ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main interju

"Nem 'nyerni' akarok ebben a vitában"

"Nem 'nyerni' akarok ebben a vitában"

Interjú Kesselyák Gergely karmesterrel, rendezővel, a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatójával.

Június 16-án kezdődött a 2017. évi Bartók Plusz Operafesztivál. A fesztiváligazgatót a programról és az opera műfajának határairól kérdeztük.

 

Mely műveket tartja a legfontosabbaknak az Operafesztivál idei programjában?

Az Operafesztivál koncepciójának megfelelően – miszerint keressük az új, modern népopera útjait – számomra az ősbemutatók a legfontosabbak, vagyis Ittzés Tamás A Lutherek, Mátyássy Szabolcs Scaevola és Gyöngyösi Levente A Mester és Margarita című alkotásai. Szintén ősbemutató Fekete Gyula Csellóversenye, amit a szerző a Fesztivál megrendelésére írt, és ami a Nyitókoncerten hangzott el.

Természetesen kiemelten fontos, hogy Kodály Zoltánról a jubileumi év kapcsán mi is megemlékezünk, ezek a produkciók adják a fesztivál gerincét: a Nyitókoncert, a „Kodály mesével és tánccal” című est és az Ezrek Operája sorozatunk, ami idén az Operaház vendégjátékában bemutatott Székely fonó előadására fut ki. Ezeket egészíti ki egy kórustalálkozó, ami szintén a Székely fonó közös éneklésével zárul majd.

A műsor harmadik szegmensét a kuriózumok jelentik. Ide sorolható Alekszej Ribnyikov A sonorai szellem című orosz film-operájának, vagy inkább film-rockoperájának ősbemutatója, amit a szerző eleve ebben a formában álmodott meg. Nem csak a zenét írta, ő is rendezte a filmet. Szintén ide sorolható a Gramofon kiállítás, ahol egy olasz gyűjtő száz darab gramofonját tekintheti meg a közönség, illetve ehhez kapcsolódóan Girolamo Deraco Phone című, oratórium jellegű, kórusra és száz gramofonra írt produkciója, ami szintén ősbemutató.

A negyedik csoportba sorolom a vendégjátékokat, amik persze szintén illeszkednek abba a koncepcióba, hogy a Fesztiválon 20-21. századi igényes, sokak által befogadható zenéket tűzünk műsorra. A Theater Pforzheim vendégjátékában láthatjuk Bernstein Candide-ját, amit évek óta szerettem volna már bemutatni. Nem volt könnyű megfelelő színvonalú produkciót találni, mert a darabot nem játsszák eleget. Pedig szerintem minden porcikájában zseniális mű, színvonalát tekintve egyáltalán nem marad el a West side storytól. Míg azonban utóbbit a szerző „odaadta a musical-világnak”, és így populárisabb lett, világkarriert futott be, addig a Candide-ot nem sorolták be a könnyűzene műfajába, és nem is futott be világkarriert. Az elmúlt száz évben mintha irányítottan az lett volna a kultúrpolitika álláspontja – ez az én összeesküvés-elméletem –, hogy ami túl sokaknak tetszik, az vagy értéktelen, vagy könnyűzene. Vagy értéktelen könnyűzene.
Izgalmas előadás Astor Piazzola Maria de Buenos Aires című tangó-operája, amelyet egy londoni társulat, az Operaview hozott el a fesztválra.
Magyarországi ősbemutató a Torre Del Lago-i Puccini-fesztivál vendégjátékában az Ifj. Butterfly című opera, Shigeaki Saegusa kortárs japán szerző alkotása, ami a Pillangókisasszony történetét folytatja.
Büszke vagyok arra, hogy idén két igazán nagynevű zenekar is eljön hozzánk: az I Musici di Roma és a Kamara Filharmonikusok Szentpétervárról. Ráadásul két olyan zenekarról van szó, amely az egyébként nagyon gazdag magyar zenei életben mostanában nem volt jelen. Számomra megható alázattal fogadták azonnal el a kérésünket, hogy a Fesztivál koncepciójába illő műsort válogassanak össze, így ők is 20-21. századi, népszerű darabokat játszanak majd.

Bartók Kékszakállúja sem marad el, amit idén koncertszerű formában mutatunk be a miskolctapolcai Barlangfürdőben.

kesselyak 2017 1


Mátyássy Szabolcs már említett Scaevola című darabja a Fesztivál tavalyi Operaíró versenyének győztese. Mit kell tudnunk Gyöngyösi Levente új opera-musicaljéről, A Mester és Margaritáról?

