head main kritikak

Pamina és Tamino Csodaországban

Pamina és Tamino Csodaországban

A Varázsfuvola a Vígszinházban.

A közvélekedéssel (hiedelemmel?) ellentétben a Varázsfuvola korántsem gyermekopera (és itt nem a bábszínházak szándékosan gyerekeknek szánt feldolgozásáról beszélek.) Nagyjából olyan mértékben gyermekeknek szóló darab, ahogy a Kis herceg, vagy a Végtelen történet gyerekkönyvek. A feleszmélés, a fiatalból felnőtté váló ember világa ez, a se-gyerek se-felnőtté, olyan kamaszoké, mint Tamino vagy Pamina. Marton László rendezőnek nem titkolt célja volt ezt a „változókort" bemutatni, hiszen a két fiatal, miután kiállták a próbákat, az Éj királynője és Sarastro pedig eltűntek a színről, immáron felnőttként és beavatottként, elfoglalják a királyi trónt, szimbolikusan elkezdik „nagybetűs Életüket".

 

varazs_3

 

Brickner Szabolcs (Tamino), Polgár László (Sarastro) és Hajnóczy Júlia (Pamina)

 

Marton László álom-koncepciója telitalálatnak bizonyult, már csak azért is, mert ezzel elkendőzi Mozart operájának azt az igencsak sajnálatos vonását, hogy a librettó messze nem tökéletes. A logikai bukfencek sorozata (elég, ha csak a flóta adásvételére gondolunk) és a misztikus-szabadkőműves köd úgy fonják körbe liánként a szöveget, hogy nincs az a metszőolló, amellyel azt lehánthatnánk. Azzal, hogy egy álomszerű, carroll-i világban mozognak a szereplők, megszabadulnak a szöveg kötöttségétől, hisz bármi megtörténhet, történetesen még az is, hogy a világ a feje tetejére áll. Szó szerint is, és ha a Xerxes díszlete ötlet- és színgazdagságával már a függöny felvonása után tapsot követelt, a Varázsfuvola díszlete minden változásában ámulatba ejtett (vö.: Végtelen történet, a XXIV. fejezet-béli Változ-lak). Michael Levine díszletei egyszerűségükben és fergeteges ötletgazdagságukban az előadás egyik legerősebb tartópillérei voltak. Ahogy a helyszínek változnak, úgy változik a szobabelső, hol tótágast áll, hol oldalra billen - végtére is egyszerre járnak a hősök külső és belső utazáson. (Érdekesség, hogy 1993-ban a Kékszakállú herceg várának kanadai színpadra állításánál is Levine jegyezte a díszletet, a várat egy hatalmas fekete dobozként jelenítette meg, ahol fényjáték szolgáltatta a díszletet.)
A jelmezválasztás legpompásabbika véleményem szerint a fekete csuklyás alakok kosztümje, és azok funkciója volt. Ugyanazok a gyanús, arc nélküli figurák kísérték tudniillik az Éj királynőjét, mint Sarastrót, mi több, a mű végén, távozóban Sarastro is csuklya mögé rejtette az arcát. Szép és nyomatékos jelzés arra, hogy lehulljon a lepel a „jóságos öreg pap" tradicionális ábrázolásáról (hogy némi képzavarral éljek).

 

varazs_2

Megyesi Zoltán (Monostatos), Miklósa Erika (Az Éj királynője),

Fodor Beatrix (Első hölgy), Szolnoki Apollónia (Második hölgy),

Gál Erika (Harmadik hölgy), Brickner Szabolcs (Tamino), és Hajnóczy Júlia (Pamina)

 

varazs_4

 

Brickner Szabolcs (Tamino) és Hajnóczy Júlia (Pamina)

 

A vizualitás után következzék az akusztika, mely némi kétkedést ébresztett bennem a felől, hogy mennyire alkalmas a Vígszínház operák előadására. A földszint közepén ülve úgy éreztem magam, mintha a színpadot egy láthatatlan doboz zárta volna el, amelyen csak két hang tudott igazán áttörni. A december 27-i előadáson Miklósa Erika Éj királynőjének és Polgár László Sarastrójának megszólalásai bizonyultak az előadás zenei csúcspontjainak.

Miklósa Erika már-már védjegyévé vált szerepében tökéletes koloratúrával örvendeztette meg a hálás közönséget, az ő Éj királynője mind hangilag, mind megjelenésileg meggyőző volt.

Polgár mély, színekben gazdag, zengő orgánumával, pontos éneklésével, és hiteles, szuggesztív játékával kitűnő Sarastro volt.

 

A szereposztás meglepetése (három szereposztásban játsszák az operát) Nagy Ervin Papagenója. Nagy Ervint jól ismerheti a színházjáró közönség, és bár énekhangját is lehetett olykor hallani (például a Katona József Színház-béli Koldusoperában), ez az első igazi operaszerepe. Éppen e színész-énekes kettősséget fordította előnyére, hiszen a néha kevésbé pontos éneket kicsattanó színészi játékkal ellensúlyozza, és ezzel, a már-már „pengeélen táncolóan erős" színpadi jelenléttel (az öngyilkossági kísérlet előtt a végtelenségig késleltetett sípszó talán kissé túlzás volt) vidámságot varázsolt a nézők közé.

