A versenyt ezúttal Kanadában rendezték meg szeptember 24-én, a québeci dalszínházban. Placido Domingo az utóbbi két évtizedben a felnövekvő fiatal generáció támogatását is hivatásának tekinti, ezért kezdeményezte az Operalia létrehozását, amelyre először 1993-ban, Bordeaux-ban került sor. Jövőre az énekversenyt hazánkban rendezik meg: az elő- és középdöntőkre július végén Pécsett, a döntőre pedig augusztus 1-én Budapesten kerül sor.

Placido Domingo (fotó: Sheila Rock)

Az eddigi győztesek ma a vezető dalszínházak állandó vendégei: Nina Stemme, Inva Mula, Ainhoa Arteta, Kwangchul Youn (1993), José Cura, Brian Asawa, Maria-Cécilia Diaz (1994), Dimitra Theodossiou, Elisabeth Futral, Carmen Oprisanu (1995), Nancy Herrera (1996), Aquiles Machado (1997), Joyce DiDonato, Erwin Schrott, Ludovic Tezier (1998), Rolando Villazon, Giuseppe Filianotti, Joseph Calleja, Olin Anastassov (1999), Isabel Bayrakdarian, Konstatin Andreev (2000), Adriana Damato (2003), Mikhail Petrenko (2004), Dobay Kinga, Arturo Chacon-Cruz és Diogenes Randes (2005).

A Németországban élő kiváló mezzoszoprán, Dobay Kinga az idei évadban Drezdában Humperdinck Jancsi és Juliskájában Jancsit, majd Carment alakítja. Idén két koncertet is adott az amsterdami Concertgebow-ban, tavasszal pedig nagy sikerrel énekelte a dublini operában Richard Strauss Ariadné Naxos szigetén c. operájának Komponistáját. Az említett szerepeken kívül Dorabellaként, Sestoként, Rosinaként, Hamupipőkeként, Preziosillaként, Charlotteként, Puccini: Edgarjának Tigranájaként és Poulenc Az emberi hang című operájában az Asszony szerepében (a prágai dalszínházban, a világhírű Pier Luigi Pizzi rendezésében) is elnyerte mind a közönség, mind a kritika elismerését.

Az idei verseny döntőjének huszonéves résztvevői kivétel nélkül szép pályafutás előtt állnak, többen közülük már Európa és a világ rangos színházaiban is bizonyítottak. Érett művészegyéniségek, akik közül ki lehetett ugyan választani a díjazottakat, de az elkövetkezendő években sokat fogunk hallani azokról is, akik nem kaptak helyezést. Eddigi feladataik és a döntőben nyújtott teljesítményük ígéretes jövőt egyértelműsítenek minden közreműködő számára. Az I. díjat Maria Katzarava és Joel Prieto (neki ítélték a Culture Arte-díjat is), a II. díjat a két közönségdíjjal együtt Oksana Kramaryeva és Thiago Arancam, a III. díjat Elena Xanthoudakis és Szemerédy Károly vehette át. A versenyzők közül többen indultak zarzuela kategóriában is, a Zarzuela-díjakat Maria Katzarava, Ketevan Kemoklidze, Joel Prieto és Thiago Arancam nyerték.

Joel Prieto (fotó: www.operadequebec.qc.ca)

A spanyol - Puerto Rico-i tenorista, Joel Prieto a berlini Deutsche Oper szólistájaként számos kisebb szerep mellett már A varázsfuvola Taminójaként is bemutatkozott anyaszínházában, Günter Kramer rendezésében. Lírai, kissé baritonális színezetű hangja nagy lehetőségeket rejt magában, Nemorino románcában a dráma és a líra tökéletes egyensúlyát és egységét valósította meg. Tudatos művész, aki egyelőre nem vállal el súlyosabb feladatokat: az idei évadban a valenciai és Glasgow-i operaházban a Cosí fan tutte Ferrandóját alakítja, az előbbi helyen Barbara Frittoli oldalán.

Joel Prieto (fotó: www.ia-ac.com)

A mindössze 24 éves mexikói szoprán, Maria Katzarava érett színpadi művész, akinek különleges kisugárzása már színpadra lépésének pillanatában felhívja magára a közönség figyelmét. Gounod Rómeó és Júlia című operájából a főhősnő IV. felvonásbeli áriáját adta elő. Hitelesen ábrázolta a fiatal lány belső drámáját, lelki vívódását és koloratúrkészsége is figyelemreméltó. Első komolyabb színpadi bemutatkozására Bellini Az alvajáró c. operájának Aminájaként kerül sor decemberben, Mexico Cityben.

Maria Katzarava (fotó: www.operadequebec.qc.ca)

Az ukrán Oksana Kramaryeva igazi drámai szoprán, különleges hangmatériával, ami a jövőben mind az olasz, mind a német repertoár nagy szerepeire predesztinálja. Aida I. felvonásbeli áriáját őszinte átéléssel adta elő, katartikus pillanatokat teremtve meg. A zeneszám végén gyönyörű pianóiról is tanúbizonyságot tett, amelyeket ritka kiegyenlítettséggel formált meg. Generációjának talán legígéretesebb tehetsége, aki már most tudása legjavát adja.