A mű Hollerung Gábor karmester felkérésére készült, de én is sokat beszélgettem már évekkel ezelőtt a szerzővel arról, hogy a darab premierje a miskolci fesztiválon legyen. Gyöngyösi Levente különböző stílusokban való jártasságának, ezek ízléses vegyítésének és alkalmazásának köszönhetően ez az opera szerintem nagy karriert fog befutni.

Miért koncertszerűen mutatják be a darabot?

A szerző a közelmúltban fejezte be a művet, már nem volt idő, hogy szcenírozott előadás formájában mutassuk be, arra valószínűleg az Erkel Színházban kerül majd sor valamikor.

Az idei fesztiválon a szokottnál is nagyobb számban láthatunk olyan műveket, amelyek feszegetik az opera műfajának határait. A Lutherek műfaja ragtime-opera, a Maria de Buenos Aires tangó-opera, A Mester és Margarita opera-musical, a Candide pedig musical-operettként szerepel a műsorfüzetben. Az elmúlt években sok 20. századi operát láthattunk a Fesztiválon, de Korngold A halott város, Strauss Ariadne Naxos szigetén, Janacek A Makropulosz-ügy, Prokofjev A tüzes angyal vagy akár Nino Rota A milliomos Nápoly című műveivel kapcsolatban azért senki nem kérdőjelezi meg, hogy operákról van szó. Az idei program kicsit más, ez egy új irány kezdetét jelenti?

Mostanában került a kezembe egy 1791-es kiadású Varázsfuvola zongorakivonat. Az van ráírva, hogy „operett két felvonásban”. Ma operának hívjuk. Ahogy operának tarjuk Monteverdi Orfeóját és Wagner Az istenek alkonyát is, pedig műfajukat tekintve azért elég távol állnak egymástól. Dehát Korngold és Nino Rota zenéje között is nagy a távolság. Azt, hogy száz év múlva mit hívunk operának – odatartozik-e majd például a már említett West side story –, ma még nem tudjuk. Amikor pár évvel ezelőtt megfogalmaztam a Fesztivál új koncepcióját, megjelöltem néhány szerzőt: Nino Rotát, Korngoldot, Bernsteint, Gershwint, Sondheimet, Weillt, de ide tartozik a Sosztakovics-életmű bizonyos vonulata is, amit például a Cseremuski című operett vagy a Jazz-szvit fémjelez. Korngold és Rota egy-egy operáját már bemutattuk, idén pedig Bernstein Candide-ját is. Nem koncepcióváltásról van tehát szó, az idén hallható művek is a koncepcióváltás részét képezik. De elismerem, hogy a mostani műsor egy kicsit mégis más, mert öt év után úgy gondoltam: nem biztos, hogy eléggé átmegy „az üzenet”, ezért úgy döntöttem, hogy – egy picit provokatívabb módon – hangsúlyosabban szeretném megmutatni a törzsrepertoártól távolabb eső műveket is, a korábbiaknál is bátrabban eltávolodva azoktól. Hozzáteszem, hogy a Scaevola és az Ifj. Butterfly révén azért a klasszikusabb irányzat is képviselteti magát.

kesselyak 2017 2

 

Nem tart attól, hogy azzal vádolják majd: felhígult a Fesztivál operakínálata, és egyre inkább operettek, musicalek és rockoperák alkotják majd a programot?

Nem félek ettől. Az egy vitatott dolog, hogy a műfaji határok tekintetében meddig lehet elmenni, és én örülök, hogy ezen vitatkozunk. Ugyanakkor nem akarok ebben a vitában „nyerni”, és végképp nem szeretnék „megmondó embernek” tűnni. Nekem mindenesetre az a tézisem, hogy az a fajta árok, ami a közönség és a kortárs zene között van, az opera műfaja tekintetében nem tartható. Mindig hozzáteszem azt is: fontosnak tartom, hogy legyen úgynevezett progresszív kortárs zene, de az nem lehet, hogy ne legyen népszerű kortárs opera. Vannak ilyen művek, de igazán átütő, népszerű kortárs opera-repertoár még nincs.

Önt évről-évre láthatjuk az Operafesztiválon karmesterként is. Idén miért nem?

Fesztiváligazgatóként házigazda szerepem is van. Évek óta vágytam arra, hogy végre több időt tölthessek a Fesztivál vendégeivel, a művészekkel és az újságírókkal. Biztosan fogok még itt vezényelni, de idén nagyon jólesik, hogy – félig tréfásan fogalmazva – végre egyszer meg is tudom nézni azt a fesztivált, amit szerveztünk.

Csák Balázs

 

fotó: Gálos Mihály Samu

 

kesselyak 2017 3