ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Új seprű - jól sepert

Új seprű - jól sepert

Az új évad első premierje a tavalyihoz hasonlóan gyerekopera volt: a nagy sikerű Pomádé király új ruhája után ezúttal Benjamin Britten: A kis kéményseprő című operáját mutatták be a dalszínház színpadán.

Tény, hogy az operairodalom nem bővelkedik kifejezetten gyermekek számára, különösen nem gyerekek által énekelt művekben. Ezúttal azonban sikerült egy igazi gyöngyszemet színpadra vinni - többé-kevésbé szerencsésen.

 

Britten operáját 1949-ben mutatták be, négy évvel a Peter Grimes után. Ez utóbbi, részben szintén a gyerekmunka kérdését is boncolgató opera néma gyerekszereplője a Kis kéményseprőben főszereplővé válik, a halászsegédek helyét felváltja a korszak nagy botrányait kiváltó kéményseprő inas figurája. A mű koncepciója "opera az operában", erre utal az eredeti cím is (Játsszunk operát! [Let’s Make an Opera]), a játéknak a Kis kéményseprő tulajdonképpen csak a második részét képezi. Az első, a világ operaszínpadain igen ritkán játszott prózai felvonás előkészíti a közönséget a tényleges zenei mű befogadására. A magyar nézők most ezt, a ritkán játszott teljes verziót láthatták.

 

 

ujsepru

 

 

Bartal László, az első premier karmestere mindent megtett, hogy a közönséget dalra fakassza. Hozzátartozik ugyanis a darabhoz - a befogadást elősegítendő - a közös énektanulás, mégis úgy tűnt, hogy a többség idegenkedve fogadja ezt a közeledést.

 

Az opera dickensi világa - gondoljunk csak a Twist Olivérre - az 1800-as évekre nyúlik vissza, amikor elfogadott, sőt mindennapos volt a gyerekmunka. Eric Crozier, az opera szövegírója William Blake The Chimney Sweeper (A kéményseprő)című versére támaszkodva kezdett el a librettón dolgozni, mely nem másról, mint egy árvaságra jutott kisfiúról szól, aki arra kényszerül, hogy reggelről-estig a kürtőbe bújva dolgozzon.

 

 

ujsepru2

 

 

Itt ütközünk az első problémába. A kultúrák közti hídépítés persze szép dolog, de nem biztos, hogy egy ilyen mélyen gyökerezően brit alapokból táplálkozó 19. századi történet - hiába a mai magyar diáknyelvre való átfordítás - megfelelő befogadásra lel. A Kerek István szerkesztette első rész poénjai, hogy úgy mondjam: ültek, a fiatal közönség jót nevetett a High School musicales utaláson, a rappelésen, vagy a mérsékelt hangerővel játszott popslágeren, az American boy-on, sőt, hogy az idősebbeket is nevetésre fakasszák, felhangzott a Kislány a zongoránál című dal karikírozása is. Mindez hangulatot talán teremtett, ugyanakkor nem kapcsolódott szervesen a második részhez, a közönséggel énekeltetett dalokhoz pedig semmiképpen. (Talán éppen ebből a diszkrepanciából fakadóan követte a közönség bizonytalanul a karmester éneklésre buzdító utasításait.)

 

 

ujsepru3

 

 

Az operai részben következett aztán egy másik, általánosabb probléma, nevezetesen, hogy nem igazán lehetett érteni a szöveget. "Nem igazán lehetett érteni a szöveget..." A gyakorlott operalátogató ilyenkor szembesül azzal, hogy milyen érzés folyamatosan a vetített sorokat olvasni, és feszülten figyelni, mit mondanak a szereplők. A gyerekek segítségére volt egy beszédtechnikus is, aki jó szolgálatot tett, és a szólók viszonylag jól érthetőek voltak, azonban egy operát soha életében nem hallott kisgyerek számára a kórusrészek minden bizonnyal érthetetlenek voltak.

 

Mindezek ellenére a gyerekek kitűnő alakítást nyújtottak, a belerázódás kezdeti percei után magabiztosan uralták a színpadot. Ebben a gyerekvilágban a felnőttek tűntek idegennek, kívülállónak. A Kis kéményseprő sikere sokkalta inkább a hiteles megformálásban rejlik, mintsem a különösebb nehézséget nem igénylő énekszólamokban. "A nap hősei a gyerekek voltak..." Sánta Jolán Miss Baggottja kissé erőltetettnek hatott, mintha nem találta volna a helyét, ugyanakkor Fülöp Zsuzsanna Rowanja üdítő színfolt volt. A nap hősei azonban minden kétséget kizáróan a gyerekek voltak, a kéményseprőt alakító Banya Zoltán, Csörgeő Kata, mint Juliett, vagy Tassonyi Balázs, hogy csak néhányukat említsem.

 

 

ujsepru4

 

 

A tornateremben berendezkedett gyerekkar a kis létszámú zenekar közreműködésével valóban megmutatta, hogy az operát igenis lehet szeretni - először azonban meg kell ismerni. A Magyar Állami Operaház produkciója erre a közeledésre adott egy alternatívát. Nem állítom, hogy tökéleteset, mindenesetre, ha a délelőtti előadáson helyet foglaló gyereksereget megtartja magának a következő gyerekoperáig, akkor már megérte. Lehet, hogy nem csak évi egy kellene belőle?

 

Novotny Anna

 

 

Fotók: Éder Vera

 

 

2009. szeptember 20., 11 óra
Magyar Állami Operaház


Benjamin Britten:
A KIS KÉMÉNYSEPRŐ

Gyermekopera két részben

Szövegíró: Eric Crozier
Az eredeti zenés művet fordította: Lukin László
A mű prózáját fordította és kibővítette: Bata Rita
Az első felvonás szerkesztője és zeneszerzője: Kerek István
Beszédtechnika: Erdélyi Tímea
Díszlettervező: Ágh Márton
Jelmeztervező: Hornyák István
A gyermekkar vezetője: Gupcsó Gyöngyvér
Karmester: Bartal László
Rendező: Bata Rita

 

Szereplők:

 

Fekete Bob - Egri Sándor

Clem - Mukk József

Miss Baggott - Sánta Jolán

Rowan - Fülöp Zsuzsanna

Tom - Bakó Antal

Alfred - Roska Dániel

Továbbá:

Csörgeő Kata, Banya Zoltán, Tassonyi Balázs, Lakatos Márk, Fekete Henrietta, Csubrikova Krisztina, Dénes Edina