ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Rablóból celeb

Rablóból celeb

A Fra Diavolo az Eiffel Műhelyházban. Kritika.

Egy dalszínháznak nemcsak az operairodalom megkérdőjelezhetetlen remekműveit kell repertoáron tartania. Ugyanakkor a „kismesterek” darabjaira fokozottan igaz, hogy csak megfelelő énekesekkel és jó rendezéssel lehet – zenei értékeiket is felmutatva – sikerre vinni azokat. Nincs ez másképp a 19. századi francia zeneirodalom másodvonalába tartozó Daniel Auber operáival sem. A hosszú életű szerző darabjai – A portici néma kivételével, ami az ún. grande opera prototípusa lett – nem voltak előremutatóak, nem forradalmasították a műfajt, de jól kiszolgálták a közönség igényeit. Egyszerű cselekményük, könnyed, ironikus hangvételük kellemes esti kikapcsolódást jelentett, míg bravúros szólamaik az énekesek számára adtak lehetőséget technikai tudásuk legjavának csillogtatásához. Több darabját kapcsolhatjuk a Rossini képviselte líraibb vígopera műfajához, és nem kivétel ez alól a 19. század egyik legnagyobb operai sikerét magáénak tudható Fra Diavolo sem, amit hatvanöt évvel ezelőtt játszottak utoljára Budapesten.

A gazdagokat sarcoló és a szegényeket pártfogoló rablóvezér elcsépelt témáját feldolgozó darab felújításával az Opera vezetősége Szinetár Miklós előtt kívánt tisztelegni. A kilencvenkettedik évében járó egykori főigazgató és rendező hatvanöt évvel ezelőtt ezzel a darabbal debütált az Operában. Az idős mester felé tett gesztus érthető, ami pedig a színpadra állítást illeti, gördülékeny és szórakoztató előadásban sikerült feltámasztani az egykor oly népszerű vígoperát.

fra diavolo perf 1

Kőrösi András, Beeri Benjámin és Szerekován János

Az énekesek jól komédiáztak, s bár prózamondásuk nem volt kifogástalan, hozta a megszokott színvonalat. A vetített háttérkép mutatós volt, és finoman megtörtént a történet átértelmezése is. A címszereplő nem hal meg – már az 1959-es rendezésben is sikeresen elmenekült a dragonyosok golyói elől a harmadik felvonás végén –, hanem rablóból celebbé válik. Az utazó Kookburn lord benne találja meg azt az eladható márkát, amit keresett, s amiből meggazdagodhat. A kissé talán közhelyes rendezői koncepció működött, ahogy Szinetár nosztalgikus utalásai, kikacsintgatásai is. Például amikor a szerzetesnek öltözött rablók alamizsnáért kopogtatnak a fogadó ajtaján, s a Borisz Godunov dallamait éneklik. Mire a fogadós, aki ebben a verzióban egykor operaénekes volt, mindjárt megjegyzi, hogy ő még nem ezt énekelte, hanem a Rimszkij-Korszakov-féle verziót, de ezt manapság hamisítványnak tartják, a lengyel képet is elhagyják. Szinetár fricskát dob a mai rendezők és színház felé, miközben saját munkásságára is utal, hiszen 1999-ben az ő rendezésében még a Borisz Rimszkij-Korszakov-féle változatát szólaltatták meg. Ettől eltekintve, mélyebb gondolatiságot nem véltem felfedezni színpadra állításában. A jelenetek ugyanakkor a legkevésbé sem keltették a megrendezetlenség látszatát, s a produkció a közönség nagyrészének tetszését felróható hibái ellenére is elnyerte.

