Idén énekelte először a Kékszakállú Juditját, Szegeden. Mi az, amire elsősorban összpontosít Judit megformálásakor, mit tart Judit legfontosabb jellemvonásának?

Azt hiszem, az őszinteséget. Nem tudok kiemelhető pontokat megjelölni, hiszen egy érési folyamatról van szó, ami rólunk, az énekesekről szól. Arról az énekesről, aki éppen megformálja Kékszakállút vagy Juditot. Aki Juditot énekli, az szerintem magáról is kell, hogy beszéljen, csak akkor lesz hihető és őszinte ez a darab.

Úgy tudom, nem könnyen jött létre ez az előadás.

Legutoljára márciusban játszottuk Szegeden, ahol mindössze két előadást énekeltem, azóta pedig nem is találkoztunk a zenekarral. Eléggé "zsebből előrántott" előadás volt a mai a maga spontaneitásával.

fotó: Operaportál

A Zeneakadémián mezzoszopránként kezdte, aztán szopránként diplomázott a Faust Margitjaként, utána megint mezzoszoprán szerepeket énekelt az Adriana Lecouvreur-ben, a Figaro házasságában, a Sevillai borbélyban. Mezzoszopránnak vagy szopránnak tartja inkább magát, esetleg mindkettőnek?

Az akadémiai évek alatt a "szopránság" egy kis kitérő volt, inkább tanulmányútnak mondanám, ami nagy hasznomra vált. Most inkább a mezzo szerepekben érzem jól magam, de nem zártam még le teljesen ezt a dolgot magamban. Könnyebben átlátható számomra, ha csak mezzo repertoárt énekelek. Pillanatnyilag ez az, amit tudok és ismerek, és valószínűleg hangilag sem lennék  arra felkészült, hogy felváltva énekeljek szoprán és mezzoszoprán szerepeket, ami nem egy hangkímélő feladat.

fotó: Operaportál

Mások mellett a kiváló Wagner énekesnő,  Deborah Polaski is felfigyelt Önre, és órákat is adott Önnek. Mennyiben befolyásolta a zenei fejlődését a híres szoprán ?

Egy bécsi énekverseny kapcsán kerültem kapcsolatba Deborah Polaskival, aki tulajdonképpen a verseny különdíjaként ajánlotta fel, hogy órákat ad nekem. Ez a pár óra igazán jelentős állomás volt a tanulmányaimban. Néhány óra alatt persze nem lehet csodát tenni, ezért nem is elsősorban az ott elhangzott dolgoknak az újdonsága miatt volt fontos állomás. Inkább a mód miatt, ahogy hozzáállt az emberhez, ahogyan foglalkozott velem, koncentrálva, csapongások nélkül. Nehéz ezt pontosan megfogalmazni, mintha a vesémig látott volna, egy nagyon őszinte kapcsolat alakult ki köztünk.

Énekesi pályafutása mellett a doktori disszertációját is írja a Zeneakadémián. Miért tartja fontosnak, hogy énekesi elfoglaltságai mellett tovább is tanuljon?

Másodéves doktorandusz vagyok, és bár az első évben sok creditet elvégeztem, a disszertáció írása valószínűleg tolódni fog egy kicsit, mivel sok feladatom volt a színházban. Fontosnak tartom, hogy egy énekes az elmélettel is tisztában legyen, és minél szélesebb legyen a látóköre.

fotó: Operaportál

Mit gondol, hogyan lehet a fiatalokhoz közelebb hozni az opera műfaját?

Le kell törölgetni róla a port és a pátoszt, és úgy kell a művet megfogalmazni, hogy az hozzájuk szóljon. "Le kell törölgetni róla a port és a pátoszt..." Lépést kell tartani a korral, nem a nagymama kedvenc műsorát kell mutatni nekik, nem játszhatunk opera múzeumot! Ehhez nyitottnak kell lenni, és nem az opera elitista jellegét kell erősíteni, ezt a róla festett, mára már elavult képet.

Hogy érzi magát a Miskolci Operafesztiválon?

A Miskolci Operafesztiválra eljutni számomra nagyon rangos dolog, és nagy öröm. Mint néző is figyelemmel szoktam kísérni a fesztivált - láttam már itt több Kékszakállú előadást is -, jó dolog itt lenni!  .

Csák Balázs

Kapcsolódó cikkek:

Bartók-est (Fotók: Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára; Bartók: A kékszakállú herceg vára.)