Verdi:
STIFFELIO
Karmester: Héja Domonkos
Stiffelio - Kiss B. Atilla
Lina - Rálik Szilvia
Stankar - Kálmándi Mihály
Raffaele - Boncsér Gergely
Jorg - Palerdi András
Dorotea - Dobi-Kiss Veronika
Federico - Mukk József
***
A Verdi bicentenárium alkalmából különleges premierrel készül az Operaház: április 8-án az olasz szerző Stiffelio című operája kerül színpadra, koncertszerű előadásban, Budapesten először! Vezényel: Héja Domonkos.
A 19. században a friss külföldi művek legtöbbször hónapok alatt, de néhány év alatt biztosan elérték Magyarországot.
Az ősbemutató plakátja
Mégis, mint a példa mutatja, időnként százhatvankét esztendő sem elég arra, hogy Verdi egy-egy sikeres operája budapesti színpadra kerüljön. Ilyen volt eddig a Stiffelio is: az Operaház e jubileumi évben tűzi műsorára a vétlen lutheránus lelkipásztor körül bonyolódó szerelmi tragédiát, amelyet először 1850-ben láthattak a trieszti operaház nézői. A franciából fordított dráma ausztriai helyszínt kapott, felkeltette az osztrák cenzúra figyelmét, ráadásul a válás problematikáját is kínosan feszegette, hisz a megcsalt lelkész feleségének válást ajánl a döntően katolikus kortársi közegben. A mű nemcsak ezért érdekes, hanem kettős kicsengése miatt is: miközben a szeretőt a feleség apja megöli, Stiffelio megbocsát Linának, és kvázi boldog véget ér a történet. Verdit a darab stílus-, és így korszakhatáron találja, a negyvenes évek sikerei után legnagyobb slágeroperáit készül megírni: az Operaház repertoárján szintén megtalálható Rigoletto, Traviata és Trubadúr csak egy-két év távolságot tart a jelen opusztól. Maga a Stiffelio pedig ugyanúgy ragyogó mű, a Nabucco és a Macbeth időszakából kinövő, mély emberábrázolással készült alkotás.
A Stiffelio első magyarországi produkciója hangversenyszerű előadásban kerül a nézők elé, április 8-án és ebben az évadban még egyszer, június 1-jén.
Az első Stiffelio: Gaetano Fraschini
CSELEKMÉNY
Játszódik a 19. század elején, Salzburgban
Első felvonás: Stankar gróf kastélya
Stiffelio lelkipásztor hosszas távollét után hazatér és elmeséli, hogy egy tutajos átadott neki egy levéltárcát, amelyet az a férfi vesztett el, aki szerelmi kalandja után az ablakon ugrott ki. Stiffelio a keresztény baráti szeretet nevében fátylat borít az esetre és megsemmisíti a bizonyítékot. Nem tudja, hogy felesége, Lina házasságtörését evvel bizonyíthatta volna. Lina apja azonban gyanakodni kezd. Amikor megfigyeli, hogy Raffaele egy könyvbe rejtett cédulán üzenetet küld lányának, tisztán lát, ám a család tisztességének megőrzése érdekében felszólítja Linát, hogy hallgasson. A cédulát a lelkipásztor is látta, ő azonban Federicóra, Lina unokatestvérére gyanakszik.
Második felvonás: temető egy régi templom mellett
A kétségbeesett Lina anyja sírjánál keres oltalmat. Raffaele itt is ostromolja szerelmével, de Lina elutasítja, hiszen csupán egyetlen gyenge percében engedett neki. Az öreg Stankar párbajra hívja ki Raffaelét. A mit sem sejtő Stiffelio megpróbálja őket Isten nevével szétválasztani, de közben megtudja a házasságtörés tényét. A keresztényi megbocsátás és az őrjöngő féltékenység közt őrlődik.
Harmadik felvonás
Első kép: előszoba a kastélyban
Stankar értesül róla, hogy Raffaele meg akar szökni Linával. Stiffelio magyarázatot kér feleségétől, és kényszeríti Raffaelét, hogy észrevétlenül legyen tanúja a beszélgetésnek. Amikor a lelkipásztor Lina elé teszi a válási papírt, Lina kéri, hogy nem mint a férjének, hanem mint Isten emberének tehessen vallomást. Elmondja, hogy csak egyetlen pillanatra lett úrrá rajta a gyengeség, de változatlanul a férjét szereti. Stankar meggondolatlan hevében, hogy a család becsületét megmentse, megöli a hallgatózó Raffaelét.
Második kép: a templomban
Mélységes zavarodottsága ellenére Stiffeliónak el kell látnia lelkipásztori feladatait. Véletlenszerűen fellapozza a Bibliát, és éppen Jézus és a házasságtörő asszony története kerül a szeme elé. Prédikációja követi a Szentírás szövegét, de egyszersmind kifejezi az ő személyes megbocsátását is.
(lead-kép: Verdi 1850 körül)
(forrás: Magyar Állami Operaház)
