Haydn-ritkaságok az operavizsgán

Rég elfeledett zenei kuriózumok keltek életre a modern színház eszközeivel, így nemcsak az Eszterházyak szolgálatában álló zeneszerző életművéről kaphattunk teljesebb képet, hanem - elsősorban vígoperákról lévén szó - egy valóban mai, a kortalan emberi kapcsolatrendszerek helyzetkomikumát kidomborító interpretáció részesei is lehettünk. Az ifjú énekesek hangilag és színészileg egyaránt képesek a korszerű operajátszás követelményeinek megfelelni, Marton Éva tanítványa, Pataki P. Dániel személyében pedig az elkövetkezendő évtizedek egyik legígéretesebb tenorját üdvözölhettük.

Az Aki hűtlen, pórul jár (L’infedelta delusa - leginkább a "kijátszott hűtlenség" fordítás adja vissza az eredeti jelentést) műfaji meghatározása szerint burletta per musica. A kiválasztott részletek a főhősnő, Vespina köré csoportosultak, akit Wágner Adrienn személyesített meg. Az ígéretes énekesnő itt komikai tehetségéről tett tanúbizonyságot: öregasszonynak, majd német lakájnak öltözve bonyolította a cselekmény szálait. Wágner Adrienn 2005-ben, a Miskolci Operafesztiválon mutatkozott be Giordano Fedorájában, ahol mesterével, Marton Évával és Giuseppe Giacominivel lépett fel egy színpadon. Azóta a hangja sokat érett, a lírai és a szubrett szerepkörben egyaránt szép sikerek várhatják. Sajnos, a két áriáját - egyébként a helyzetkomikumnak megfelelően - javarészt eltorzított hangon adta elő, ezért a hangjáról ennek alapján nem kaphattunk reális képet.

Aki hűtlen, pórul jár - Wágner Adrienn és Pataki P. Dániel
(fotó: Schiller Kata)

A Hűség jutalma (La fedeltá premiata - szó szerinti fordításban: A megjutalmazott hűség) antik pásztorok mindennapjait és szerelmi kapcsolatait mutatja be. A Giambattista Lorenzi komédiája alapján keletkezett dalmű műfaja dramma pastorale giocoso, amelyet először Cimarosa zenésített meg. A dalmű árkádiai hangulatát és a Mária Terézia-korabeli rokokó-klasszicista stíluseszményt Kovalik Balázs a mai kor emberének világszemléletével ötvözte, így egy újfajta, leginkább rokokó szürrealizmusnak nevezhető színpadi stílus született. pásztorjáték cselekményének legfontosabb szálát radikálisan változtatta meg: a hősszerelmes Fileno kedvesét, Celia nimfát Celióra fiúsította, melynek következtében szólamát szopránról baritonra transzponálták. Így üde perceket szerzett Pataki P. Dániel udvarlása a baritonista Szerdahelyi Pálnak, akinek szégyenlőssége színrelépésétől kezdve elnyerte a publikum tetszését. (Továbbgondolva és elfogadva ezt az irányvonalat, az sem lenne meglepő, ha Otello szerelme Desdemono lenne és transzponálnák behízelgő tenorra vagy dörmögő basszusra, de egyszerűen kontratenorral is énekeltethetik.) Az opera történetében hasonló esetre volt már több példa is. A barokk korban a női szerepeket számos alkalommal kasztráltak szólaltatták meg: Monteverdi Orfeojának első Euridikéje is herélt volt. A pápai fennhatóság alatt működő római dalszínházakban nők nem léphettek fel, ezért kasztráltakkal, általában fiatal szoprán- és alténekesekkel helyettesítették őket. De az Erzsébet-kori angol színházban sem szerepelhettek a szebbik nem képviselői, így a Shakespeare-drámák első hősnői is férfiak voltak (képzeljük csak el Júliát, Oféliát, Desdemonát vagy Lady Macbethet férfiként - női ruhában!). Az utolsó kasztrált, Alessandro Moreschi, aki a XX. század első évtizedében (1902-ben és 1904-ben - szerk.) néhány zeneszámot hanglemezre is rögzített, koncertjein gyakran adott elő közkedvelt szopránáriákat. (Az alacsony termetű, széles mellkasú, teljesen szőrtelen arcú, a hétköznapi életben vékony, nőies hangon beszélő herélt egyik legütősebb sikerszáma Gounod Faustjából Margit ékszeráriája volt...)

