Mikor kérték fel arra, hogy az Operafesztivál ma esti programjában fellépjen?

Jó pár hónappal ezelőtt beszéltem már erről Bátor Tamás fesztiváligazgatóval, valamikor a Fidelio operaházi előadásai után.

Volt-e szó arról, hogy az idei Operafesztiválon színpadon is fellép, egy teljes operában?

Nem, most csak erről a Beethoven-estről volt szó. Egyébként sok olyan művet játszanak az idei fesztiválon, ami nem az én hangomnak megfelelő.

De egy teljes Fideliót elvállalt volna?

Természetesen! És remélem, hogy jövök én még ide Fideliót énekelni.

Ma este koncertszerű előadásban szólalnak meg a Fidelio részletek is. Hogyan tudja az énekes egy koncerten legalább részben pótolni a "színpad varázsát"?

A színpadnak és a koncertnek is megvan a maga varázsa, az előadóművész pedig más és más oldalát mutathatja meg. "Színpadi ember vagyok..." Én színpadi ember vagyok, nagyon szeretek a színpadon lenni, főleg akkor, amikor igazán lehet játszani. A budapesti Fidelio előadást egyébként úgy rendezte meg Kovalik Balázs, hogy Leonóra szerepe eléggé statikus. Leonóra sokat van egyedül a színpad elején, nem nagyon van kontaktusom a partnerekkel, szinte koncertszerűen adom elő a szólamot. Nagyon érdekes megoldás, de bizonyos szempontból megnehezíti a helyzetemet, mert egy kicsit nekem kell kitalálnom, hogyan formálom meg a szerepet. Egy koncerten ez ugyanígy van. Ott is egyedül vagyok, nincs olyan kontaktusom a partnereimmel, mint a színpadon, kicsit más eszközöket is használunk ilyenkor. A legközelebbi kontaktus a karmester. A mai est karmestere, Medveczky Ádám viszont olyan kisugárzással vezényel, hogy folyamatosan a partneremnek érezhetem.

A mai előadáson a IX. szimfóniában hatalmas létszámú közreműködő lép fel. Valaki azt mondta nekem, hogy ezt csak Rálik Szilvia lesz képes áténekelni. A szokottnál nagyobb hangerővel kell ma énekelni vagy esetleg hangosítással is segítenek megoldani ezt a helyzetet?

Nincs hangosítás! A hangosítás itt maga a terem lesz. Meglepő azonban, hogy most, amikor itt vannak a nézők, egészen más az akusztika, mint a próbán, üres nézőtérrel. Akkor nagyon "csengett", most azonban már-már koncerttermi hatása van az akusztikának. Mindenki a saját hangján énekel, én sem teszek rá még egy lapáttal. A pianókat talán intenzívebben kell énekelni. Persze van olyan méretű zenekar, amit már senki nem tud áténekelni, de igyekezni fogunk. Ilyenkor még az is számít, hogy egy méterrel előrébb vagy hátrébb állnak-e az énekes szólisták.

fotó: Operaportál

Ön többek között szokatlanul széles repertoárjáról is ismert - Mozart, Bellini, Verdi, Puccini és számos 20. századi szerző, mint például Richard Strauss, Bartók Béla, Kurt Weill. Ráadásul operettekben is szívesen fellép. Mi kell elsősorban ahhoz, hogy valaki ekkora repertoárt énekeljen: hangi adottság, megfelelő "lelki alkat", vagy a kíváncsiság, hogy minél több szerepben kipróbálja magát?

Azt gondolom, hogy ez így mind, sőt, talán épp ebben a sorrendben. Ha valaki egyszer operettet énekel, máskor meg Turandotot, ahhoz kell persze hangi adottság. Másrészt engem nagyon vonz az újdonság. Kurt Weill operája, a Mahagonny városának felemelkedése és bukása például egy teljesen új dolog a számomra is, több műfaj van benne a jazztől az operáig. Ezek kihívások nekem, és én szeretem a kihívásokat. És kíváncsi is vagyok, hogy melyiket hogyan tudom színészileg, hangilag, lelkileg megoldani, mert ez mind kell hozzá.

Hangilag vagy inkább színészileg nehezebb a nagyon különböző szerepekre átállni?

Megfigyeltem magamon, hogy a hangom idomul a szerephez. A testünk a hangszerünk, de a lelkünk formálja meg a szerepet, és ez a lélekállapot formálja a hangot is.

Csák Balázs

Kapcsolódó cikkek:

Kamaraopera és monumentalitás (Interjú Káel Csaba rendezővel.)

Beethoven-est - képgaléria (Fotók a koncertről.)