Az Eiffel-műhelyházba tervezett előadások már-már állandó velejárója a megszólaltatott művek áthangszerelése, a zenekari kíséret redukálása. Mivel a Bánffy terem zenekari árkában elférne egy teljes szimfonikus zenekar is, ez a gyakorlat a költségkímélésen kívül nem nagyon szolgálhat mást célt. A Fra Diavolót azonban kamaraméretű zenekar kísérte, ami egy teljes értékűnek szánt romantikus daljáték előadása esetében abszurd és nonszensz. A zenekari kíséret nem töltötte be megfelelően a teret, s mindez sokat elvett az előadás nyújtotta zenei élményből. Szennai Kálmán mindent megtett: a partitúra alapos ismerőjeként vezette a zenészeket, akik bár jól muzsikáltak irányításával, a sziporkázóan komikus atmoszférát nem sikerült megteremteniük. Mindez összefüggésben állhat azzal is, hogy az énekesek többsége sem brillírozott. Egy részükkel kapcsolatban úgy érzetem, nem rendelkeznek kellő stílusismerettel a kora romantikus vígoperák világában.

fra diavolo perf 3

Hábetler András, Kiss Diána Ivett és Beeri Benjámin

A címszerepet megformáló Beeri Benjámin szép színű tenorhang birtokosa, de színészi készségei még fejlesztésre szorulnak, ahogy sokszor technikailag sem sikerült gördülékenyen megszólaltatnia szólamát. Felemás benyomást tett rám, alakítása nincs még teljesen kiforrva. Fenyvesi Gabriella Rea Zerlinaként élvezetesen alakította a falusi naivát, s bár technikailag szépen megbirkózott szólamával, koloratúrái nem csilingeltek és szárnyaltak igazán légiesen. A Pamelaként színpadra lépő Kiss Diána Ivettnek jól állt a nagyvilági dáma szerepe, és énekesi teljesítményére sem lehetett különösebb panaszunk. Lorenzo szerepét Boncsér Gergely énekelte, szépen megbirkózva a magas szólam nehézségeivel, s ha lírai színezetű tenorja nem is szárnyalt könnyedén, remekül illett a szólamhoz. Érdemes lenne több lehetőséget adni neki hasonló szerepkörben. Szerekován János ezúttal Beppo szerepében örvendeztetett meg bennünket remek karakteralakítással, színészi készségeit is jól kamatoztatva a bandita humoros szerepében. Hasonlóan színvonalas volt Giacomo szerepében Kőrösi András alakítása, aki szemmel láthatólag nagy élvezettel vetette bele magát szerepébe. A legjobb alakítást Hábetler András nyújtotta Kookburn lordként. A baritonista jól kamatoztatta korábbi buffo szerepeiben szerzett tapasztalatait; komikus jeleneteit kellő élénkséggel, pergőn adta elő. Matteo, a fogadós szerepét Szvétek László rutinosan, és szintén jó stílusismerettel énekelte.


Péter Zoltán


fotó: Berecz Valter

fra diavolo perf 4

Jelenet



*

 

2024. május 18. Bánffy Színpad, Eiffel Műhelyház


Daniel Auber:

Fra diavolo

Opera magyar nyelven, angol felirattal, három felvonásban, két részben

Szövegkönyv: Eugène Scribe

Szentgyörgyi Pál magyar nyelvű fordítását átdolgozta Szinetár Miklós

Társrendező: Harangi Mária

Díszlettervező: Zöldy Z Gergely

Jelmeztervező: Szelei Mónika

Videótervező: Czeglédi Zsombor

Angol nyelvű feliratok: Patrick Mullowney

Játékmesterek: Harangi Mária, Niklai Judit

Zenei asszisztensek: Jean Klára, Zsoldos Bálint

Rendező: Szinetár Miklós


Szereplők:

Fra Diavolo: Beeri Benjámin

Kookburn lord: Hábetler András

Pamela: Kiss Diána Ivett

Lorenzo: Boncsér Gergely

Matteo, fogadós: Szvétek László

Zerlina: Fenyvesi Gabriella Rea

Rea Giacomo, bandita: Kőrösi András

Beppo, bandita: Szerekován János

Egy paraszt: Tóth-Fejel Dániel József e.h.

Egy katona: Havas-Horváth László e.h.

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói

Vezényel: Szennai Kálmán