head main programajanlo

Magyar énekesé a Nagydíj

Magyar énekesé a Nagydíj

Vörös Szilvia kapta a Marton Éva Énekverseny Nagydíját. Beszámoló.

Lezárult a 2014. szeptember 16. és 20. között, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián megrendezett I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny.

A versenyről

Egy énekverseny rangját - kicsit leegyszerűsítve - általában három dolog határozza meg: az alapító személye, a zsűri összetétele és a pénzdíj nagysága.

Úgy tűnik, a mostani verseny esetében mindhárom feltétel megvolt ahhoz, hogy az eseményt a jövőben a legrangosabb nemzetközi énekversenyek között emlegethessük. Az alapító – Marton Éva szoprán, a zsűri elnöke – személyével kapcsolatban ez az operakedvelő olvasók számára aligha szorul magyarázatra. A zsűri többi tagjának névsora is impozáns: Vittorio Terranova tenor, a Tagliavini verseny művészeti igazgatója; Sabino Lenoci, a L'opera magazin igazgatója, a Sarzana Opera Festival művészeti vezetője; Miguel Lerín, az európai operaélet egyik legbefolyásosabb menedzsere; Pal C. Moe producer, a Bayerische Staatsoper és a Glyndebourne Festival casting menedzsere; Peter Mario Katona, a londoni Royal Opera House Director of Casting pozícióját betöltő szakembere, valamint Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és Kocsár Balázs karmester. (Betegsége miatt a legendás orosz mezzoszoprán, Jelena Obrazcova sajnos nem tudott eljönni.) Ami pedig a pénzdíjat illeti: az első helyezett 12 ezer eurós pénzjutalomban részesül, a második 9 ezer, a harmadik pedig hatezer eurós jutalomban. Ezen kívül van egy ún. Grand Prix díj is, melynek összege 15 ezer euró. Ez utóbbit a verseny szabályzata alapján nem kötelező kiadni (ezúttal kiadták).

martonverseny-foto-Zeneakademia-Mohai-Balazs2
A zsűri (fotó: Mohai Balázs)

A versenyre bármilyen hangfajú, 18-32 éves nők, illetve 18-35 éves férfiak jelentkezhettek.

A csaknem másfélszáz jelentkező által beküldött videókat egy előzsűri (Marton Éva, Kocsár Balázs karmester és Kiss B. Atilla operaénekes) értékelte. 2014. május 15-én közzétett döntésük értelmében a válogatóból 26 ország hetvenhét versenyzője, köztük tizenegy magyar jutott tovább az őszi élő fordulókba.

Közülük sem jött el mindenki (ez így szokott lenni; van, akinek más elfoglaltsága van, de olyan is, aki valamilyen egyéb okból meggondolja magát).

Végül 43 versenyző indult az elődöntőben, közülük 21 énekes jutott tovább a középdöntőbe, majd 11 versenyző a szombati döntőbe.

Az elődöntőre a versenyzők egy általuk választott Liszt-dal mellett két különböző karakterű áriával készültek, melyek közül egyet adtak elő (a zsűri azonban kérhette tőlük a másik áriát is). A továbbjutók a középdöntőben két újabb operaáriával mérették meg magukat. A zenekari kíséretes döntőre három áriával készülhettek, melyek közül egyet a versenyző, egyet pedig a zsűri választott.

A helyszín méltó volt az esemény rangjához: az elő- és a középdöntőt a Liszt Ferenc Zeneakadémia Solti György Kamaratermében rendezték szeptember 16-18-án, a döntőt a Zeneakadémia Nagytermének színpadán szeptember 20-án, míg a versenyt lezáró Gálaestet a Magyar Állami Operaházban, szeptember 21-én. Utóbbi két alkalommal a Medveczky Ádám vezényelte MÁV Szimfonikus Zenekar működött közre.

martonversenydonto zak tuba zoltan
A döntő (fotó: Tuba Zoltán)

