Lopez - Jeff Marx - Jeff Whitty A mi utcánk - Avenue Q című musicalje pedig számos Tony-díjat elnyert világsiker. 2009 őszén a Kecskeméti Katona József Színházban pályafutása első klasszikus operettjét, Huszka Jenő Lili bárónő című művét rendezte. 2010 tavaszán Székesfehérváron, Tennessee Williams A vágy villamosa című drámájának megrendezése jelentette a soron következő kihívást.

 

 

 

ZÖLDY Z Gergely

 

siralyzoldi

 

1987-ben született Budapesten. Díszlet- és jelmeztervező diplomáját 2009-ben szerezte a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán Menczel Róbert és Gyarmathy Ágnes osztályában. 2010 szeptemberétől Budapesten a Színház- és Filmművészeti Egyetem mozgóképes látványtervező MA-szakán folytatja tanulmányait. Szcenikai és díszletépítési tapasztalatokat szerzett több nyári gyakorlaton át a szegedi Scabello díszletgyártó cég műhelyében. Díszlettervezőként Tasnádi Csabával a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban kezdett dolgozni (Feydeau: A hülyéje). Jelmeztervezőként Anger Ferenc rendezésében Rossini Ory grófja c. operájában dolgozott először, melyet a Szegedi Nemzeti Színházban, majd a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutattak be. Legutóbbi munkája a Tűzraktérben előadott A vihar kapujában c. Müller Péter dráma, melyben díszlet- és jelmeztervezőként vett részt. 2009-től az Operaverseny idején a köztereken megjelenő installációk tervezője.

 

 

 

DEBRECZENI Ildikó

 

siralydebrecz

 

Több mint 22 éve dolgozik szeretett szakmájában. Tíz éve tervezi az Experidance csapatának fellépő ruháit. Budapesti és szolnoki székhelyű cége - 25 fős csapatával - Magyarország több vezető teátrumának, - köztük a Nemzeti, a Víg, a Madách, és az Operettszínháznak - dolgozik. A 2008-as évben ő kivitelezte legnézettebb tévés tehetségkutató versenyünk ruháit, a legnagyobb szakmai áttörést mégis ennek a fesztiválnak felkérése (2007) jelentette számára. Három évig ő készíti a nemzetközi produkció összes jelmezét. Azóta már Németország számos operaházának jelmezkivitelezője, felkérést kapott a Bayreuthi Fesztiváltól, de dolgozik Olaszországban és Norvégiában is.