Két világsztár is fellépett az évad végén a zürichi Operában: a bolgár Vesselina Kasarova Bizet Carmenjének címszerepében, míg a Rossini, Mozart, Verdi, és Richard Strauss operáiban egyaránt kiemelkedő amerikai Renée Fleming Tábornagynéként a Rózsalovagban.

Kasarovát már pályája legelején alkalmam volt hallani, amikor 1992-ben Salzburgban az indiszponált Marilyn Horne helyett két koncertelőadáson is hatalmas sikerrel tolmácsolta Rossini Tancredi című operájának címszerepét. Karrierje tulajdonképpen akkor indult, a kritikusok azonnal felfigyeltek a különösen szép, bársonyos hangra, és az addig úgyszólván ismeretlen énekesnőt bombázni kezdték Rossini, Bellini és Donizetti szerepekkel, de Mozart operáira és Gluck, Händel remekeire is többször hívták. A Carmennel azonban nem próbálkozott, csak 2008 decemberében debütált a szerepben, ráadásul épp Zürichben. A régóta a legrangosabb európai operaműhelyek között számon tartott svájci operaháznak Polgár László basszista ma is állandó tagja, vendégként pedig más magyar művészek is felléptek itt. A Carmen produkciót Hamar Zsolt vezényelte, aki immár harmadik éve állandó karmestere a zürichi operaháznak.

Vesselina Kasarova a zürichi Carmen előadásán

Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettójában Carmen az emberi szabadság szimbóluma. Matthias Hartmann (a zürichi Schauspielhaus rendezője és a bécsi Burgtheater művészeti vezetője) ezzel kapcsolatban azonban rendezőként egy paradoxonra is igyekezett rámutatni, amely a carmeni személyiség sajátja, és amely szerint Carmen csak akkor tud szeretni valakit, ha szabad, ám amikor szeret, már nem érzi magát szabadnak. Friedrich Nietzschét is magával ragadta ez a fajta szerelemábrázolás és azok után, hogy többször megnézte Bizet Carmenjét Európa számos operaházában, egyik tanulmányában, 1888-ban így áradozott: "Végre a szerelem, a természetbe visszafordított szerelem! Nem egy 'magasabbrendű szűz' szerelme! Semmiféle Senta-szentimentalitás! Hanem a szerelem, mint a végzet, cinikus, ártatlan, kegyetlen..."

Massimo Cavalletti Escamillo szerepében a zürichi Carmen előadásán

(fotó: Opernhaus Zürich)

Kasarova ugyanakkor a 21. század önmagának való, öntudatos nőtípusát is igyekezett bemutatni Carmenjében. Koncepciójának megvalósítását csábos ruha és a legújabb divatot tükröző élénkpiros, hosszított fazonú magassarkú cipő is hitelesítette. Ebben játszotta, jobban mondva, táncolta, lengte végig az operát, ami persze ideális kellék ahhoz, hogy legújabbkori boszorkányként minden férfit megszédíthessen benne. A szövegkönyv szerint ugyanis nemcsak Don Josét, hanem Zunigát és a szívtipró torreádort is megbolondítja, nem beszélve a cigánylányok után epekedő ifjakról, akik alig várják, hogy felbukkanjon a dohánygyár kapujában.

Kasarova mindent meg is tett, hogy az elképzelésének megfelelő figurát hitelesítse, képes volt egyedül a hangjával (ez csak a legnagyobb énekművészek sajátja) tökéletes karaktert formálni, mégsem volt hibátlan az alakítása. Bár hihetetlenül el tudja sötétíteni hangjának mély regiszterét, miközben birtokolja a magasságokat is, erősen zavart, hogy utóbbi hangokra ráerősített, ami a préselés miatt már-már kiabálásnak tűnt számomra, ráadásul félre is intonált bennük. "Kasarova vérbeli drámát varázsolt a színpadra..." Az opera slágereit, a Habanérát és a Seguidillát ugyan a tőle elvárt módon „teljesítette", de ekkor még sem a hangjával, sem a gesztusaival nem ejtett rabul. A harmadik felvonás Kártyaáriájában, végül a zárókép duettjében a Don Josét alakító, felvonásról-felvonásra mind hitelesebb - a nagy operaszínpadokon mostanában mind gyakrabban feltűnő - olasz tenoristával, Massimo Giordanóval együtt azonban már vérbeli drámát varázsolt a színpadra. Amely színpad néhány jelzésértékű díszletelemtől eltekintve a négy felvonáson át szinte abszolút üres maradt (Volker Hintermeier volt a színpadtervező), íly módon is szabadságot engedve persze az emberi fantáziának. A sugólyukat takaró kis szekrényt viszont minden felvonásban más és más takarta, az elsőben egy, a hőségtől elpilledt élő kutyát fektettek rá, amely a publikum szórakoztatására időnként még a farkát is csóválta, a másodikban boroskarton, a harmadikban szikladarab, a negyedik felvonásban pedig egy leszúrt bika halotti maszkja vonta magára a nézők figyelmét.

