A dalszínház 2008/2009-es, jubileumi évadjának egyik legkiemelkedőbb eseménysorozata a MÁJUSÜNNEP.
A programsorozat Fischer Ádám főzeneigazgató elképzeléseit tükrözi.
„A Májusünnep operafesztivál ötlete az enyém, de a műsor összeállítása és a szervezés a lehetőségek legoptimálisabb kihasználásával már közös munkánk. A fesztivál célja tulajdonképpen nem más, mint amit tőlem főzeneigazgatói kinevezésemkor kértek: hogy segítsek bekapcsolni a Magyar Állami Operaházat az opera nemzetközi vérkeringésébe. Ez a fajta keveredés előremutat, jót tesz az intézménynek. A tizenkét vendégművész majd mindegyikével dolgoztam már – de a többiekről is sokat tudok, mert egytől egyig olyan nevek, akik most jelen vannak a világ nagy színpadain. Eddig az volt a tendencia, hogy a nemzetközi sztárok rendre kihagyták Magyarországot fellépéseik sorából. Vagy akkor ért ide a hírük – esetleg ők maguk –, amikor már túl voltak a zeniten. Ezen szeretnénk változtatni." (Fischer Ádám)
A fesztivál tizenegy napján tizenkét világhírű operaénekes vendégszerepel az Operaház színpadán.
Az április 29-ei nyitókoncert a nemzetközi zenei élet ragyogó csillaga, Cecilia Bartoli első magyarországi vendégszereplése is egyben.
Cecilia Bartoli
„Cecilia Bartolival húsz éve dolgoztunk együtt először, s azóta is szoros munkakapcsolatban állunk. Bartoli különleges énektechnikát és zenei világot birtokol. Forradalmárnak tartom, és titkos vágyam, hogy budapesti fellépésével az itteni zenei ízlést is felforgatja. Cecilia olyan, akár A nürnbergi mesterdalnokok Stolzingi Walterja: újat hoz, amelyen mindenki meglepődik, de végül mindenki leborul előtte."
(Fischer Ádám)
Cecilia Bartoli fellépése meghatározó jelentőségű a megújuló Magyar Állami Operaház életében. Koncertjét, amelyen Haydn- és Mozart-áriák csendülnek fel, a Művészetek Palotájával együttműködésben szervezik, ezzel is erősítve a két kulturális intézmény kapcsolatát.
Május 1-jétől tíz napon át a legnagyobb közönségkedvencek: Verdi és Puccini operái kerülnek színre:
Traviata (május 2., 4.)
Főszerepben: Elena Mosuc, Charles Castronovo és Renato Bruson
Turandot (május 3., 5.)
Főszerepben: Sylvie Valayre és Marcello Giordani
Rigoletto (május 8., 10.)
Főszerepben: Stefano Secco és Alexandru Agache
Tosca (május 7., 9.)
Főszerepben: Michéle Crider, Gustavo Porta és Carlos Almaguer
A Rigoletto Gildáját Miklósa Erika, az Operaház történetének legfiatalabb szerződtetett énekese énekli, aki az elmúlt években bejárta a világ legnagyobb operaszínpadait.
Az előadásokat az Operaház fő-zeneigazgatója – Fischer Ádám – és első karmestere – Kovács János – mellett három külföldi dirigens vezényli:
Miguel-Gomez Martinez spanyol karmester, a világ leghíresebb operaházainak rendszeres vendége, az olasz Pier Giorgio Morandi, akinek neve ismerősen cseng a magyar közönség számára is, és Dan Ettinger, az Izraeli Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, a Mannheimi Színház főzeneigazgatója.
„A Májusünnep operafesztivál Operaházunk első olyan nagy jelentőségű eseménysorozata, amely nemcsak a széles közönség, de a külföldi szaksajtó figyelmére is számot tart. Így a fesztivál mintegy előfutára az Operaház 125. évfordulója alkalmára tervezett programoknak, amelyek immár valóban az operavilág nemzetközi áramlásába kapcsolják intézményünket." (Vass Lajos főigazgató)
Az Operaház a fesztivál első napján mutatja be Händel: Xerxes című operáját Kovalik Balázs rendezésében. A főbb szerepeket egytől egyig hazai kiválóságaink alakítják: Meláth Andrea, Fodor Gabriella és Bárány Péter.
