A Traviata Miskolcon
Beszámoló a Traviata előadásáról és interjú Aile Asszonyi-Braun-nal, az opera főszereplőjével.
A Traviata június 11-i előadása, valamint a Wallenberg című opera magyarországi bemutatója kitűnően példázta azt, amiről Bátor Tamás fesztiváligazgató beszélt az Operaportálnak adott interjújában ("Érdemes ide eljönni..."). Az igazgató akkor arról beszélt, hogy bár feltétlenül szükség van a Fesztiválon a népszerű operák bemutatására is, ezek esetében Miskolcon nagyon nehéz nemzetközi mércével is kiemelkedő előadásokat bemutatni. A legjobb énekesek ugyanis számos nagy operaházban énekelhetnek a Rigolettóban, a Bohéméletben vagy a Traviatában, és kevésbé valószínű, hogy ezekért eljönnének a Miskolci Operafesztiválra. Ha azonban ritkaságokat, premiereket mutat be a Fesztivál, arra máshol is felfigyelnek, és ez már sokkal inkább kihívást jelent a legjobb előadók számára is. Egyszóval: a populárisabb daraboknak és a zenei különlegességeknek egyensúlyban kell lenniük a Fesztiválon, mindkét típusú előadásra szükség van.
A Wallenberg című operáról a későbbiekben olvashatnak, most azonban néhány szó az Észt Nemzeti Opera társulata által előadott Traviatáról, majd interjú következik a Violettát alakító Aile Asszonyi-Braun-nal.
A Nyári Színházban zajló szabadtéri előadáson telt ház volt, és a közönségnek nem kellett csalódnia. Az operába gyakran látógató, tapasztaltabb nézők valószínűleg közepesnek ítélték az előadást, de aki csak ritkábban néz meg egy-egy darabot, és akkor is egy dallamos operát akar hallani, bizonyára elégedett volt, amit az előadás végi lelkes taps is igazolt.
A produkcióban ráadásul a lehető leghagyományosabb rendezést láthattuk. A színpad jelentős részét egy hatalmas méretű, díszes csillár foglalta el, amit a körben elhelyezkedő tíz nagy tükör sokszorozott meg. A szereplők korhű jelmezekben léptek fel.
A főszereplőt alakító Aile Asszonyi-Braun teljesítménye kiemelkedett társai közül. Ez persze a Traviata esetében nagyon nem mindegy, hiszen elsősorban Violetta alakításán áll vagy bukik az előadás sikere. A kellemes megjelenésű észt szoprán meggyőzően, hitelesen és kellő drámai érzékkel alakította Violettát. A hangja inkább drámai szoprán, erős vibratóval, és többnyire biztos magasságokkal.
Kevésbé tudok jót mondani az Alfredót alakító tenoristáról, Mart Madiste-ről (eredetileg Dmitro Popov énekelt volna). Nem igazán alkalmas erre a szerepre, sem hangja, sem pedig megjelenése alapján. Inkább kisebb karakter szerepeket kellene énekelnie, bár az előadás során fokozatosan javult a teljesítménye.
Az idősebb Germont-t alakító bariton, Jassi Zahharov jó, de nem kiforrott hangmatériával rendelkezik, igaz, színészi alakítása némileg kárpótolt minket ezért.
A zenekar - figyelembe véve azt is, hogy egy szabadtéri előadásról van szó - megfelelő színvonalon játszott, és látványos volt a II. felvonás balett-jelenete is.
***
A Violettát alakító Aile Asszonyi-Braun-nal az előadás másnapján beszélgettünk.
A neve alapján önnek bizonyára van köze Magyarországhoz.
Persze, édesapám magyar, Kárpátaljáról származik, édesanyám pedig észt. Sokszor jártam már Magyarországon, de sajnos nem beszélek magyarul. Az egyik nagybátyám itt él, de a rokonság többi része Észtországban.
Számos fesztiválon járt már, például a Newport Music Festival-on az USA-ban, a Belgrádi Bemus Fesztiválon Szerbiában, vagy a Music Biennalén Horvátországban. A Miskolci Operafesztiválon most jár először?
Igen. A Nyári Színház teljesen lenyűgözött, fantasztikus akusztikája van.
Pedig azt gondolná az ember, hogy egy nyitott színpadon sok minden zavarja az énekeseket.
Talán a szúnyogok zavartak egy kicsit, de nagyon jó volt ott énekelni. Persze, vannak ilyenkor egyéb zavaró tényezők is, például az olykor behallatszódó utcai zajok, de valamit valamiért: ez egy nyári fesztivál, aminek megvan a maga hangulata.
Ön 2000-ben debütált Despina szerepében, azóta számos nagy szoprán szerepet elénekelt már, többek között Adinát, Donna Annát és Donna Elvirát, Leonórát a Fidelióból, vagy az Angelica nővér címszerepét. A Traviatát azonban most énekelte először, ugye?