Massimo Giordano

(fotó: www.massimogiordano.com)

Ami a Carment körülvevő szereplőket illeti, a rendező Don Josét gátlásos ifjonc katonaként mutatta be, aki zavartan ejti le a kezéből a szexújságot, amikor bajtársai körülveszik. A Habanera alatt pedig még a körmét is piszkálja, és ügyet sem vet az őt körbetáncoló és - akár a pók az áldozatát - befonni készülő Carmenre. Eredetinek találtam azt is, amikor José a Seguidilla közben megengedi, hogy a cigánylány összekötözze a kezeit a kezéből kivett kötéldarabbal, mielőtt ő cselekedné ugyanezt a kapott parancsnak megfelelően Carmennel. A rendező azonban láthatóan nem igazán tudott mit kezdeni José alakjával. Bár a kocsmába érkező tizedes már nem az első felvonásban viselt szemüvegben toppant a színre (ezzel kívánta jelezni Hartmann, hogy leküzdötte gátlásait?), de még mindig nyakkendőben (!), ami Lillas Pastia csapszékében hihetetlenül furának hatott. Márcsak azért is, mert ez a felvonásvég véres drámává fajult, a Josét távozásra utasító Zunigát ugyanis az egyik csempész egyszerűen halálra késelte, és a tisztet az elvonuló Carmen-csapat egykedvűen magára hagyta.

Jelenet (fotó: Opernhaus Zürich)

Modorosnak éreztem a következő felvonásban, hogy Escamillo (a pár éve a zürichi Operához szerződött, éneklésében is erősen modoros Massimo Cavalletti alakította) hirtelen az egyetlen díszletként szereplő asztalra ugrott, és a bakancsával hatalmasakat csattogva verte a ritmust.

A következő estén Richard Strauss legnépszerűbb remeke, a zenés komédiának titulált A rózsalovag került színre, benne a még csupán harmincas éveinek elején járó Feldmarschallint üde bájjal és frissességgel megformáló Renée Fleming főszereplésével. Ha Kasarova nem volt képes tökéletesen azonosulni Carmen szerepével, a 2011. évi operaházi Májusünnepen várhatóan Pesten is fellépő amerikai szoprán annál hitelesebben alakította a Mária Terézia korabeli hősnőt. Csak az operaműfaj igazi nagyságai tudnak így egybefonódni egy szereppel, ilyen volt a legendás Tito Gobbi Scarpiája, Cesare Siepi Don Giovannija, Maria Callas Normája, és persze még bőven lehetne folytatni a sort.

Renée Fleming (fotó: Decca / Andrew Eccles)

Fleming Tábornagynéja (Elisabeth Schwarzkopf, Felicity Lott, Leonie Rysanek, vagy Regine Crespin alakításaihoz mérhetően is) önálló tanulmányért kiált, mindenekelőtt mert az erős szentimentalizmussal, és fanyar humorral átitatott 18. századi rokokóvilág sajátos atmoszféráját is képes volt gesztusaival, mimikájával, vagy éppen csak színpadi jelenlétével, vonulásával a néző elé varázsolni. Már a tizenéves szeretővel, Octaviannal (Michelle Breedt alakította remek hangi diszpozícióban) folytatott (Du bist, mein Bub, du bist mein Schatz kezdetű) darabindító pajzán kettősben is meggyőzőnek tűnt minden pillanat, az első felvonást záró monológban pedig, ahol a nagyasszony az idő megállíthatatlan múlásáról fantáziál, szívbemarkolóan megrendítőnek tűnt számomra. Tetszett a trió is Ochs báróval (Alfred Muff játszotta vérbő humorral), és Octaviannal. (Hugo von Hoffmansthal azt írta: "a tábornagyné nem önmagáért van jelen, és Ochs sem. Szembenállnak egymással, és mégis összetartoznak, közöttük áll a fiú, Octavian, aki ugyanakkor össze is köti őket."). Az igazi csoda azonban vitán felül az operát záró, és a darabot megkoronázó Tábornagyné-Octavian-Sophie (Eva Liebau) tercett volt, ahol a három egymástól nagyon is különböző női hang éteri finomsággal, szinte könnyeztetően simult egybe.

Lindner András

(Zürich)

2010. július 8., Zürichi operaház

Bizet:

Carmen

francia nyelven, német felirattal

Vezényel: Hamar Zsolt
Rendező: Matthias Hartmann
Díszlet: Volker Hintermeier
Jelmez: Su Bühler
Világítás: Martin Gebhardt
Karigazgtaó: Jürg Hämmerli
Koreográfia: Teresa Rotemberg
km.: a zürichi Opera Zenekara és Kórusa

Szereplők:
Carmen - Vesselina Kasarova

Micaëla - Sandra Trattnigg

Frasquita - Sen Guo

Mercédès - Judith Schmid

Don José - Massimo Giordano

Escamillo - Massimo Cavalletti

Zuniga - Morgan Moody

Remendado - Boguslaw Bidzinski

Dancaïro - Davide Fersini

Moralès - Gabriel Bermudez

***

2010. július 9., Zürichi operaház

R. Strauss:

A rózsalovag

német felirattal

Vezényel: Peter Schneider
Rendező: Sven-Eric Bechtolf
Díszlet: Rolf Glittenberg
Jelmez: Marianne Glittenberg
Világítás: Jürgen Hoffmann
Karigazgtaó: Ernst Raffelsberger
km.: a zürichi Opera Zenekara és Kórusa

Szereplők:

A tábornagyné - Renée Fleming

Octavian - Michelle Breedt

Sophie - Eva Liebau

Marianne - Liuba Chuchrova

Annina - Wiebke Lehmkuhl

Ochs báró - Alfred Muff

Herr von Faninal - Martin Gantner

Valzacchi - Rudolf Schasching

Rendőrbiztos - Reinhard Mayr

A tábornagyné udvarmestere - Martin Zysset

Faninal udvarmestere - Andreas Winkler

Jegyző - Tomasz Slawinski

Vendéglős - Volker Vogel

Olasz énekes - Boiko Zvetanov