Az elő- és a középdöntő is igen sok érdeklődőt vonzott, minden nap nagyjából félig megtelt a Solti György Kamaraterem. Ez pedig egy énekverseny esetében komoly érdeklődést jelent. Nem szabad elfelejteni, hogy a versenyzők mindegyike legalább két áriát énekelt, gyakran ugyanazok a darabok hangzottak el más és más versenyzők tolmácsolásában, és – különösen az elődöntők esetében – nem is mindig kifogástalan minőségben. Némi kitartás és elkötelezett operaszeretet kell tehát ahhoz, hogy a programot valaki végighallgassa. Pedig érdemes, a jövő nagy énekesei közül többeket egy ilyen versenyen hallhatunk először. A döntő műsora viszont már majdnem teltház előtt zajlott a Nagyteremben, és az Operaházban megrendezett Gálán is alig lehetett üres helyeket látni.

A szervezésre nem lehetett panasz: a műsorfüzet informatív és impozáns külsejű, a verseny gördülékenyen zajlott, nem voltak üresjáratok, a színpadon elhelyezett monitoron pontos információk jelentek meg az éppen fellépő előadóról és az áriák, dalok címéről.

Merthogy az elődöntők során dalokat is hallhattunk, méghozzá minden egyes előadótól. A kiírás szerint ugyanis - ahogy fentebb már említettem - valamennyi énekesnek elő kellett adnia egy Liszt-dalt. Szép gondolat, és ha valaki egyáltalán nem hallott még Liszt-dalt, biztosan elámult, hallva ezeket a gyönyörű, rendkívüli igényes darabokat, melyek közül a legtöbbnek a megszólaltatása hasonlóan komoly felkészültséget igényel az előadó részéről, mint egy ária eléneklése.

Az elő- és a középdöntő programja minden nap 3-6-ig, majd 7-9-ig tartott. Marton Éva külön megkérte a nézőket, hogy a produkciók után ne tapsoljanak (verenyeken ez így szokás). A zsűri részéről nyilvános, szóbeli értékelés csak a legritkábban hangzott el. Egyedül Marton Éva, a zsűri elnöke szólt röviden néhány énekeshez.

Az már a verseny első napján, az első előadók meghallgatása után megállapítható volt, hogy a verseny igen színvonalas lesz. Összesen két-három olyan versenyző lehetett csak, akiről az volt a benyomásom, hogy rosszul mérte fel a képességeit, és egy ilyen rangú versenyen nem is szabadott volna elindulnia.

A győztesek

A versenyen tehát első, második és harmadik díjat osztottak ki, valamint egy ún. Grand Prix-díjat.

martonversenyvoros szilvia zak tuba zoltan
Vörös Szilvia a díjjal (fotó: Tuba Zoltán)

Ez utóbbit a magyar mezzoszoprán, Vörös Szilvia nyerte el, teljesen megérdemelten. Ő volt egyébként az egyetlen magyar versenyző, aki döntőbe jutott. (Volt tanítványára Marton Éva természetesen sem az elő- és középdöntőben, sem pedig a döntőben nem szavazhatott.) A mindössze 26 éves énekesnő hatalmas tehetség, aki már nem ismeretlen a hazai közönség előtt.

Vörös Szilvia 2013-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 2008 áprilisában elnyerte a Simándy József énekverseny első kategóriájának első helyezését, ezután nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. Már egyetemi évei alatt fellépett szólistaként Budapest legjelentősebb koncerthelyszínein J. S. Bach János- és Máté-passiójában, valamint Mozart, Buxtehude, Arvo Pärt és Orbán György oratorikus műveiben. 2011-ben Gundel-díjat, 2012-ben Junior Príma-díjat kapott. 2013 júniusában Marton Éva 70. születésnapi gálahangversenyén Eboli áriáját énekelhette a Magyar Állami Operaházban. Az elmúlt évben a Zeneakadémia Solti Termében bemutatott Varázsfuvola-produkció Harmadik dámájaként, az Eötvös Alapítvány által meghirdetett zeneszerzőversenyen pedig az Out at sea című darab Medium szerepében lépett fel, és láthattuk őt az Operaházban, Strauss Elektrájában is.