Így van. Ráadásul ez az opera speciális szerepet tölt be az életemben, mert ezt láttam és szerettem meg először, 6 éves koromban. Akkor döntöttem el, hogy operaénekes akarok lenni.
fotó: Operaportál
Ha jól tudom, Ön a legendás tenoristánál, Carlo Bergonzinál is tanult.
Igen, Carlo Bergonzi magánakadémiáján. Ő egy régi énekes-iskolát képvisel és ennek megfelelően tanít. A szállodájában laktunk, ahol mindennap énekeltünk egy órát vele vagy a zongoristával. Ettől eltekintve azonban egyáltalán nem volt szabad énekelnünk, csendben kellett tanulnunk. Csak „felügyelettel" énekelhettünk. Ez teljesen megváltoztatta az éneklésről alkotott elképzelésemet. Bergonzi azt vallja, hogy ezzel a módszerrel - viszonylag rövid ideig, de intenzíven és megfelelő kontrollal gyakorlunk - nagyon gyorsan fejleszthető a technikánk. Két hónapig voltam ott. Hozzá kell tennem: irreálisan sok pénzbe került ez a két hónap, de akkor úgy éreztem, ez az egyetlen lehetőségem, mert a pályám elején nem jól alakultak számomra a dolgok. Ezer módját tudtam már, hogyan nem szabad énekelni, az egyik tanárom pedig egyenesen azt mondta: szerinte én egy drámai mezzoszoprán vagyok! Bergonzinál azonban sikerült "rátalálni" a hangomra, ott derült ki az is, hogy a gyors koloratúrákat is jól bírom. Persze nem vagyok koloratúr szoprán, az már nem az én fach-om. Drámai sem igazán, inkább spinto-ként határoznám meg a hangom. A Traviata már határeset, de úgy érzem, hogy ez egy nekem való szerep.
Óvatosságból nem énekelte az első felvonásbeli áriája végén a háromvonalas Eszt-t? Tudom, nincs a kottában...
Nincs a kottában, de persze, sokan erre a hangra várnak. Ki tudom énekelni, de csak vékonyan, szerintem nekem ezzel nem szabad a színpadon próbálkoznom. Tebaldi sem énekelte, Caballé sem, Gheoirghiu sem. Nem kell ebből sportot űzni, az énekelje, akinek biztosan megvan hozzá a magassága.
fotó: Operaportál
Fellépett már több modern operában is, így Miss Jessel szerepében Britten: A csavar fordul egyet című operájában, és egy világpremieren is: Isidora Žebeljan Zora D című operájának ősbemutatóján. Holnap pedig mi is láthatjuk a Wallenberg című operában, az Asszony szerepében. Szívesen énekel modern műveket?
Nem mindegyiket. Az említetteket igen, bár Brittent ma már inkább klasszikusnak nevezhetjük. A modern operák éneklése sok énekesnek okoz gondot. Nekem kevésbé, mert - szerencsémre vagy szerencsétlenségemre - abszolút hallásom van. Egy teljesen új opera bemutatásakor pedig egy különös felelősség nehezedik ránk: nincsenek előzmények, etalon-felvételek, nekünk kell azt először létrehozni.
Ami pedig a Wallenberg című darabot illeti: három éve léptünk fel vele először Észtországban. Eredetileg négy előadást terveztek, és senki nem gondolta, hogy ekkora sikere lesz: három éve műsoron van, és mindig telt ház van az előadásokon. A darabot, ami egyébként kényes témát érint, Dmitrij Bertman zseniálisan rendezte meg. Nekem viszonylag kis szerepem van benne, ami azonban a mai napig nem vált számomra könnyűvé, rutinszerűvé, pedig már legalább harminc alkalommal énekeltem. Minden fellépéskor ugyanolyan erősen kell koncentrálnom, hogy jól el tudjam énekelni.
Csák Balázs
Előadás fotók: Bócsi Krisztián
2010. június 11., 21 óra, Miskolci Nemzeti Színház, Nyári Színház
Giuseppe Verdi:
Traviata
Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal
Az Észt Nemzeti Opera vendégjátéka
Librettó: ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című színműve nyomán Francesco Maria Piave
Fordítás, magyar nyelvű felirat: Lengyel Jenő
Díszlet és jelmeztervező: Anna Kontek
Vezényel: Jüri Alperten
Rendező: Neeme Kuningas
Szereplők:
Violetta - Aile Asszonyi-Braun
Alfredo - Mart Madiste
Germont - Jassi Zahharov
Flora - Helen Lokuta
Annina - Teele Jöks
Gaston - Andres Köster
Baron - Rene Soom
Markii d'Obigney - Mart Laur
Doktor Grenvil - Priit Volmer
Megbízott - Aare Kodasama
Joseph - Vladislav Horuženko
