ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main programajanlo

Szerelmi kalandozások

Szerelmi kalandozások

Az „Ory grófja” a Primavera fesztiválon. Kritika.

A Kolozsvári Állami Magyar Opera egy igazi opera ritkaságot hozott el Budapestre a Primavera fesztivál alkalmából: Rossini utolsó vígoperáját, az Ory grófját. Az előadással közel ötven év múlva tért vissza a darab az Erkel Színházba, melyet legutóbb négy évvel ezelőtt hallhatott a budapesti közönség. Akkor a Szegedi Nemzeti Színház vendégszerepelt vele a Thália Színházban. (Az akkori előadásról az Operaportálon itt olvashatnak kritikát: "Telitalálat".)

oryprimavera 1
Középen Bardon Tony

Szabó Emese rendezése egyfajta számítógépes szerepjátéknak fogta fel a történetet, melyben a nők nem azok, akiknek mutatják magukat, hiszen csak látszólag nem mennek bele a férfiak által számukra felkínált szerelmi játszadozásba. A szétbontott számítógép belsejét idéző, a második részben kábelekkel kibélelt várfal, a női szereplők tarka színekben pompázó, stilizált középkori öltözéket idéző jelmeze egy valóságtól elrugaszkodott fantasy világot teremtett. Ebben a világban a férfiak képviselték a realitásokat, míg a nők álomvilágban éltek. Csakhogy a második részben a férfiak realitás érzéke is csorbát szenvedett: lila színű zarándok ruhát öltöttek, s ily módon sikerült bejutniuk a hölgyekhez a várba.

oryprimavera 3
Bardon Tony és Barabás Zsuzsa

A rendezés alapvetően szórakoztatni akart s nem törekedett a szereplők egymás közti viszonyainak és jellemüknek aprólékos ábrázolására. Viszont remekül bánt a helyzetkomikummal és nagy gondot fordított az énekesek kifejező színészi játékára. S mikor már azt hittük, hogy nagy meglepetések nem érhetnek bennünket, jött a csattanó: az előadás végén nem Isolier, hanem Ory nyeri el Adèle kegyeit. Az eredeti történetben Isolier, a címszereplő apródja lesz végül Adèle választottja, s a kéjsóvár gróf pórul jár. Ebben az előadásban azonban az apród nadrágszerep volta elsikkadt (megjelenése alapján inkább tűnt férfi ruhába öltözött nőnek, mint nőies férfinak), s alakját kevésbé éreztük jelentősnek: csak egyfajta háttér figuraként követi az eseményeket, akinek nincs beleszólása azok alakulásába. Vele szemben Ory egy minden hájjal megkent szélhámos, aki végig ura a színpadi történéseknek, és akire az apród már-már féltékenyen tekint fel. Ez a fajta rendezői megoldás minden bizonnyal vitaható, de ezzel sikerült elkerülnie a rendezőnőnek a logikai döccenőt, az előadás egésze ugyanis nem indokolná, hogy Adèle végül az apródot válassza.

oryprimavera 4
Barabás Zsuzsa és Covacinschi Yolanda

Mint annyi más bel canto opera, az Ory grófja is igen magas követelményeket támaszt az énekesekkel szemben. A címszereplő magas fekvésű, különleges énektechnikát igénylő tenor szólamára nem könnyű megfelelő énekest találni, s ez az oka annak, hogy a könnyed hangvételű és szórakoztató darabot ritkán tűzik műsorukra a világ dalszínházai. A kolozsvári társulat is elsősorban a bel canto operákra specializálódott Bardon Tony számára kívánt szerep lehetőséget biztosítani a darab bemutatásával. Csakhogy Bardon hangilag nem alkalmas a címszerepre: a magasabb regiszterekbe eső hangokat színtelenül, majdnem végig falzettben énekelte. Tompa, erőtlen tenorja sokszor elvékonyodott, s olykor inkább ritmikusan deklamálta, mintsem ténylegesen énekelte szerepét. Ha színészi alakítása meggyőző is volt, énekesi teljesítménye aligha. Covacinschi Yolanda Adèle szerepében jobb teljesítményt nyújtott. Hajlékony szopránját szerepe lelkiállapotának megfelelően finoman árnyalta, technikailag magabiztosan uralta a nehéz szólamot, bár a hang a magasabb regiszterekben nem egyszer élesen szólt. Barabás Zsuzsa Isolier szerepét hangilag is nőiesebben formálta meg: könnyed, játékos éneklése egy fiatal lány pajkosságát idézte. Szemmel láthatólag jól érezte magát szerepében, s ez meglátszott énekesi és színészi teljesítményén is: mindkettő hatásos volt. A kisebb szerepekben a két bariton, Sándor Árpád és Balla Sándor tisztességes teljesítményt nyújtott. Chiuariu Lívia és Veress Orsolya Alice, illetve Ragonde szerepében ugyancsak szépen helyt állt. Jankó Zsolt kezei alatt a zenekar nem volt képes maradéktalanul visszaadni Rossini zenéjének könnyed frissességét, a szellemes partitúra számos részlete elsikkadt az előadáson. Valahogy hiányzott az aprólékos munka a karmester részéről s bár kétségtelen, hogy Jankó tehetséges dirigens, de ezen az estén nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A zenekar elfogadhatóan muzsikált kezei alatt, de semmi többet nem nyújtott.

oryprimavera 6

Azonban az előadás minden hibája ellenére nem lehetünk eléggé hálásak a Kolozsvári Állami Magyar Operának, amiért ismét egy operaritkasággal színesítették az Erkel Színház repertoárját, ahogy azt a jövő évadban is tenni fogják a három Luisa Miller előadásukkal.

Péter Zoltán

fotó: Csibi Szilvia

***

2014. április 24., Erkel Színház

 

Gioachino Rossini:

 

Ory grófja

Vígopera két felvonásban
Szövegét írta: Eugene Scribe, Charles-Gaspard Delestre-Poirson

Díszlettervező: Lőrincz Gyula
Jelmeztervező: Szabó Emese
Karigazgató: Kulcsár Szabolcs
Rendező: Szabó Emese

Vezényel: Jankó Zsolt

Szereplők:


Ory - Bardon Tony
Adéle de Formoutiers - Covacinschi Yolanda
Isolier - Barabás Zsuzsa
Alice - Chiuariu Lívia
Ragonde - Mányoki Mária
Nevelő - Sándor Árpád
Raimbaud - Balla Sándor

Közreműködött a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara