Az idei Miskolci Operafesztiválon a Kékszakállú herceg várában Judit szerepét a világhírű Vizin Viktória énekelte. Az énekesnővel az előadás után készítettünk rövid interjút.
Magyarországon már énekelte Judit szerepét, 2009-ben, Fischer Ádám vezényletével.
Igen, és én vagyok az egyetlen énekesnő a világon, aki egy este kétszer énekelte a szerepet. Azon az estén a második előadás Judit és Kékszakállú kapcsolatának tíz évvel későbbi variánsát mutatta be. Azt követően énekeltem a szerepet a Vajdaságban, Szabadkán, ott is Selmeczi György volt a karmester és Kovács István a Kékszakállú.
A ma esti előadásban egy rendkívül szenvedélyes Juditot láthattunk. Ez a rendezői koncepció része volt vagy inkább az Ön személyiségéből fakad?
Mindkettő… Tányérokat és poharakat azért nem szoktam törni, ettől a jelenettől féltem a legjobban.
Pedig nagyon hiteles volt.
Mert egyre jobban belejöttem… [nevet] Persze megfelelő partnerem is volt hozzá Kovács István személyében, aki ma váratlanul egy széket is összetört a színpadon.
Ez eredetileg nem lett volna benne a darabban?
Nem.
A darab a férfi szempontjából közelít a nő és a férfi viszonyához…
Igen, a férfi belső lelki világát mutatja meg, és azt, ahogyan a férfi látja a nő lelki reakcióját. A nő és a férfi kapcsolata ebben a megközelítésben idővel teljesen minimalizálódik, hétköznapivá válik, a praktikus dolgokra korlátozódik. Az asszony megterít, megfőz, felöltözik és szolgálja az urat...
Térjünk rá a repertoárjára, ami igen színes. Talán Carmenként a legismertebb, de idén láthattuk az Operaházban az Ariadné Naxoszban Komponistájának szerepében, külföldön pedig a Werther Charlotte-jaként is bemutatkozott.
Így van, és Judit mellett most már Charlotte a kedvencem!
Carmen már nem?
Már nem. Ezzel a szereppel jutottam el a világban nagyon sok helyre - éppen itthon énekeltem Carment századszor. Most már inkább csak akkor vállalom, ha nagyon jónak találom a rendezést, máskülönben nekem ez már nem igazi kihívás.
(fotó: Operaportál)
Júniusban fellép az Operaházban Rameau Hippolütosz és Aricia című operájában, Phédre szerepében. A barokk zenéhez hogy viszonyul?
Ilyen jellegű barokkot minél többet szeretnék énekelni. A barokk zene nagyon színes, és az énekesnek sokkal több szabadságot ad, mint például Verdi vagy Wagner zenéje. Egyébként Bartók zenéjét is szabadnak érzem, a mai előadás is nagyon más volt, mint a többi, érzelmileg minden alkalommal másképp tudok vele töltekezni. Én színésznőnek tartom magam, aki ráadásul énekes is: ha egy karakter és egy történet megfog, akkor bármit szívesen énekelek, a barokktól a kortárs zenéig.
A pályafutását lírai szopránként kezdte…
…sőt, koloratúr magasságokkal, amik szerencsére még mindig megvannak.
Később viszont áttért a mezzoszoprán repertoárra. A jövő évadban pedig több Wagner-szerepet is fog énekelni a Rajna kincsében, a Walkürben, az Istenek alkonyában, a Tannhäuserben. Egyre inkább drámai mezzoszerepeket énekel?
Most is drámai mezzoszoprán vagyok. A drámaiság elsősorban nem a hang mélységétől vagy sötétségétől függ, hanem a karaktertől. Eboli szerepe a Don Carlosban is szoprán magasságra van írva, mégis egy drámai mezzo szerep.
Milyen szerepeket szeretne a jövőben elénekelni?
Charlotte-ot, minél többször... Persze jó rendezésben, mert muszáj, hogy számomra kihívás legyen. A hagyományos rendezéseket nem igazán szeretem. Jó lenne Vashegyi György karmesterrel minél több barokk operát énekelni. Sieglinde és Kundry is a szerepálmaim közé tartozik, bár az utóbbit inkább később szeretném énekelni. És biztosan nem akarok egyszer majd úgy visszavonulni, hogy nem énekeltem el Salomét.
Most itthon él vagy Amerikában?
Még mindig Chicagóban élek, de mostanában sokat vagyok Magyarországon. Érdekesebb, vonzóbb szerepeket kínálnak Európában és Ázsiában. A jövő évadban ugyanakkor fellépek New Yorkban, a City Operában is, ahol a számomra legkedvesebb rendezővel, Daniel Kramerrel egy Kékszakállú herceg vára előadást csinálunk.
- csb -
Fotók
(Éder Vera fotói)
***
Bartók Béla:
A kékszakállú herceg vára
A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka
Szereplők:
Judit – Vizin Viktória
Kékszakállú – Kovács István
Közreműködik: a Kolozsvári Magyar Opera és a Miskolci Szimfonikus Zenekar
Díszlet: Lőrincz Gyula
Jelmez: Szakács Ágnes
Rendező, karmester: Selmeczi György