Interjú Rost Andreával

Önt általában olyan szerepekkel azonosítjuk, mint Mimi, Gilda, vagy Violetta. Pedig a repertoárján szerepelnek ritkábban játszott 20. századi művek is, mint a Poulenc: A karmeliták párbeszédei, illetve most már a Daphne is.

Ezek mind gyönyörű zenék. Szívesen énekelek szép zenét, és olyan operákat, amelyekben a történet megfog. A Daphne egy nagyon érdekes görög mitológiai történeten alapul, és ehhez párosul Richard Strauss gyönyőrű zenéje. Drezdában játszották egyébként először ezt az operát, Karl Böhm vezényletével, Strauss neki ajánlotta a művet. A mű cselekménye, a történet nagyon megfogott engem. Megfogott Daphne alakja, az ő tisztasága, a visszavonultsága. Ő nagyon törékeny, érinthetetlen; a „természet lánya". A „fává válása" a mű végén pedig egy olyan megfoghatatlan dolog, amihez hasonlóval nem nagyon találkozhatunk az operaiodalomban.
A Karmeliták dialógusa is egy nagyon érdekes történet. Ez is huszadik századi zene, még későbbi, mint Richard Strauss zenéje. A darabban nincsenek igazi áriák, tényleg csak beszélgetnek... A művet Robert Carsen rendezésében énekeltem, és nagyon szerettem ezt a rendezést, ami annyira gyönyörű volt, hogy a szereplők zokogtak a végén.

Mikor kérték fel a Daphne-ra?

Tulajdonképpen nem kértek fel, én kértem Bátor Tamás fesztiváligazgatót! Emlékszem, akkoriban Liút énekeltem a Turandotban a Művészetek Palotájában, amikor a karmester megkérdezte tőlem: „Miért nem énekelsz Daphnét is? Neked van írva!" Ezen elgondolkodtam. Később Bátor Tamás kérdezte a véleményem, merthogy Kocsis Zoltán szerette volna valamelyik Richard Strauss operát az idei Miskolci Fesztiválon bemutatni. Ekkor mondtam neki, hogy én a Daphnét szeretném!

Rost Andrea (fotó: Operaportál)

Nehéz szerep?

Elég nehéz. Bár csak egy felvonás, de az nagyon tömény, és én elejétől a végig énekelek. Az Apollóval való duett a legnehezebb. Mire az opera végére érek, a metamorfózishoz, már könnyebb lesz, az már „benne kell, hogy legyen az ember a torkában".

Janez Lotrič mellett énekelt-e már színpadon?

Igen, egyszer, egy koncerten. Remek énekes.

Jövőre „Bartók + Verdi" év lesz itt Miskolcon, láthatjuk-e majd Önt, például Violettaként?

Meglátjuk. Violetta még rajta van a repertoáromon, de szívesen énekelnék például a Simon Boccanegrában is. Meglátjuk, milyen új szerepet tudok majd esetleg bemutatni az itteni közönségnek.

***

Interjú Janez Lotrič tenoristával

Ha jól tudom, nem először jár Magyarországon.

Így igaz, körülbelül 15 évvel ezelőtt énekeltem itt egy templomi koncerten, egy másik alkalommal pedig a zágrábi horvát opera vendégjátékában. Egy horvát operát, Ivan Zajc: Nikola Šubić Zrinski (Zrínyi Miklós - szerk.) című operáját adtuk elő.

Éneklelt már együtt Rost Andrával?

Igen, egy koncerten, a ljubljanai fesztiválon.

Önnek rendkívül széles a repertoárja, amely főleg drámai szerepekből áll. Annak idején azonban a Szerelmi bájitalban debütált, ami egy lírai szerep.

Igen, de már akkor sem lírai tenor voltam, csak ebben a szerepben volt lehetőségem bemutatkozni. Nem is volt könnyű elénekelnem. Érdekes, de ma már szerintem azt is jobban el tudnám énekelni, mivel a technikám azóta sokat fejlődött. Most azonban már egyre inkább a Wagner-operák irányába szeretnék menni.

