Barokk-est

Barokk-est

head main interju

Három Monteverdi-mű, valamint Purcell: Dido és Aeneas című operája a Miskolci Operafesztiválon. Interjú Vashegyi György karmesterrel és Káel Csaba rendezővel. Fotók az előadásról.

Június 14-én, a miskolci Művészetek Házában barokk művekből összeállított műsort láthattunk. Az est első felében három ritkán hallott Monteverdi művet (Tirsi e Clori, Il Combattimento di Tancredi e Clorinda, Sestina) hallhattunk koncertszerű előadásban, míg a második részben Purcell: Dido és Aeneas című operájára került sor egy félig-szcenírozott előadáson.

A művekről Vashegyi György karmestert és Káel Csaba rendezőt kérdeztük.

Interjú Vashegyi György karmesterrel.

Hogyan esett a választás épp ezekre a művekre?

A Dido és Aeneast 2005-ben, a Művészetek Palotájában már színpadra állítottuk, akkor Charpentier: Actéon című darabjával együtt hangzott el. Nem véletlenül, mert a két operát számtalan zenetörténeti és tematikai szál köti össze, ráadásul egy évtizedben is íródtak. Az Actéont azonban 2007-ben, a „Bartók + Párizs" évében már bemutattuk a Miskolci Operafesztiválon. Ezért a Dido és Aeneas mellé most valami mást kellett keresnünk. Monteverdi műveiből állítottuk össze a műsor első felét, amelyben a „kulcsmű" a Tancredi és Clorinda volt. A három mű közül még ez a legismertebb, bár ez is nagyon ritkán hallható. Ez egy oratorikus koncert darab. Igaz, ismerjük Monteverdi részletes előszavát, amiben pontosan leírja, hogyan kell a művet előadni. Mégis valószínűnek tartom, hogy a mű inkább koncertszerű előadásra való és nem színpadra, hiszen az énekelni való szöveg 95 %-a Testo, azaz a narrátor szájából hangzik el.

Ez utóbbi szerepet egy vendégművész, Jeffrey Thompson énekelte. Róla mit kell tudnunk?

Jeffrey Thompson egy rendkívüli muzikalitású és kiváló énektechnikai képességekkel rendelkező énekes. Én egy éve ismerem személyesen. Már másodszor énekel velünk Magyarországon, egy Messiás-előadáson is együtt léptünk fel.

purcell1

fotó: Operaportál

Mondjon néhány szót a másik két Monteverdi darabról, a Tirsi és Clori, illetve a Sestina című művekről is!

Szerettem volna Monteverdi műveiből egy olyan első félidőt csinálni, ami szimmetrikus a Dido és Aeneas-szal. Ez utóbbinak van egy tematikája. Az opera egy hatalmas gyászkórussal fejeződik be, Dido búcsújával és az azt követő kórussal. A Gyászkórushoz pedig adta magát a Sestina, ami egy 1614-ben kiadott gyászmadrigál ciklus. Monteverdit nagyon megrázta egy hozzá közel álló fiatal színész-énekesnőnek a halála, az ő emlékét örökítette meg halhatatlan módon ebben a ciklusban. A szöveget Scipione Agnelli udvari költő írta. Ez egy rendkívül „ravasz" és virtuóz költemény, hat versszakból áll, mindegyik hat soros, és mind a hat versszak mind a hat sora ugyanarra a hat szóra végződik. A művet valószínűleg öt szóló hangra írta Monteverdi, de van egy tőle származó másik verzió is, ami alapján nyugodtan elő lehet adni kis kórussal is. A zene az egyházi zene határán van. A Tancredi és Clorinda című műről már volt szó. Ez a zeneirodalom egyik remekműve, amelyben Torquato Tasso fenomális költészetét is élvezhetjük. Az est elejére pedig szerettünk volna valami vidámat. A Tirsi és Clori egy ballo concertato. Monteverdit nagyon foglalkoztatta a tánc és az ének kapcsolata, és ez egy felhőtlenül vidám mű, ami elsősorban a táncról szól. A mű szövegét egyébként Alessandro Striggo írta, ő volt az Orfeónak is a szövegkönyvírója.

***

Interjú Káel Csaba rendezővel

Mennyiben kellett megváltoztatni a 2005-ös Művészetek Palotája-beli előadás színpadképét?

Ez most egy nagyon leegyszerűsített változat. Kicsi a színpad, messze nincs akkora mélysége sem. A díszletek mellett még a zenekart is el kellett a színpadon helyezni. A Müpában sokkal erősebbek voltak a vizuális elemek, jobban lehetett a képekkel is manipulálni. Azok a képek egy próbafolyamat közben felvett kiváló fotók voltak, itt pedig a képek csak a főpróbán készültek, abból kellett választanunk.

Az akkori énekesek közül senki nem énekel a mostani előadáson. Ezzel a társulattal most adják elő a művet először?

Igen.

Manökeneket és divatbemutatót láthattunk a színpadon...

