Egy héttel századik születésnapja előtt, május 5-én Rómában elhunyt Giulietta Simionato olasz mezzoszoprán, a XX. század egyik legjelentősebb operaénekese.

 

1936-ban lépett fel először a Scalában, amelynek egyik legnagyobb sztárja volt visszavonulásáig, 1966-ig. Igazi sikerei az 1940-es években kezdődtek. Az ötvenes évektől kezdődően rendszeresen lépett fel többek között a Bécsi Állami Operaházban (debüt: 1956), a New York-i Metropolitanben (1959), a londoni Covent Gardenben (1953), a salzburgi (1957) és az Edinburgh-i Fesztiválon (1947) San Francisco Operában (1953), a Teatro Nacional de São Carlos-ban (1954), a chicagói Lyric Operában (1954).

 

Giulietta Simionato egyike a 20. század legnagyobb operaénekeseinek. Rendkívül széles repertoárjáról is ismert volt, amely repertoár a lírai - és vígoperai - szoprán szerepektől (pl. Santuzza Mascagni Parasztbecsületében) és mezzoszoprán szerepektől a drámai szerepekig terjedt. Kitűnő Rosina és Hamupipőke volt (Rossini), Carmen (Bizet), és egyike a 20. század legjobb Verdi-énekesnőinek (pl. Amneris, Eboli, Azucena).
Állandó partnere volt Maria Callasnak és Renata Tebaldinak, hangját számos stúdió és élő felvétel őrzi.

Mignon

Valamennyi partnere melegen emlékezett meg professzionalizmusáról, de kitűnő humoráról is.

 

Még kilencven éven túl is tanított. (Növendékei között találjuk többek között a magyar Komlósi Ildikót is). A tanítás mellett tiszteletbeli elnöke volt a Maria Callas Társaságnak. Munkásságát két dokumentumfilm is megörökítette.

 

Giulietta Simionato három alkalommal: 1961-ben, 1962-ben és 1964-ben vendégszerepelt a Magyar Állami Operaházban. Legemlékezetesebb (1962-es, hangfelvételen is megörökített) fellépésén a Trubadúr Azucenáját énekelte Takács Paula, Simándy József és Svéd Sándor partnereként, Lukács Miklós vezényletével.