A produkció önálló weboldala szereposztással, cselekménnyel és fotógalériával:
Xerxes (plakát)
A MÁJUSÜNNEP KÜLFÖLDI VENDÉGMŰVÉSZEI
Elena Mosuc
szoprán
A romániai Iasiban született. A Georg Enescu Konzervatóriumban végzett, de még tanulmányai befejezése előtt szülővárosa operaházában elénekelte az Éj királynője, Lammermoori Lúcia, Gilda és Violetta szerepét. 1991-ben megnyerte a Monte-carlói énekversenyt. Karrierje kezdete óta szoros kapcsolatban áll a Zürichi Operaházzal, ahol többek közt Konstanza (Szöktetés a szerájból), Linda di Chamonix, Gilda, Elvira (A puritánok), Zerbinetta (Ariadné Naxosz szigetén), Aminta (A hallgatag asszony), és a Hoffmann meséi négyes főszerepében láthatta a svájci közönség. Olyan karmesterekkel dolgozott, mint Nikolaus Harnoncourt, Franz Welser-Möst, Christoph von Dohnányi, Plácido Domingo, illetve Vladimir Fedoszejev, Fischer Ádám, Marc Minkowski, Marco Armiliato, Nello Santi és Marcello Viotti. Európa legfontosabb operaházainak – München, Drezda, Hamburg, Berlin, Bécs, Velence, Verona, Párizs és Amszterdam – állandó vendége, de turnézott Japánban és Kínában is. Operaszerepei mellett koncertek és áriaestek rendszeres fellépője. Szólóalbumai (Au jardin de mon Coeur, Mozart Portrait, Notre Amour) mellett több CD és DVD-felvétel szereplője.
Elena Mosuc
Charles Castronovo
tenor
New York-ban született, zenei tanulmányait a Kaliforniai Állami Egyetemen végezte. A Los Angeles-i Operaházban kezdte pályafutását, majd a Metropolitan ösztöndíjasaként ő játszhatta Beppe szerepét a Bajazzók 1999-es évadnyitó előadásán. Ezt követően a New York-i Filharmonikusokkal lépett fel Sam szerepében, Kurt Weill Utcajelenetének koncertváltozatában. 2000 tavaszán Bostonban Don Ottavio szerepét énekelte, majd Fentont a Falstaff-ban, ezt követően Taminót. Azóta folyamatosan bővülő repertoárján megtalálhatjuk többek között Rosillon (Víg özvegy), Ferrando (Cosí fan tutte), Ernesto (Don Pasquale), Nadir (Gyöngyhalászok), Titus és Idomeneo szerepét. A berlini Staatsoper színpadán Daniel Barenboim vezényletével Don Ottavióként debütált – a színháznak azóta is visszatérő vendége. Toulouse-ban Fentonként lépett fel, majd Londonban Ravel Pásztorórájában. A Chicagói Szimfonikusokkal Berlioz Requiemjét énekelte Pierre Boulez vezényletével, az Opera Bastille-ban. 2003 őszén a bécsi Staatsoperben Taminóként mutatkozott be, a Covent Gardenben pedig 2004-ben debütált a Cosí fan tutte Ferrando szerepében. Genovában Alfred Germont szerepét énekelte, majd Belmonte alakítójaként a Salzburgi Fesztivál vendége volt. 2008-ban Kínában az Olimpiai Játékok nyitókoncertjén is a fellépő művészek között szerepelt.
"A budapesti operaház Májusünnepén Alfred Germont szerepét éneklem a Traviata előadásban. Nagy megtiszteltetés, hogy többek között két olyan kiváló művésszel játszhatok együtt, mint Elena Mosuc és Renato Bruson, nem beszélve a tehetséges magyar kollégákról. Remélem, a közönségnek tetszeni fog a klasszikus darab a mi előadásmódunkban." (Charles Castronovo)
Charles Castronovo
Renato Bruson
bariton
A kiváló olasz baritonista nemzetközi hírnevét elsősorban Verdi és Donizetti operáiban nyújtott teljesítményé-nek köszönheti, hiszen kivételes muzikalitásával átértelmezte a két szerző hőseit. Veneto tartományban, Granzéban született 1936-ban. Zenei tanulmányait a padovai konzervatóriumban végezte. Operaszínpadon Spoletóban debütált Verdi A trubadúr című operájának Luna grófjaként, majd a római Teatro Costanzi meghívására Bellini A puritánok Riccardo szerepében lépett közönség elé. Karrierjének egyik fontos állomása volt, amikor 1970-ben a firenzei Teatro Comunaléban először találkozott Riccardo Mutival. Két évvel később már az olasz opera fellegvárában, Milánóban debütált. 1975-ben Verdi Az álarcosbál című operájában hallhatta első ízben a londoni Covent Garden közönsége. Végigjárta a világ szinte valamennyi jelentős operaszínpadát Bonntól Firenzén át egészen Tokióig. A Scalában állandó vendégművészként minden szezonban színpadra lép. A világhírű baritonista már több alkalommal szerepelt a Magyar Állami Operaházban: a Rigolettóban, a Traviatában, a Toscában és az Otellóban lépett fel.
