Március 27.
Olasz Kultúrintézet, 19:30Albinoni: Il Nascimento dell’Aurora (Aurora születése)
szcenírozott koncert

Vezényel: René Clemencic

Közreműködik: Apollo - Terry Wey (kontratenor), Dafne - Jónás Krisztina (szoprán), Zeffiro - Radu Marian (szoprán), Flora - Adrineh Simonian (mezzoszoprán), Peneo - Gernot Heinrich (tenor), Clemencic Consort

Tomaso Givanni Albinoni: Il Nascimento dell’Aurora - festa teatrale

Albinoni (1671-1751) az 1710-es években komponálta A Hajnal születése (Il Nascimento dell’Aurora) című, műfaját tekintve ünnepi pásztorjátékát, ill. ahogy ebben az időben még nevezték, Serenatáját. (Ilyen műfajú darab volt többek között a fiatal Mozart Pásztorkirálya is.) A Serenatákra általában jellemző, hogy egyfajta ünneplő, dicsőítő "rövid" opera, árkádiai, pasztorális környezetben játszódik. A korszak gyakorlata szerint részben vagy egészében szcenírozva adták elő, nem ritkán szabadtéren. A mitológiai szereplők közül néhány beazonosítható allegóriája egy-egy jelenben élő, valóságos személynek. S mivel a műfaj elsősorban gratulációs jellegű, az allegória mindig pozitív tartalmú. (Ismét Mozart serenátájára utalunk: a darab királyi szereplője - Nagy Sándor - egyértelműen Miksa főherceg allegóriája, a darabot az ő salzburgi látogatása alkalmából rendelték Mozarttól.) Albinoni ezt a kompozícióját a velencei császári követ megrendelésére írta, az ünnepi alkalom pedig Elisabeth Christine von Brunswick-Wolfenbüttel spanyol hercegnő és VI. Károly, habsburg-házi német-római császár (III. Károly néven magyar király) feleségének születésnapja. A művet a követ rezidenciáján mutatták be. A szövegkönyv szerzője jelenleg ismeretlen. A pásztorjáték az idillikus Tempe-völgyben játszódik. A helyszín a görög mitológia egyik legszebb vidéke. Thessaliában a Peneus folyó meredek sziklákkal szegélyezett völgyet vágott magának, a különleges táj szépsége, szédítő szakadékai, dús tenyészete folytonos magasztalások tárgya volt, és más szép vidéket is szerettek a Tempe névvel jelölni. A Tempe-völgye egyben Apolló kultuszának központja is volt. A Serenatanak - a műfaji konvenciókból adódóan - gyakran nincs igazi, drámai konfliktusból következő cselekménye. Az Auróra születésében Apolló, Peneus (a folyó istene), az erdei nimfa, Dafné, Zefír (a szelek istene) és a virágok istennője, Flóra a Hajnal születését készítik elő, akit a mű végén úgy mutatnak be, mint aki azonos Erzsébet Krisztinával. A záró-kórus szövege (Viva l’Aurora! Elisa Elisa viva!) nem hagy kétséget az allegória feloldását illetően. A darab kézirata az Osztrák Nemzeti Könyvtárban található. A hangszerelésben a vonósok és a continuo mellett obligát theorbát (barokk lantot) írt elő Albinoni.

(forrás: Budapesti Fesztiválközpont Kht.)

Tomaso Giovanni Albinoni (1671-1751)