martonversenykozepdonto-foto-Zeneakademia-Mohai-Balazs-3
Vörös Szilvia a középdöntőben (fotó: Mohai Balázs)

A verseny elődöntőjében Bellini Rómeó és Júliájából énekelt, valamint Liszt Es war ein König in Thule című dalát adta elő, a középdöntőben pedig egy-egy áriát hallhattunk tőle a Wertherből illetve a Don Carlosból. Már ezekben a fordulókban is kitűnően énekelt, koncentráltan, árnyaltan, kifejezően, pontosan. Szép színű mezzo hangja kellő erővel szólt, talán csak a Don Carlos-ária végén volt hallható némi erőlködés (tegyük hozzá, Eboli áriája a legnagyobbak számára is komoly kihívás), de öszességében ezt is nagyszerűen megoldotta. A döntőben is kiválóan énekelt, ekkor Donizetti A kegyencnő című operájából énekelte az „O, mio Fernando”-t (ezt adta elő a Gálán is), valamint Mozart Titus kegyelme című operájából a „Parto, ma tu ben mio”-t.     

Fiatal kora ellenére Vörös Szilvia színpadkész énekesnőnek tekinthető, ha így folytatja, néhány éven belül vezető énekeseink egyikévé válhat. Mezzoszopránokhoz képest világosabb színezetű, szépen csengő hangja a magasabb lágéban is biztosan szól (a hallottak alapján el tudom képzelni, hogy egyes szoprán szerepeket is el tudna énekelni).

martonversenymarton voros zak tuba zoltan
Marton Éva gratulál Vörös Szilviának (fotó: Tuba Zoltán)

A verseny I. díját Alexandru Aghenie román bariton kapta.

Ő az elődöntőben a Lammermoori Luciából énekelt, az általa választott Liszt-dal pedig az Oh! Quand je dors volt. Aghenie hangszíne talán kevésbé szép (kicsit „reszelős”), de rendkívül erős, ő maga pedig szuggesztív előadó. Elődöntőbeli produkciója után Marton Éva megkérte, hogy a harmaddiként megjelölt Edgarból (Puccini) is énekeljen, de kevésbé harsányan, mezza voce. (Aghenie így is tett, és a produkció tényleg árnyaltabb lett). A középdöntőben Leoncavallo Zazájából és Csajkovszkij Anyeginjéből adott elő egy-egy áriát, ezúttal is impozáns erővel, de megint kevésbé differenciáltan.

martonverseny58 Aghenie
Alexandru Aghenie (fotó: www.martoncompetition.hu)

A fináléban Gounod Faustjából és Verdi A trubadúr című operájából énekelt egy-egy áriát. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az énekes a nagyobb teremben őt kísérő zenekart is jól át tudja énekelni. A Faust-ária sikerült jobban, Aghenie ezt énekelte a Gálán is. Bár első helyezése némiképp meglepett, tény, hogy az énekes a legjobbak között volt, ráadásul – ahogy azt Marton Éva a díj átadásakor elmondta – a verseny előrehaladtával fokozatosan egyre jobban énekelt.

A második helyezés Tetiana Zhuravel szopráné lett. Az ukrán énekesnő az elődöntőben a Liszt-dal (Schwebe, schwebe, blaues Auge) után Thomas Mignon című operájából énekelt, stílusosan és magabiztosan. A középdöntőben Händel Alcinájából és Rossini A selyemlétra című operájából adott elő egy-egy áriát. Tetiana Zhuravel bájos jelenség, szépen csengő lírai szoprán hangja biztos technikával párosul. Már a Rossini-áriában is megmutatta, milyen könnyedén énekel a háromvonalas C fölött is, ezt pedig a döntő közönsége is megcsodálhatta, amikor Delibes Lakméjából énekelte el az „Où va la jeune Hindoue”-t. (A másik ária a „Caro nome” volt Verdi Rigolettójából, ebben is igen meggyőző volt.) A II. helyezés mellett övé lett a Közönségdíj is. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy az énekesnő népszerű áriákat adott elő. A népszerű áriákat azonban el is kell tudni énekelni, Tetiana Zhuravel pedig a döntőben is remekül énekelt.

