head main programajanlo

A Domingo-verseny felfedezettje

A Domingo-verseny felfedezettje

A tavalyi Placido Domingo énekverseny felfedezettje a Spanyolországban élő fiatal magyar művész, Szemerédy Károly.

A nagy hangterjedelemmel és hangerővel rendelkező drámai basszbariton kiválóan elsajátította az olasz bel canto technikát: hangja minden regiszterben kiegyenlített, legatói is szépen szólnak. A pályafutását rendkívül tudatosan építő énekes, aki a jövő ideális Wotanjának lehetőségét hordozza magában, már több alkalommal énekelt a madridi Teatro Real színpadán. Első főszerepét, a Traviata Germontját májusban, a chilei Teatro Municipalban, majd augusztusban, Peruban, a limai dalszínházban fogja alakítani.

 

A Placido Domingo énekversenyen harmadik helyezést ért el. Kérem, meséljen a versenyről!

 

Placido Domingo énekversenye, az OPERALIA meghatározó élményt jelentett számomra. Ezen a megmérettetésen a legprofesszionálisabb feltételek segítik az ifjú énekeseket, a szervezők részéről tapasztalt figyelmes bánásmód mindannyiunk számára inspirálóan hatott. Már az is óriási megtiszteltetés volt, hogy a középdöntőben bekerülhettem a világ minden részéről kiválogatott negyven énekes közé. A művészi színvonal hihetetlenül magas volt, szinte az összes versenyző elképesztő hangi és előadóművészi adottságról tett tanúbizonyságot. "... A művészi színvonal hihetetlenül magas volt..." Domingo többször meg is jegyezte, hogy a verseny fennállása, 1993 óta nem volt még ilyen nehéz dolga a zsűrinek. A döntőben Beethoven Fideliójából Pizarro áriáját énekeltem Domingo vezényletével, aki dirigensként igazi drámai légkört teremtett. Mikor a Maestro a díjátadáskor bejelentette, hogy én kapom a harmadik helyezést, határtalan örömet éreztem. Az önbizalmamat az is megerősítette, hogy az első két hely megosztva szopránoknak és tenoroknak jutott, így az én hangfajomban senki sem végzett előttem. Boldog vagyok, hogy idén Pécsett és Budapesten rendezik az OPERÁLIÁt, méltó megtiszteltetést jelent ez a hazánk számára.

 

 

 

 

Pályafutását rendhagyó módon a könnyűzenei életben kezdte, még itthon. 2001-ben Ön nyerte el az „Év Hangja" kitüntetést. Aztán mégis a komolyzenét választotta.

 

Már kicsi korom óta imádtam énekelni, imádtam a zenét. Bár az Operaház gyermekkarában is énekeltem, az igazi biztatást a Kölcsey Ferenc Gimnázium kiváló énektanárától, Szolféter Gizellától kaptam, aki azt mondta, hogy a hangommal komolyabban kellene foglalkozni. A mai napig talány, honnan merített annyi energiát és tette híressé kórusát egy olyan gimnáziumban, amely elsősorban kéttannyelvű mivoltáról és sporteredményeiről volt addig híres. A versenyek világába is ekkor kóstoltam bele először, 16 évesen egy budapesti szólóénekversenyt nyertem meg. 1998-ban már országos megmérettetésen is győzelmet arattam Pécsett. 2001-ben Olaszországban tanultam és hazajövet édesanyám azzal fogadott, hogy benevezett egy televíziós énekversenyre, az „Év hangjára". A castingon helyben tudtam meg, hogy operaáriát nem énekelhetek, így Eros Ramazotti dalaival győztem a tehetségkutató versenyen. Komoly elismerést jelentett tavaly márciusban a - már a Madridi Énekakadémia növendékeként megnyert - Jacinto Guerrero énekverseny, ahol a zsűri elnöke a XX. század utolsó két évtizedéne meghatározó szopránja, Cheryl Studer volt. Talán furcsán hangzik tőlem, de nem igazán kedvelem az énekversenyeket. Nem gondolom, hogy egzakt módon el lehet dönteni, ki a jobb. Egyáltalán, mi az, hogy jobb? Én a legtöbb megmérettetésen azt tapasztaltam, hogy rengeteg tehetséges fiatal magas színvonalon énekel, aztán egyik-másik megérdemelten vagy vitatottan nyer. Egy előnye azonban mégiscsak van a versenyeknek: a fiatalok minél több helyen mutathatják meg a hangjukat és jó kapcsolatokra találhatnak. Hogyan éltem meg a sikereket? Természetesen örültem, ám a győzelmeket a helyén kell tudni kezelni. Ezek a díjak nekem nem többek, mint pozitív visszajelzések arra vonatkozóan, hogy helyes úton indultam el és amit csinálok, azt jól csinálom.