Ez egy nagyon furcsa világ, ami a szemünk előtt zajlik, de nem tudunk róla igazán semmit. Nem tudjuk, mi zajlik a színfalak mögött, csak a fényét, a szépségét látjuk, holott a háttérben komoly tragédiák zajlanak.

Hogyan jött ez az ötlet?

Mindig is izgatott a celebvilág. A 90-es évek elején csináltam is egy divatműsort. Ott voltunk a különböző fashion week-eken Rómában, Milánóban, Párizsban, Londonban. Interjúkat készítettünk olyan híres manökenekkel, mint például Naomi Campbell, vagy Linda Evangelista. Sok anyagot vettünk fel.

De hogyan kapcsolta ezt a Dido és Aeneashoz?

Ezeknek a klasszikus történeteknek, mint amilyen a Dido és Aeneas, a maguk korában megvolt a helyük, jelentésük. Nagyon nehéz őket „maivá" lefordítani, úgy, hogy átjöjjön a hősiesség, a pátosz, a tragédia. Kell találni egy olyan viszonyrendszert, amiben a dolog jelentését meg tudjuk fejteni. A mai világban az, hogy elhagynak egy nőt, és ő ebbe belehal, eléggé bizarrul hangzik. Vannak persze öngyilkosok, de hogy valaki nyilvános halált haljon, nehezen elképzelhető. A divat világa azonban hasonlóképpen abszurd, ott még ez is megtörténhet.

Elég merész kapcsolás... Ön szerint megértették a nézők?

Nem tudom, remélem. A Müpában ezt jobban elővezettük, mert ott volt erről egy leírás, ami mindig segíti a nézőt.

purcell2

fotó: Operaportál

A háttérben kivetített fotóknak az a szerepük, hogy ellensúlyozzák a félig-szcenírozott előadásból adódó kevésbé látványos színpadképet?

Az is. De ennél fontosabb, hogy a fotók a pillanatot kapják el, azt, amit mi nem is ismerünk, hiszen mi csak a folyamatot látjuk. A fotó kinagyít egy-egy mozdulatot, vagy pillantást.

Vashegyi Györggyel közösen számos barokk előadást hoztak már létre. A barokk zene áll Önhöz a legközelebb?

Igen, Vashegyi György és köztem ez már egy véd- és dacszövetség, immár legalább tíz éve. A barokk zene engem totálisan lenyűgöz. Ez a mai zenének az alapja, ugyanakkor hallatlanul modern is tud lenni. Purcell pedig az egyik kedvenc zeneszerzőm. Nála modernebb barokk szerzőt még nem hallottam. A barokk zenében a szerzők sokkal kevésbé manipuláltan, és kevésbé direkt módon fejeznek ki jelenségeket, mint a romantikában. Egész másképp nyúlnak a világhoz. A romantika már manipulálja az érzéseket, gyakran hatásvadász eszközöket alkalmaz. A barokk zene egy sokkal egyszerűbb, direktebb és „szebb" kommunikáció. Talán ebben van a modernitása is, hogy ma vágyunk ezekre az egyszerűbb és tisztább kommunikációkra.
Ezért is „birkózunk" együtt Vashegyi Györggyel immár ki tudja hányadik barokk operában. De hozzá kell tennem: rettentő mostoha körülmények között zajlik ez a „sportág", amit barokk operajátszásnak nevezünk. Nincs olyan befogadó helye, otthona, ami egy folyamatos működést biztosítana. Amikor erőnkből futja, vagy valamilyen segítséget is kapunk, össze tudnak állni ezek a produkciók. De nagyon jó lenne, ha mindez intézményesülhetne. El tudom például képzelni, hogy a preklasszikus és a modern operajátszás kapna egy közös otthont. Szerintem világraszóló dolgokat tudnánk ott csinálni, hiszen rengeteg tehetséges zenészünk, énekesünk van...

Csák Balázs

Cselekmény

Játszódik Karthágóban, a trójai háború után.

A trójai háború után Aeneas az embereivel elmenekül az elpusztított városból, és hosszú hányattatás után Karthágóba kerül. A hős és Karthágó királynője, Dido egymásba szeretnek. Gonosz alvilági hatalmak azonban nem nézik jó szemmel tervezett házasságukat, és összeesküvést szőnek annak meghiúsítására. Egy alkalommal, amikor Dido és Aeneas együtt indulnak vadászni, a boszorkányok vihart támasztanak, és elválasztják egymástól a szerelmeseket. Majd egyikük Merkur isten képében közli Aeneasszal Jupiter parancsát: haladéktalanul Itáliába kell hajóznia, hogy ott új birodalmat alapítson. A hős szomorúan, megtörten veszi tudomásul az istenek utasítását, és embereivel együtt készül Karthágó elhagyására. A királynő végtelen fájdalommal fogadja szerelmese távozásának hírét, de nem ad hitelt szavainak, mely szerint isteni parancs készteti távozásra. Aeneas és harcosai hajóra szállnak. Dido nem bírja elviselni ezt a csapást, búcsút vesz híveitől és végez magával.

Képek az előadásról

(fotó: Bócsi Krisztián)

purcell3