martonversenyTetiana Zhuravel
Tetiana Zhuravel (fotó: www.martoncompetition.hu)

A III. helyezést Marcelina Beucher lengyel szoprán kapta. Ő az elődöntőben a Don Giovanniból énekelt (a kötelezően választható Liszt-dal a Pace non trovo volt). Előadását ekkor még nem találtam túl izgalmasnak, Marton Éva azonban megkérte, hogy énekelje el a harmadikként megjelölt Rusalka-ária (Dvořák) második felét is, és ebben a szoprán már sokkal meggyőzőbb volt. A középdöntőben a Cosí fan tuttéból és a Carmenből énekelt, különösen utóbbi (Micaëla áriája) magabiztos előadásával tett rám jó benyomást.

martonversenyMarcelina Beucher
Marcelina Beucher (fotó: www.martoncompetition.hu)

A döntőben a Figaro házasságából énekelte a „Porgi, amor, qualche ristoro” kezdetű áriát, illetve J. Strauss A denevérjéből a „Klänge der Heimat”-ot, mindkettőt nagyon jól. (Fogalmam sincs, hogy a döntőben miért énekelt három énekes is egy-egy áriát J. Strauss operettjéből. A denevért persze operaházak is rendszeresen műsorukra tűzik, de ez mégiscsak egy operaverseny, és van elég ária az operairodalomban, amiből lehet választani.)

A döntő további versenyzői

Végig nagyszerűen énekelt a versenyen a kínai tenorista, Yang Luo. Már az elődöntőben is bizonyította, hogy jó énektechnikával és szép hanggal rendelkezik, a középdöntőben viszont az is kiderült, hogy Luo Yang bátor is. Elsőként a Tell Vilmosból (Rossini) énekelte el az „Asile héréditaire”-t. „Hanggyilkos” ária, jómagam nem emlékszem, hogy versenyen valaha láttam volna olyat, aki ezzel megpróbálkozik. A kínai énekes sikerrel vette az akadályt (még a kétvonalas „D” is sikerült az ária végén). Ezek után senki sem csodálkozott volna, ha egy könnyebb áriát választ másodikként, e helyett azonban ő még magasabbra tette a lécet. Weber Bűvös vadászából énekelte a „Durch die Walder, durch die Auen”-t, és ezt is nagyon jól. Ez már sportteljesítménynek is beillett. A döntőben a Virágária (Bizet: Carmen) és a Kuda, kuda (Csajkovszkij: Anyegin) kifinomult, érett előadása után is nagy tapsot kapott, kár, hogy díjat végül nem nyert.

martonverseny074 Luo
Yang Luo (fotó: www.martoncompetition.hu)

Az orosz szoprán, Vlada Borovko különösen a középdöntőben előadott áriájával tett rám jó benyomást (Dargomizsszkij: Ruszalka). A döntőben a Bohéméletből énekelte Musette keringőjét, valamint A trubadúrból a „Tacea la notte”-t, főleg az előbbi sikerült nagyon jól, színpadkész produkció volt.

martonversenyVlada Borovko
Vlada Borovko (fotó: www.martoncompetition.hu)

Elő- és középdöntőbeli fellépése után némi csalódást okozott a Hong Kong-i tenorista, Chen Chen szereplése. Az elődöntőben a Liszt-dal mellett a Virág-áriát adta elő a Carmenből, Marton Éva azonban megkérte, hogy énekelje el a harmaddiként megjelölt „E lucevan le stelle”-t is (Tosca), de ezúttal fogja vissza a hangját… Chen a középdöntőben is igen visszafogottan énekelt a Faustból, valamint a Traviatából, és nagyon kíváncsi voltam, mire lesz képes a döntőben. Érdekes, hogy az énekes amúgy rendkívül erős hangja a Zeneakadémia Nagytermében viszont nem igazán „jött át” (a Luisa Millerből énekelt, és egy „Nessun dorma”-t a Turandotból), a Gálán valamivel meggyőzőbb volt.

martonverseny63 Chen
Chen Chen (fotó: www.martoncompetition.hu)

