Nadine Secunde, a világhírű szoprán megemlékezése pályatársáról, Ilosfavy Róbertről, a nemrégiben elhunyt nagy magyar tenoristáról.
Emlékeim Ilosfalvy Róbertről
1984 körül szerződtetett a kölni operaház. A három "vidéki" évad után izgatottan vártam, hogy egy ilyen nemzetközi dalszínház társulatával kezdhessek el dolgozni. Az első szerepem Krüszotémisz volt az Elektrában. Hála istennek jól megtanultam a szerepet, mert Elektrát Dame Gwyneth Jones alakította, akiről köztudott volt, hogy nehezen viseli, ha a kollégái nem tudják a szólamukat és ezzel hátráltatják a próbákat.
A következő produkció, amelyben énekeltem, a Nürnbergi mesterdalnokok volt. A szereplőlistán jól ismert neveket láttam, köztük a csodálatos német bassz-baritont, Theo Adamot, de egyik énekesóriással sem volt még alkalmam együtt énekelni. Az első próbát a III. felvonás hatalmas kórusjelenetével kezdtük, ekkor hallottam először Ilosfalvy Róbertet énekelni. Ezt követően sok Mesterdalnokok előadást hallottam és énekeltem, de azt a szépséget, ahogyan a Versenydalt Ő énekelte, soha sem fogom elfelejteni. Előadásmódja számomra azóta is az igazi énekművészetnek és a hangi kifejezés gyönyörűségének mércéje maradt. Egyszerűen lenyűgöző volt úgy hallani ezt az rendkívül nehéz Wagner-szerepet, mintha egy olasz dal lett volna. Robi arcán látszott, mennyire szereti egyik ragyogó magas hangot a másik után énekelni és mi szerettük Őt azért, mert képes volt ezt ilyen szinten megvalósítani. Az ária végén a hallgatóság spontán tapsviharban tört ki. Soha sem fogom elfelejteni.
Sok évvel később, amikor Elektrát énekeltem Budapesten, abban a szerencsében volt részem, hogy Robival és csodálatos feleségével kávézhattam. Robi alig változott: most is szerény volt és most is tartogatott egy mosolyt és egy kis humort mindenki számára. Az egyik legkedvesebb pályatársam volt, aki igazi példát mutatott mindannyiunk számára. Drága Robi, itt, Németországban, valamennyiünknek hiányozni fogsz!
Nadine Secunde
(fordította: Nagy László)
fotó: Magyar Állami Operaház / Opera Emléktár
Nadine Secunde eredeti (angol nyelvű) írása:
My remembrances of Róbert Ilosfalvy
Around 1984 I began a contract at the Cologne Opera. After singing in the "provinces" for three years I was thrilled to be joining the ensemble of such an international house. My first role was Chrysothemis. Thank goodness I had learned it well, because the Elektra was Dame Gwyneth Jones, who was famous for having no patience with colleagues who slowed the rehearsals by not knowing their music!
The next production I was to sing was Meistersinger. Looking at the cast list, I was familiar with most of the names, including the wonderful German bass-baritone Theo Adam, but had never sung with any of these giants. The first rehearsal we did was the huge chorus scene in the third act, and I heard Róbert Ilosfalvy sing for the first time. I have sung and heard many Meistersingers since that time, but I will never forget the sheer beauty of the Preislied as He sang it. It has remained the standard for me of great singing and voluptuousness of tone that I have never heard matched. To hear this fiendishly difficult Wagner role sung as if it were an Italian Art song was simply astonishing. Robbie seemed to love singing one gorgeous high note after another, and we loved Him for being able to do it. At the end, everyone broke into spontaneous applause. I will never forget it.
When I sang Elektra in Budapest these many years later, I was fortunate to have coffee with Robbie and his wonderful wife. He had changed very little-still modest, still with a smile for everyone, and a little joke. He was one of the kindest colleagues I ever had, and a great example to all of us. Dearest Robbie, we in Germany will all miss you!
Nadine Secunde
Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:
"Az operairodalom legnehezebb szopránszerepe"
(Interjú Nadine Secundével 1.)
"Wagner világa lenyűgöző"
(Interjú Nadine Secundével 2.)