"Nagyon örültem a Magyar Állami Operaház meghívásának, hiszen több ízben jártam már Budapesten és mindig szívélyesen fogadtak. Őszintén remélem, hogy tetszeni fog a közönségnek a Traviata előadás." (Renato Bruson)
Renato Bruson
Sylvie Valayre
szoprán
A francia énekesnő zenei tanulmányait a Párizsi Konzervatóriumban végezte. Első átütő sikerét a Covent Gardenben aratta, ahol a Nabucco Abigéljeként mutatkozott be. Azóta a világ minden jelentős operaszínpadán fellépett: a Scalában Gioconda szerepében, Chicagóban Toscaként, a Metropolitanben és a San Franciscó-i Operában Pillangókisasszonyként, a müncheni Bayerische Staatsoperben Aida szerepében, Zürichben és a Bolsoj színpadán Abigélként, Madridban pedig az Ernani Elvirájaként mutatkozott be. Lady Macbeth szerepében debütált a berlini Staatsoper, a párizsi Opera, és Antonio Pappano vezényletével a brüsszeli operaház színpadán. Ugyancsak ezzel a szereppel lépett fel a 2007-es Glyndebourne-i Fesztiválon is. Közreműködött a Veronai Aréna Nabucco és Aida produkcióiban. Miután a Martin Kusej-rendezte zürichi Salome címszereplőjeként elsöprő sikert aratott, meghívást kapott a milánói Scalába, ugyanerre a szerepre. Az utóbbi években számos új szerep került szokatlanul széles repertoárjára: Chrysothemis (Elektra), A császárné (Az árnyék nélküli asszony), Maddalena (André Chénier) Fedora, Manon Lescaut, Minnie (A Nyugat lánya), de olyan kevéssé ismert művek is, mint a Thaďs, Marfa (A cári menyasszony), Donna Clara (A törpe), vagy Az emberi hang női főszerepe.
Sylvie Valayre
Marcello Giordani
tenor
Az olasz énekes repertoárja Donizetti és Bellini bel canto hőseitől Verdi és Puccini drámaibb szerepeiig terjed. A világ legnevesebb operaházainak visszatérő vendége. Az elmúlt években fellépett többek között a Milánói Scala, a Metropolitan Opera, a Covent Garden, a Zürichi Operaház, a bécsi Staatsoper, a Párizsi Opera, a barcelonai Teatro del Liceu, a berlini Deutsche Oper, a San Franciscó-i Opera, a firenzei Maggio Musicale, a Veronai Aréna és a Torre del Lago-i Puccini Fesztivál színpadán. Olyan jelentős karmesterekkel dolgozott együtt, mint Daniele Gatti, James Levin, Zubin Mehta, Antonio Pappano és Solti György. Főbb szerepei: Don Alvaro (A végzet hatalma), Rómeó (Gounod: Rómeó és Júlia), Faust, Adorno (Simon Boccanegra), Riccardo (Az álarcosbál), Cavaradossi, Pinkerton, Kalaf, Andrea Chénier, Ernani, Enzo Grimaldo (Gioconda), Don Carlos, Federico (A kegyencnő), Nadir (Gyöngyhalászok). Marcello Giordani hangfelvételei között megtalálható többek közt Verdi Jeruzsálemének első stúdiófelvétele és két szólóalbum, melyek közül az egyik Bellini, Bizet, Donizetti, Mascagni, Rossini és Verdi tenoráriáit, a másik Sicilia bella címmel szülőhelye, Szicília eredeti, klasszikus dalait tartalmazza.