A brazil Thiago Arancam Puccini Le villi című operájának tenoráriáját szólaltatta meg. Hangmatériája leginkább José Curára emlékeztet, átéléssel énekel, területe egyelőre a verista szerepkör. Decemberben Rovigóban fog debütálni, a Le villi főszerepében.

A görög-ausztrál koloratúrszoprán Elena Xanthioudakis a londoni Covent Garden előadásaiban már több alkalommal fellépett: az idei évben a Carmen Frasquitájaként és a Hamupikőke Clorindájaként. A verseny döntőjében is egy igen bravúros szólószámot választott, Bellini Az alvajáró című operájának ária-fináléját. Szép, kiegyenlített hangján a virtuozitás mellett a bensőséges líra is maradéktalanul érvényesül.

Szemerédy Károly (fotó: www.operadequebec.qc.ca)

A fiatal magyar énekesgeneráció egyik legjelesebb egyénisége, a madridi akadémián tanuló Szemerédy Károly nagy hangmatéria birtokosa. Pályafutását könnyűzenei vonalon kezdte, 2001-ben az Év hangjának választották. "Ritka hangfaj az övé, drámai basszbariton..." Ritka hangfaj az övé, drámai basszbariton, amelyben még a világ nagy operaszínpadai is utánpótláshiányban szenvednek. Művészi erényei teljes egészében kibontakoztak Beethoven Fidelio című operájának Pizarro áriájában. Ha még vár a súlyosabb szerepekkel és lehetősége nyílik napjaink legkiválóbb rendezőivel dolgozni, méltó módon léphet napjaink talán legkiválóbb Wotanja, Alan Titus örökébe.

A grúz Ketevan Kemoklidze az elkövetkezendő évtizedek meghatározó csillaga lehet. Az elmúlt évadban a Marseille-i operában Rosinaként bemutatkozó koloratúr mezzoszoprán a mély regiszterben is gyönyörűen kiegyenlített, impozáns hangmatériával, egyedi hangszínnel rendelkezik és - ami hangfajában nem általános - hangereje is figyelemre méltó. Bellini Rómeó és Júlia című operájából Rómeó I. felvonásbeli áriáját virtuóz futamokkal, a zarzuela-részletet pedig délies, mediterrán temperamentummal tolmácsolta.

A döntőbe jutott művészek közül a legjelentősebb pályafutást eddig a Németországban élő, amerikai jugendlich-dramatisch szoprán, Jacquelin Wagner tudhatja magáénak, aki ezen a megmérettetésen sajnos nem kapott díjat. A berlini Deutsche Oper fiatal tehetsége anyaszínházában Götz Friedrich rendezésében a Figaro házassága Grófnéjeként és a Bohémélet Musettájaként, ill. Andreas Homoki rendezésében a Jancsi és Juliska Juliskájaként aratott megérdemelt sikereket. Az idei évadban korábbi szerepei mellett Paminát és a Carmen Michaeláját alakítja, Bizet operájának felújításán Angelika Kirschlager és Massimo Giordano partnereként, Yves Abel vezényletével. Weber A bűvös vadászának nagyáriájában hangilag és átélésben egyaránt tökéletes interpretációt nyújtott.

Szemerédy Károly énekel

A mexikói Diego Torre az utóbbi évek egyik legjobb fiatal hőstenorja, aki Verdi Az álarcosbál című operájából Riccardo III. felvonásbeli áriáját adta elő. Kissé előnytelen, mackós fizikumát minden regiszterben kiegyenlített, átütő erejű drámai hanggal és művészi őszinteséggel képes kompenzálni. Idén Mexico Cityben Verdi Requiemjét, Wolf Trapban pedig Richard Strauss Ariadné Naxos szigetén című operájának igényes tenorszerepét énekelte. A jövő egyik meghatározó Otellójává érhet és Wagner szerepei is egy lehetséges útirányt jelenthetnek számára.

A jó hanganyaggl rendelkező, magyar származású, Kanadában élő baritonista, Stephen Hegedűs Massanet Don Quijotéjából Sancho Panza áriáját szólaltatta meg. Figyelemre méltó tehetség, aki már több dalszínházban bizonyított. 2007-ben Montrealban Az álarcosbál Silvanojaként mutatkozott be, Richard Margison és Marianne Cornetti oldalán, Vajda Gergely vezényletével. A versenyt követően Mexikóban, októberben és novemberben Mozart Figaro házasságának címszerepét énekelte, Jan Latham-König zenei irányításával, Ketevan Kemoklidzével Cherubino szerepében.

A döntő dirigenseként Placido Domingo minden segítséget megadott ifjú pályatársainak, így a lehető legjobb formában mutathatták meg képességeiket. Példaértékű Domingo művészi alázata és a szinte kamarazenei precizitással megszülető együtt zenélés, amelyben maradéktalanul kibontja a zenei szövetet és kifejezésre juttatja a zene dinamikáját. Egy emlékezetes estének lehettünk a tanúi, egy olyan énekversenynek, amely nem az anyagiakról, hanem a művészetről szólt.

Péterfi Nagy László