Kristina Metelitsa orosz mezzo-szoprán végig egyenletesen jó teljesítményt nyújtott, kiegyenlített hangja jó előadói készséggel párosul. A döntőben nagy közönségsikert aratott Saint-Saëns Samson et Dalila című operájának „Mon coeur s'ouvre à ta voix” kezdetű áriájával.

martonversenyKristina Metelitsa
Kristina Metelitsa (fotó: www.martoncompetition.hu)

Svetlana Zlobina orosz mezzoszoprán az elődöntőben autentikusan és szuggesztíven adott elő egy áriát Rimszkij-Korszakov Hópelyhecskéjéből. A döntőben énekelt áriája (Rossini: Az olasz nő Algírban – „Cruda sorte”) viszont nem biztos, hogy jó választás volt, a végig igen mély hangfekvésű áriát nagy színpadon nem könnyű igazán hatásosan előadni. (Második áriáját A denevérből választotta.)

martonverseny88 Zlobina
Svetlana Zlobina (fotó: www.martoncompetition.hu)

Signe Ravn Heiberg szoprán különösen egyik középdöntőbeli, lendületesen előadott áriájával (Nicolai: A windsori víg nők) ragadta meg a figyelmemet. A dán énekesnő vonzó jelenség, és bár kifinomult előadásmódjával a döntőben is elnyerte a közönség tetszését, ez inkább A denevérből választott áriájának volt köszönhető, mint a Tannhäuser „Dich, teure Halle” kezdetű áriájának, amely produkció nem volt ugyan rossz, de azért átütőnek sem nevezném.        

martonverseny69 HeibergSigne Ravn Heiberg (fotó: www.martoncompetition.hu)

Az ukrán bariton, Danylo Matviienko volt az, akit legkevésbé vártam a döntőbe. Az amúgy szimpatikus fiatalember (a döntőbeli produkciók előtt egy-egy rövid, bemutatkozó kisfilmet is levetítettek a nézőknek) stílusos előadó, kellemes hangszínnel, de ez a hang még meglehetősen éretlen. Ez különösen nyilvánvaló lett akkor, amikor már nagy színpadon, zenekari kísérettel kellett énekelnie (a döntőben a Don Carlosból, illetve a Tannhäuserből adott elő egy-egy áriát).

martonversenyDanylo Matviienko
Danylo Matviienko (fotó: www.martoncompetition.hu)

Akik nem jutottak a döntőbe

A középdöntő után kiesettek között is voltak számomra kisebb meglepetések.

Mindenekelőtt az angol szoprán, Lai Ling Kwong kiesése. Az énekesnő remek hang birtokosa, erős, szépen csengő szopránja betöltötte a Solti Kamaratermet. A probléma azonban éppen a hangerővel volt: az énekesnő szinte mindent fortéban énekelt, függetlenül attól, mi van a kottában. Erre Marton Éva is figyelmeztette őt, ennyiben a kiesése persze mégem volt meglepetés. (Ahogy a zsűri elnöke fogalmazott: „Önnek nagyszerű hangja van, de a hangjában lévő erőt legalább annyira arra kellene használnia, hogy pianókat is tudjon énekelni.)

martonversenyLaiLing KwongLai Ling Kwong  (fotó: www.martoncompetition.hu)

Ugyanezt a hibát követte el a tehetséges dél-koreai basszus, Sehun Park is. A zsűri elnöke őt is figyelmeztette, hogy ne „kiabálja” végig az áriát. Park azonban a középdöntőben sem igazán fogta vissza a hangját, és ez megbosszulta magát, nem jutott a döntőbe.