Marcello Giordani
Stefano Secco
tenor
A fiatal olasz énekes Alberto Soresina növendékeként zongorázni és énekelni tanult, majd ütőhangszeres művészként diplomázott. Énektanulmányait magánúton folytatta, mesterei Franco Corelli és Franca Mattiucci voltak, majd Leyla Gencer és Renata Scotto mesterkurzusain képezte tovább magát. Első jelentős fellépése a római Teatro Costanzi színpadán Puccini Messa di Glóriájának tenor szólója volt. Alfred Germont szerepében Tokióban és a milánói Scalában is színpadra lépett. Sikerrel énekelte a Rigoletto A mantuai herceg szerepét és a Bohémélet Rodolfóját Toulouse-ban, a bécsi Staatsoperben, Stockholmban és Párizsban. Repertoárján szerepel a Lammermoori Lúcia Edgardója, a Szerelmi bájital Nemorinója, A puritánok Arturója, a Roberto Devereux címszerepe, valamint a Pillangókisasszony Pinkertonja is. Nemrégiben a Luisa Miller Rodolfo szerepében debütált a müncheni Bayerische Staatsoperben. Jövőbeni felkérései többek között: A mantuai herceg (Los Angeles, Monte-Carlo, Párizs), Edgardo (Firenze), Riccardo (Drezda), Werther (Frankfurt), Don José (Buenos Aires).
Stefano Secco
Alexandru Agache
bariton
Kolozsvárott született. A helyi Zeneakadémián folytatta tanulmányait, és ugyanott debütált 1979-ben a Pillangókisasszony Sharpless szerepében. Miután első díjat nyert a Lucca-i énekversenyen, 1983-ban Livorno-ban énekelt Don Giovannit. A Covent Gardenben 1988-ban mutatkozott be Az álarcosbál Renato szerepében, ettől kezdve a színház állandó vendége. Énekelte többek között Enrico (Lammermoori Lúcia), Simon Boccanegra, Rigoletto, Germont (Traviata), Amonasro (Aida), Nabucco, Miller (Luisa Miller), Jago (Otello) és Barnaba (Gioconda) szerepét. Fellépett a milanói Scalában (Szerelmi bájital, Don Carlos, Pillangókisasszony), a firenzei Teatro Comunale-ban (Aida, Macbeth), a velencei La Fenice-ben (Simon Boccanegra), a Veronai Arénában (A végzet hatalma, Nabucco), a bécsi Staatsoper-ben (A trubadúr, Bohémélet, Az álarcosbál, Traviata), a párizsi Bastille Operában (Az álarcosbál, Traviata, Rigoletto, Simon Boccanegra), a berlini Deutsche Oper-ben (André Chénier, Nabucco, A Nyugat lánya), a müncheni Bayerische Staatsoper-ben (Trubadúr, Az álarcosbál, Aida, A végzet hatalma). Metropolitan-beli bemutatkozása óta (1999, Simon Boccanegra), a színház visszatérő vendége. 2005-ben a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Díszdoktorává avatták.
"Nagy megtiszteltetés számomra, hogy számos kiváló kolléga mellett felléphetek a Májusünnep Operafesztiválon. Jól ismerem a Magyar Állami Operaház előadásainak rendkívül magas nívóját, s nagyra értékelem számos magyar művész tehetségét, akik rendszeresen fellépnek a dalszínház színpadán. Tetszenek a műsorra tűzött operadarabok is, személyesen volt szerencsém látni a Tosca, Manon Lescaut és Turandot produkciókat. Ezekre egyszerre jellemző a frissesség és a klasszikusok tisztelete. Nagyra becsülöm a zenekar és a kórus teljesítményét is. Remélem, csúcsformában leszek a Rigoletto előadás idejére. Rendkívüli örömmel tölt el, mikor arra gondolok, milyen kiváló művészekkel együtt léphetek színpadra. Üdvözlöm az magyar közönséget és az operabarátokat!"
(Alexandru Agache)
Alexandru Agache
Michéle Crider
szoprán
Az amerikai énekesnő az Iowa-i egyetemen végzett, majd a Zürichi Operaház stúdiójában folytatta tanulmányait. Napjainkban az olasz operarepertoár egyik legkeresettebb előadója. 1991 óta Európa csaknem valamennyi jelentős operaházában fellépett, többek között a londoni Covent Gardenben, a Zürichi Operaházban, a milánói Scalában és a Veronai Arénában, a berlini és a bécsi Staatsoperben, San Franciscóban és a Los Angeles-i operaházban, de visszatérő vendég a New York-i Metropolitanben is, ahol több ízben énekelte A trubadúr Leonóráját, emellett Pillangókisasszonyként és az Álarcosbál Améliájaként is bizonyíthatta kivételes zenei tehetségét. Olyan világhírű karmesterekkel dolgozik rendszeresen, mint Daniel Barenboim, Zubin Mehta és Riccardo Muti. Sokoldalúságát koncertpódiumokon is gyakran bizonyítja - a Berlini, az Izraeli, az Oslói Filharmonikusok, a Londoni Szimfonikus Zenekar vagy a Párizsi Nemzeti Zenekar csak néhány azon együttesek közül, amelyek szívesen látják koncertjeik szólistájaként. Fellépett többek között a Salzburgi Fesztiválon, a firenzei Maggio Musicalé-n, Orange-ban, Edinburgh-ben, a londoni Royal Albert Hallban és a Carnegie Hallban.
