Marcello Giordani, korunk egyik elsőszámú tenoristája szívrohamban halt meg a szicíliai Augustában október 5-én. A Siracusa News szerint Giordani saját házában, ebéd után lett rosszul, és az orvosok már nem tudták újjáéleszteni. Az énekes még csak 56 éves volt.
Puccini: Bohémélet - Che gelida manina; Wichita Grand Opera, 2008
A világ legnagyobb operaházainak ünnepelt tenoristája 1963. január 25-én született a szicíliai Augusta városában. Énekesi tehetsége hamar megmutatkozott. Tizenkilenc éves korában Milánóba költözött, ahol Nino Carta mellett tanult énekelni. 1986-ban debütált operaszínpadon a Rigoletto Hercegeként a Spoleto dei Due Mondi fesztiválon. Két évvel később már Rodolfót énekelte a milánói Scala Bohémélet-előadásán. Ezt követően Olaszország és Európa számos operaházában fellépett. Több egyesült államokbeli fellépés után (San Francisco, Los Angeles, Philadelphia) 1993-ban énekelt először a Metropolitan Opera társulatával a Szerelmi bájitalban, az operaház szabadtéri előadásán. 1995-ben debütált a Metropolitan színpadán a Bohémélet Rodolfójaként.
Bellini: A puritánok - Nel mirarti… Vieni, vieni fra queste braccia; km.: Renee Fleming, 1991
Ezt követően számos főszerepet énekelt (több mint 200 előadáson) a New York-i operaházban, köztük a Benvenuto Cellini (Berlioz) és A kalóz (Bellini) tenor főszerepeit azok metropolitanbeli premierjén. 2008. szeptember 18-án ő énekelte a tenor szólót a Metropolitan Verdi: Requiem előadásán, amelyet Luciano Pavarotti emlékére rendeztek. 1997-ben Gabriele Adorno szerepét énekelte (Verdi: Simon Boccanegra) a Covent Gardenben Sir Georg Solti vezénylésével. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a legendás karmester operaelőadást vezényelt.
2008-ban új művészeti központ művészeti igazgatójává nevezték ki Città della Notte-ban, Augusta közelében.
2010-ben Giordani létrehozta a Marcello Giordani Alapítványt, amely karrierjük kezdetén álló fiatal operaénekeseket segít.
2011-ben rendezték meg Szicíliában az első Marcello Giordani Énekversenyt.
Rossini: Guillaume Tell - Asile héréditaire...Amis, amis…; Opéra National de Paris
Repertoárja elsősorban az olasz bel canto, illetve az olasz és francia romantika tenorszerepeit öleli át. Ritka azonban az olyan tenorista, aki egyformán otthonosan mozog a lírai, a spinto és a drámai tenor szerepkörben is. Merthogy Giordani ugyanúgy sikert aratott A gyöngyhalászokban, a Szerelmi bájitalban, a Pillangókisasszonyban vagy a Traviatában, mint a Carmenben, a Rigolettóban, az Álarcosbálban, a Manon Lescaut-ban, a Bohéméletben, a Faustban, a Wertherben, a Lammermoori Luciában, A kegyencnőben, Az ezred lányában, a Manonban és a Toscában, miközben ellenállhatatlan volt drámai illetve hőstenorként is A trubadúrban, A szicíliai vecsernyében, A végzet hatalmában, A Nyugat lányában, a Luisa Millerben, az Ernaniban, az Andrea Chénier-ben, az Adriana Lecouvreurben, A trójaiakban vagy a Turandotban.
Már a fenti repertoár is rendkívüli, Giordani azonban ennél is „messzebbre merészkedett”. Teherbíró képessége és szinte korlátlan magasságai olyan „hanggyilkos” szerepek eléneklésére is alkalmassá tették (élőben, színpadon), mint Arnold (Rossini: Tell Vilmos), Arturo (Bellini: A puritánok) és Raoul (Meyerbeer: A hugenották).
Puccini: Turandot - Nessun dorma; Metropolitan, 2009
Több alkalommal fellépett Magyarországon is (a Don Carlosban, a Turandotban, és legutóbb idén, a Manon Lescaut-ban). 2009-es fellépését a Magyar Állami Operaház Turandot-előadásán soha ne felejtem el. Giordani olyan rendkívüli könnyedséggel énekelte ezt a nehéz szerepet, mintha nápolyi dalokat énekelne. A legjobb Kalaf volt, akit élőben hallottam.
Marcello Giordani 1990-ben nősült meg, az énekest felesége és két fiúgyermeke gyászolja.
- csb -
(fotó: marcellogiordani.com)