 

varazs_5

Miklósa Erika (Az Éj királynője) és Hajnóczy Júlia (Pamina)

 

Kőber Tamás Taminóként és Hajnóczy Júlia Paminaként néha mintha ugyanúgy a helyüket keresték volna a színpadon, mint az általuk megformált hősök, bár ez talán a tényleg ismeretlen helyszínnek is betudható. Előbbi hangilag sem volt magabiztos, Hajnóczy Júlia azonban énekesként megállta a helyét.

 

Rácz Rita viszont színészileg és hangilag is meggyőző volt, stílusos énekléssel és bájjal teli játékkal adta elő Papagenát.

 

 

Kiemelendő Bede Fazekas Csaba az Első pap szerepében, és Megyesi Zoltán Monostatosként. Kisebb szerepek ugyan, de megformálóik élettel töltötték meg a karaktereket.

 

 

A Fischer Ádám vezette együttes, akárcsak az énekesek, belekényszerültek a dobozba. Érdekes módon ez a zenekarnál kevésbé volt zavaró, bár amikor a tuttik is mintha egy hatalmas sordinóval szóltak volna, feltettem magamnak a kérdést: miért pont a Jászai Mari téri kőszínházra esett a választás? Ettől a bosszantó nüánsztól (nüánsz?) eltekintve a Fischer Ádámtól megszokott magas színvonalú interpretációt hallottam, szoros együttműködést a zenészek, az énekesek és a karmester közt.

 

varazs_1

 

Nagy Ervin (Papageno) és Rácz Rita (Papagena)

 

Nagy közhely, melyet sajnos ritkán lehet elsütni, de végre van egy olyan opera, amelyre egyaránt jegyet válthat szülő, gyermek, nagyszülő, kezdő operahallgató, és vájt fülű, mert egyikük sem fog unatkozni (az előadás magyar nyelvű, általában jól érthető a szöveg), megbotránkozni, vagy értetlenkedni, a Vígszínház akusztikai hiányosságait pedig próbáljuk meg a levegőváltozás kontójára írni...

 

Novotny Anna

 

(Megj.: A képek az első szereposztást mutatják, de azt az előadást, amelyen Brickner Szabolcs énekelte Taminót. A kritika is az első szereposztás előadásáról szól, de arról, amelyiken Kőber Tamás énekelte Taminót.)

 

varazs6

Brickner Szabolcs (Tamino) és Hajnóczy Júlia (Pamina)

 

 

2009. december 27., Vígszínház
 
Wolfgang Amadeus Mozart:
A varázsfuvola
Opera két felvonásban, magyar nyelven
 
Szövegíró: Emanuel Schikaneder
Fordító: Harsányi Zsolt nyomán Fischer Sándor és Blum Tamás
Rendező: Marton László
Koreográfus: Horgas Ádám
Díszlettervező: Michael Levine
Jelmeztervező: Benedek Mari
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
A gyermekkar vezetője: Gupcsó Gyöngyvér
 

Karmester: Fischer Ádám

 

 

Sarastro - Polgár László
Tamino - Kőber Tamás
Az Éj királynője - Miklósa Erika
Pamina - Hajnóczy Júlia
Első hölgy - Fodor Beatrix
Második hölgy - Szolnoki Apollónia
Harmadik hölgy - Gál Erika
Öreg pap - Bede Fazekas Csaba
Második pap - Cser Krisztián
Papageno - Nagy Ervin
Papagena - Rácz Rita
Monostatos - Megyesi Zoltán
Első gyermek - Frost John
Második gyermek - Tassonyi Balázs
Harmadik gyermek - Kő Lázár

 

 

Megjegyzés:

 

 

Fenti előadás mellett alkalmunk volt a második szereposztás főpróbájába is betekinteni. Erről röviden csak annyit, hogy akik nem lehettek ott a Miklósa Erika és Polgár László fémjelezte előadáson, ne csüggedjenek. Az említett második szereposztásból kiemelkedett Kolonits Klára az Éj királynője szerepében (hallatlan könnyedséggel énekelte bravúráriáit), de nagyfokú dicséret illeti az egyre meggyőzőbben éneklő Nyári Zoltánt (Tamino), a kiváló fiatal szopránt, Fodor Gabriellát (Pamina), vagy a mindig átéléssel játszó Haja Zsoltot (Papageno), nem beszélve a Rálik Szilvia-Simon Krisztina-Schöck Atala alkotta remek trióról (a három hölgy szerepében). Valamennyiüket hallhatjuk még, Sarastrót pedig Polgár László és Rácz István mellett énekli majd Fried Péter és Szvétek László is, Taminót pedig a két tehetséges fiatal tenor, Brickner Szabolcs és Pataki Potyók Dániel. (Három szereposztás van, de Sarastro, Tamino, és az Éj királynője szerepében négy énekes váltja egymást.)

 

- szerk -

 

varazs_7

Második szereposztás: Rálik Szilvia (Első hölgy), Simon Krisztina (Második hölgy),

Schöck Atala (Harmadik hölgy), Nyári Zoltán (Tamino), és Haja Zsolt (Papageno)

 

varazs8

Második szereposztás: Fodor Gabriella (Pamina) és Debreczeny Csaba (Monostatos)

 

 

fotók: Éder Vera