Michéle Crider
Gustavo Porta
tenor
Argentínában, Cordobában született, itt kezdte meg zenei tanulmányait, majd a Buenos Aires-i Teatro Colón Művészeti Akadémián képezték tovább. 1996-ban debütált A varázsfuvola Monostatos szerepében Buenos Airesben. Ezt követően több produkcióban lépett fel, énekelt a Lammermoori Lúciában, a Szerelmi bájitalban, a Kegyencnőben, a Pillangókisasszonyban és a Traviatában. 1999-ben Olaszországba költözött; Padovában Don José szerepében debütált. Az elmúlt években bejárta Európa számos operaszínpadát, fellépett Franciaországban, Németországban, ahol többek között az alábbi szerepeket énekelte: Arrigo (A szicíliai vecsernye) Cavaradossi, Des Grieux, Rodolfo, Turiddu, Pollione (Norma), Radames, Faust. 2006-ban Tokióban debütál Pinkertonként, a berlini Deutsche Oper-ben pedig Des Grieux szerepében. 2009/10-es fellépései között szerepel Paco (A rövid élet), valamint Faust (Mefistofele) szerepe Frankfurtban, a Cassandra (Gnecchi) új produkciója a Deutsche Operben, a Tosca és a Parasztbecsület a düsseldorfi Deutsche Oper am Rheinben, a palermói Teatro Massimóban Adorno (Simon Boccanegra), majd Des Grieux a Tokiói Új Nemzeti Színházban.
Gustavo Porta
Carlos Almaguer
bariton
Első énekmestere Mexikóváros-ban – szülővárosában – Fracisco Amador volt. Tanulmányait a sienai Akadémián folytatta Carlo Bergonzinál, majd Madridban képezte tovább Vincente Sardinero. A belgiumi Verviers-i Nemzetközi Énekverseny győzteseként 1998-ban Kölnbe, majd 2000-ben Liege-be, az Opéra Royal de Wallonie-ba szerződtették Amonasro (Aida) szerepére. 1999-ben Frankfurtban debütált, ahol a Giancarlo del Monaco rendezte, Paolo Carignani vezényletével bemutatott Parasztbecsületben Alfio szerepében lépett színpadra; ugyanott 2009-ben Scarpiaként láthatta a közönség. 2000 óta Európa legjelentősebb operaházaiban elénekelte a legfontosabb Verdi-szerepeket. Repertoárját hangjához illő verista szerepekkel is kiegészítette. (Marcell - A köpeny, Charles Gérard - Andrea Chénier, Jack Rance - A Nyugat lánya). Ausztráliában 2005-ben debütált az Otello Jago szerepében a Melbourni Szimfonikus Zenekarral, majd ugyanott 2007-ben A Nyugat lánya produkcióban énekelt. Fellépései a közeljövőben: Az álarcosbál, Aida (Hamburg), A trubadúr (Las Palmas, Nizza), Parasztbecsület (Marseille), Tosca (Bécs, Hamburg, Berlin), Rigoletto (Liege).
Carlos Almaguer
Miguel Gomez-Martinez
karmester
A Granadában született muzsikus, első hangversenyét hétévesen vezényelte. Szülővárosában és Madridban, valamint az Egyesült Államokban és Bécsben, Hans Swarowsky növendékeként végezte tanulmányait. 1984 és 1987 között a Madridi Rádiózenekar, 1985-től 1991-ig a madridi Teatro Reale főzeneigazgatója. 1990-től a Mannheimi Színház, 1992-től a Hamburgi Szimfonikus Zenekar, 1993-tól pedig a Helsinki Operaház művészeti vezetője. 1997 és 2004 között Valenciában és a Berni Operában vezető karmester. Olyan neves színházakban lép fel, mint a berlini Deutsche Oper, a müncheni Bayerische Staatsoper, a bécsi Staatsoper, a londoni Covent Garden, a Párizsi Opera, a genfi Grand Théŕtre, valamint Buenos Aires, Houston, Chicago, Firenze és Róma operaházai. A milánói Scala, a Tokiói Új Nemzeti Opera és a Zürichi Operaház visszatérő vendége. Legutóbbi felkérései alkalmával Tokióban a Macbeth, az Andrea Chénier és a Don Carlos-előadásait dirigálta, Bécsben a Werthert, Az álarcosbált, a Manon Lescaut-t és A szicíliai vecsernyét vezényelte. Miguel Gomez-Martínez zeneszerzőként is tevékenykedik.