Egyértelmű csalódás volt ugyanakkor számomra a kínai szoprán, Jing Li kiesése. Ő az elődöntőben is nagyon jól énekelt, a középdöntőben pedig kifinomultan, olykor bravúrosan, kitűnő koloratúrákkal adott elő egy-egy áriát a Szöktetés a szerájból című operából, illetve Bellini Rómeó és Júliájából.

martonversenyJing Li
Jing Li (fotó: www.martoncompetition.hu)

Szintén jól szerepelt a középdöntőben az olasz mezzoszoprán, Giuseppina Bridelli, kiegyenlített, pontos, erős hangja kellő hangterjedelemmel is párosul. (A középdöntőben egy igen jól előadott Rosina-áriával (Rossini: A sevillai borbély) és egy szuggesztív Lucretia-áriával (Britten: Lucretia meggyalázása) hívta fel magára a figyelmet, de sajnos ő sem jutott be a döntőbe.

martonverseny62 Bridelli
Giuseppina Bridelli (fotó: www.martoncompetition.hu)

A kínai tenor, You Zuo sem jutott tovább, tőle különösen középdöntő-beli Werther-áriája maradt számomra emlékezetes. A tehetséges tenorista egyébként Marton Éva tanítványa, és mindössze 23 éves, úgyhogy van még ideje.

martonverseny140 ZuoYou Zuo  (fotó: www.martoncompetition.hu)

Végül, de nem utolsósorban ott volt az indulók közt Vásáry André férfi szoprán. Őt valószínűleg sokan ismerik egy televíziós tehetségkutató műsorból is, amelyet pár évvel ezelőtt megnyert. Mivel ő volt a versenyen az egyetlen, aki ebben a hangfajban indult, nehéz volt a többiekkel összehasonlítani. Az elődöntőben betegen is vállalta a megmérettetést, és nem is énekelt rosszul. A középdöntőben először Mozart Artaserséjéből énekelte a pokolian nehéz „Fra cento” kezdetű áriát, majd egy gyönyörűen és átszellemülten előadott ária következett Händel Atalantájából („Care Selve”). Szívesen meghallgattam volna Vásáry Andrét a döntőben is.

martonverseny86 Vásáry
Vásáry André (fotó: www.martoncompetition.hu)

Az elődöntőből a középdöntőbe nagyjából azok jutottak be, akikre számítottam. Talán csak az lepett meg, hogy a spanyol szoprán, Anna Brull nem jutott tovább, aki igen meggyőzően és átéléssel adta elő mind a Liszt-dalt, mind pedig áriáját Gounod Rómeó és Júliájából. Érdekes volt a Fülöp-szigeteki mezzoszoprán, Ma. Krissan Manika előadása is (ária az Adriana Lecouvreurből), és színvonalas az ukrán bariton, Andrii Ganchuk produkciója (Gounod: Faust), de ők sem jutottak tovább. A magyarok közül a középdöntőig jutott (természetesen Vörös Szilvia mellett) Ruszó Alexandra mezzoszoprán, és Csóka Anita szoprán is.

martonversenydontosok zak tuba zoltan
A zsűri és a döntősök (fotó: Tuba Zoltán)

A vesenyt lezáró Gála a Magyar Állami Operaházban zajlott, az énekesek itt egy-egy áriát adtak elő a döntő műsorából, és ekkor vehették át a különdíjakat is. Díszvendégként megjelent az előadáson a legendás spanyol bariton, Juan Pons, és a világszerte ismert dél-koreai basszbariton, Samuel Youn.

Végezetül néhány szó a zsűri munkájával kapcsolatban. Az énekversenyeken rendre az a szokás, hogy a zsűri zárt ajtók mögött dönt. (Ezúttal is így volt. A Marton Éva Énekverseny zsűrije értékelésének menetéről részletesen olvashatnak a martoncompetition.hu oldalon.) Nem tudom, hogy a mostani verseny indulói kérhettek-e a zsűri tagjaitól személy szerinti értékelést (gondolom igen). Mind a nézők, mind pedig a versenyzők számára is érdekes és hasznos lenne azonban egy olyan (klasszikus zenei) énekversenyt látni, ahol a produkciók után egy-egy zsűritag nyilvánosan is értékeli a hallottakat.

A II. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyre még két évet kell várnunk, remélem, hasonlóan magas színvonalú versenyben lesz részünk 2016-ban is.

Csák Balázs

martone emmer laszlo
Marton Éva (kép a műsorfüzetből - fotó: Emmer László)