Apolló szerepét a Daphneban már 2005-ben is énekelte Berlinben, majd 2009-ben Stuttgartban...

...igen, Az első alkalom Berlinben volt, a híres német karmester, Christian Thielemann vezényelt.

Janez Lotrič (fotó: Operaportál)

Ön az operairodalom legnehezebb tenorszerepeit is elénekelte már, beleértve Otellót és Arnoldot Rossini Tell Vilmosában. Nehézségét tekintve az Apollót is ezekhez sorolhatjuk?

Az Apolló egyike az operairodalom legnehezebb tenor szerepeinek, legalábbis azok közül, mit ismerek. Talán Paul szerepe mérhető csak hozzá Korngold: Die tote Stadt című operájában. Hosszabb szerepek persze vannak, de Apolló szerepének intenzivitása semmilyen más szerephez nem hasonlítható. Nagyon magasra, ugyanakkor mélyre is van írva, és nagyon kell figyelni az intonációra, a ritmusra is. Mindez így, együtt nagyon nehézzé teszi. Az utolsó, mintegy 8-9 perces ária különösen nagy összpontosítást igényel, ráadásul már előtte is sokat kell énekelnem.

Bátor Tamás fesztiváligazgató kérte fel a szerepre?

Igen, ő. Nem tudom, hogyan talált rám, de felhívott telefonon, én pedig igent mondtam. (Nevet.)

Ön már szinte mindent elért, amit egy tenor elérhet: többek között Manricót és Calafot is énekelte a milánói Scalában. Merre tovább? Említette, hogy Wagnert szeretne énekelni.

Így van, de szívesen énekelek Richard Strauss-ot is, és persze az olasz és az orosz drámai szerepek is a repertoáromon vannak. Verdi Otellóját már harminc alkalommal énekeltem, az utolsó szerep pedig, amit megtanultam, Hermann szerepe volt Csajkovszkij Pikk dámájában. Lehetőségeim szerint igyekszem magam is hozzájárulni ahhoz, hogy jobbá váljon az operaélet, a gazdasági világválság az operajátszást is nagyon nehéz helyzetbe hozta.

Csák Balázs

Képek az előadásról

(fotók: Bócsi Krisztián)

Kocsis Zoltán

Rost Andrea

Rost Andrea és Horváth István

Szalai Ágnes és Kristófi Ágnes

Palerdi András

Iulia Merca

Janez Lotrič

Janez Lotrič és Rost Andrea

Cselekmény

Játszódik Görögországban, a mondai időkben.

A görög pásztorok Dionüszosz ünnepére készülődnek. Közülük az egyik, Leukipposz szerelmes szavakkal hívja Daphnét az esti ünnepségre. A lány Gaiának, a Föld istennőjének a gyermeke, akit a természethez szorosabb szálak fűznek, mint az emberekhez, ezért visszautasítja Leukipposz közeledését. A pásztor úgy határoz, hogy lányruhát ölt, és úgy próbálkozik majd este Daphné bizalmába férkőzni.
A lány apja, Peneiosz az isteneket is meginvitálja a lakomára. És valóban: meg is jelenik pásztornak öltözve Apollón, a Napisten. Amikor arany kocsijával körüljárta a Földet, megpillantotta Daphnét, és beleszeretett. Most udvarolni kezd neki, de a lány tartózkodó marad. Az ünnepségen feltűnik az álruhás Leukipposz, és borral kínálja Daphnét, amit a lány el is fogad. Apollón azonban észreveszi, hogy a lányruha alatt egy férfi rejtőzik, és féltékenységében félbeszakítja a mulatságot.
Leukipposz bátran szembeszáll az idegennel, de az halálra nyilazza. Daphné elsiratja a pásztort. Zeusz pedig - Apollón kérésére - babérfává változtatja a lányt.