Miguel Gomez-Martinez
Pier Giorgio Morandi
karmester
Zenei tanulmányait a milánói Giuseppe Verdi Konzervatóriumban végezte. Pályáját zenekari muzsikusként a Scala zenekarában kezdte, ahol tíz évig első oboista volt. A Scalában eltöltött évek alatt Riccardo Muti és Giuseppe Patané asszisztenseként dolgozott – tőlük tanult vezénylési technikát, és segítségükkel megismerte a teljes klasszikus olasz operairodalmat. Olyan nemzetközileg is elismert zenekarokat vezényelt, mint a Bajor Rádió Zenekara, a Tokiói Filharmonikusok, a Londoni Filharmonikusok vagy a Magyar Rádió Zenekara. Rendszeresen dirigál operaelőadásokat a palermói Teatro Massimóban, a trieszti Teatro Verdiben, a Szöuli Nemzeti Operában, a stockholmi Royal Theatre-ban valamint a Buenos Aires-i Teatro Colonban. 1990 óta a Magyar Állami Operaház rendszeres vendégkarmestere, s az Ybl-palotában többek között a Bohéméletet, a Giocondát, a Pillangókisasszonyt és az Aidát vezényelte. Számos lemezfelvételt készített a Hungaroton és a Naxos kiadásában. Nemrég Japánban dirigálta Verdi Nabuccóját és a Falstaffot, Szöulban az Attilát, Bilbaóban A trubadúrt, Marseille-ben a Don Pasqualét.
"A Májusünnep egy fontos európai operafesztivál, amelyen a legjobb művészek nemzetközi színvonalú produkcióit lehet hallani, ezért rendkívüli öröm számomra, hogy a rendezvénysorozat résztvevője lehetek. A nemzetközi operaéletben köztudott, hogy a budapesti dalszínház jelenleg nagyszabású megújuláson megy keresztül, amely során az előadások általános művészi színvonala is emelkedik. Számos alkalommal jártam már Magyarországon, részt vettem néhány zenei fesztiválon és sok operát vezényeltem a Magyar Állami Operaházban. A zenekar mindig kiváló volt, akárcsak a kórus. Minden alkalommal, amikor visszatérek Budapestre, öröm együtt muzsikálni velük. A Májusünnepen a Turandotot dirigálom. Remélem, sokan eljönnek majd az előadásra és élvezettel hallgatják az interpretációnkat." (Pier Giorgio Morandi)
Pier Giorgio Morandi
Dan Ettinger
karmester
1971-ben született Izraelben. Az 1999/2000-es évadtól az Új Izraeli Opera állandó karmestere Tel Aviv-ban, ahol többek között a Don Giovanni, A varázsfuvola, a Norma, az Anyegin és az Aida előadásait vezényelte. 2002 óta a Jeruzsálemi Szimfonikusok vendégkarmestere, 2003 szeptembere óta a Berlini Állami Operaház karmestere, Daniel Barenboim asszisztense. Berlinben a Turandotot, a Szerelmi bájitalt, a Figaro házasságát, a Traviatát és a Bohéméletet dirigálta. 2005 óta az Izraeli Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. 2004-ben az Aidával mutatkozott be a Los Angeles-i Operában; ezután Tokióban vezényelte a Cosí fan tuttét, a Falstaffot és az Idomeneót. 2007 novemberében nagy sikerrel debütált a bécsi Staatsoperben (Szerelmi bájital), 2008 szeptemberében pedig a Washingtoni Nemzeti Operaházban vezényelte a Traviatát. 2009 őszén a New York-i Metropolitanben debütál a Figaro házasságával, 2010 őszén pedig a londoni Covent Gardenben a Rigolettóval. Dan Ettinger a 2009/2010-es évadtól a Mannheimi Színház főzeneigazgatója.
Dan Ettinger
Forrás és fotók: Magyar Állami Operaház