 

 

A Borisz Godunovban

 

Az éneklés mellett sokáig úgy látszott, hogy a nemzetközi kapcsolatok, a diplomácia terén is szép sikereknek néz elébe.

 

Szüleim támogatták az énekesi ambícióimat, de még idejekorán figyelmeztettek, hogy készítsek egy „B" tervet is, hisz ez a hivatás egy kozmikus kötéltánc, sok-sok csomóval a kötélen. Két diplomát szereztem, párhuzamosan végeztem a tanulmányaimat a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán, illetve az Általános Vállalkozási Főiskolán, nemzetközi kapcsolatok szakon. Felejthetetlen évek voltak, mindkét iskola nagyon érdekelt. Az időbeosztásom miatt viszont sokszor ütköztem nehézségekbe, mivel a zenei képzést sem szerettem volna elhanyagolni.

A két főiskola mellett a kiváló lírai koloratúrszopránnál, László Margitnál magánúton folytatta az énektanulmányait.

 

Mesteremről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, emberileg és szakmailag egyaránt hihetetlenül jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Egy véletlen folytán hallgatott meg, többre nem is számítottam, mivel hallottam, hogy nem vállal több tanítványt. Sokan szerettek volna az irányítása alatt tanulni, de meglehetősen be volt táblázva. És azt gondoltam, hogy egy 19 éves „gyerek" (a mai napig „gyereknek" hív) szóba sem jöhet. A legnagyobb meglepetésemre és örömömre azonban mégis elvállalt. Neves énekművészek és karmesterek itt, Spanyolországban a legnagyobb elismeréssel méltatják a tanítási módszerét: „Az első énekmestered kifogástalan technikát tanított és kifinomult hozzáértéssel választotta meg a repertoárodat." Hat csodálatos éven át készített fel a hivatásra, a „csendes tanulóidőszak" alatt tudatosan nem tűztük ki célul a sok szereplést. Ám így is szép emlékeket őrzök néhány itthoni fellépésemről. A kiváló orgonaművész, Varnus Xavér több alkalommal felkért: Bach születésének tiszteletére rendezett hajnali koncertjén Kováts Kolossal, a Miskolci Nemzeti Színházban 2005 februárjában rendezett karitatív gáláján pedig Kincses Veronikával énekelhettem együtt. 2005 májusában nyertem felvételt az Operaház OperaStúdiójába, de ugyanezen a nyáron kaptam meghívást a Madridi Énekakadémiára is. Végül az utóbbi mellett döntöttem, azért is, mert akkor már meglehetősen bizonytalan volt a stúdió sorsa. De egy nagyszerű csapatot, tehetséges fiatal énekeseket ismertem meg, akiket igazi kiválóságok tanítottak.

 

 

 

 

A Madridi Énekakadémián a nemzetközi színpadokra készítették fel és az operaéneklés kultúrájának gazdag tradícióját sajátíthatta el.


Három és fél éve kezdtem el Madridban tanulni és ez alapvetően megváltoztatta életemet. Az első időkben sok nehézséggel kellett szembesülnöm, de szerencsére ezeken most már túljutottam. A város atmoszférája is igen közel áll már hozzám. Az akadémia minden szempontból professzionálisan működik, erre a megingathatatlan anyagi háttér is garanciát nyújt. Intézményünk büszkesége a 250 férőhelyes teátrum, szépségét sok kisebb színház megirigyelhetné. "Háromhavonta operabemutatót tartunk..." Háromhavonta operabemutatót tartunk, én is sokat tanultam ezeknek a tapasztalataiból. Az iskolai előadások mellett több zarzuela előadásra kaptam felkérést. Ez az operánál könnyedebb, tipikusan spanyol műfaj itt nagyon népszerű. A madridi Teatro Real színpadán Muszorgszkij Borisz Godunovjának premierjén debütáltam. Levitsky jezsuita szerepét olyan kiválóságok társaságában énekeltem, mint Samuel Ramey vagy Roberto Scandiuzzi. Tavaly nyáron a Sevillai borbély Basiliójaként is bemutatkoztam ugyanitt, a dalszínház operastúdiójának produkciójában. A Domingo versenynek köszönhetően sok felkérést kapok. Január végén Lisszabonban volt önálló estem, amelyet Kolozsváron, január 27-én egy forró hangulatú zarzuela-gálakoncert követett. Jelenleg a Traviata Germontjára készülök. Természetesen nagyon vonzóak és csábítóak az operairodalom olyan hatalmas szerepei, mint Wotan, de ezekre a közeljövőben nem fog sor kerülni. Ilyen kihívásokhoz még fiatalnak érzem magam és nem kívánom a hangi érés folyamatát természetellenes módon befolyásolni, sürgetni. Még ötven éves koromban is szeretnék énekelni. A célul kitűzött feladatok világosak: minél jobban szeretném tökéletesíteni a technikámat és bővíteni a repertoáromat.


Péterfi Nagy László

 

 

Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:

A jövő sztárjai