A teoretikus kitekintő után visszatérve a Hűség jutalma-keresztmetszetre, az énekművészek közül elsősorban Pataki P. Dániel teljesítményét kell méltatni. Nem véletlenül vesz részt az ifjú tenorista a különleges tehetségek részére meghirdetett programban, hiszen a művészete már több rangos operaprodukcióban csiszolódott. Ő is az emlékezetes miskolci Fedora-előadásban debütált, majd a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Bánk bán Ottóját, az Operaházban a Pomádé király Daniját, a debreceni teátrumban a Lammermoori Lucia Edgárját és a Művészetek Palotájában, Kocsis Zoltán vezényletével a Varázsfuvola Taminóját alakította. A Haydn opera I. felvonásának fináléjában előadott szólójában teljes szépségében tárulkozott fel gyönyörű színezetű, fényes lírai tenorja. Hosszú kantilénája zenei ívét rendkívül kidolgozott technikájával töretlenül, hibátlan egységben formálta meg. Wágner Adrienn szopránja Amaranta szerepében itt most már valóban érvényesülhetett, csak azt sajnáltuk, hogy nem énekelt többet. A Perrucchettót alakító Orendt Gyula is ígéretes tehetség. A lírai bariton szerepkörre predesztinált művész Keönch Boldizsár tanítványa.

A hűség jutalma - Wágner Adrienn és Orendt Gyula (fotó: Schiller Kata)

Az előadás második részében az Orlando lovag és az Élet a holdon részleteit ismerhettük meg. A rendezői koncepciónak megfelelően a két ellentétes dalműhöz ugyanaz a geometrikus formákra épülő színpadkép adta az alaphangot. Az egymásnak feszülő, ugyanakkor formai harmóniát teremtő lépcsősor oldalán szereplő graffiti-szerű képek kitűnően belefértek a modern színházművészet nyelvezetébe. Külön dicséret azért, hogy - mint azt Kovalik Balázs konferálásából megtudtuk - ezek az énekes hallgatók alkotásai voltak.

Az Orlando lovag (Orlando paladino) igazi lovagdráma, vígjátéki fordulatokkal, amely a Nagy Károly-mondakörhöz kapcsolódik. A Roland-ének alapján keletkezett Ariosto-eposz, az "Örjöngő Lóránd" (Orlando furioso) a barokk korszak kedvelt operatémája volt, Haydn alkotásán kívül Lully, Luigi Rossi (Il palazzo incantato), Steffani, Domenico Scarlatti, Vivaldi (három dalműve is: Orlando furioso, Orlando finto pazzo és az Orlando), Händel (szintén három dalmű: Alcina, Orlando és az eposz egy epizódját feldolgozó Ariodante), Rameau (Les Paladins), Piccini (két opera is), Guglielmi, Anfossi, Reber és Méhul (Ariodant) dolgozta fel, de ide tartoznak Händel már említett Alcináján kívül a Ruggero és Alcina szerelmét feldolgozó további művek is, Francesca Caccini (La liberazione di Ruggiero dall'isola d'Alcina), Campra, Albinoni, Guglielmi, Hasse, Gazzaniga és Paisiello tollából.

Orlando - Szabó Olga és Pataki P. Dániel
(fotó: Schiller Kata)

Haydn operájának műfaji megjelölése dramma eroicomico, s ez pontosan le is fedi a cselekmény hősi-komikus elemeinek arányát. Kovalik Balázs koncepciójának alapeleme a fekete szín volt (szereplők ruházata, sötét megvilágítás), csak egyetlen szereplő vetkőzött le meztelenre áriája során, az Orlando kísérőjét, Pasqualét alakító Szerdahelyi Pál. A buffókaraktert, amelyet a Keönch Boldizsárnál tanuló énekművész hangban is jól érzékeltetett, a sztriptíz-jelenet még árnyaltabb megvilágításba helyezte. Orlando szerelmi riválisát, Angelica szerelmét, Medorót Andor Éva tanítványa, a kiváló karaktertenor, Kiss Tivadar formálta meg. Hangjának kiegyenlítettsége és intonációjának tisztasága feledtetni tudta, hogy a szerep eredetileg lírai tenor hangra íródott és hasonló adottságokat kíván tolmácsolójától, mint a címszereplő. Az abszolút főhős Pataki P. Dániel volt, aki Medoro és Pasquale áriái után lépett színre. Két áriájában és az együttesekben nemcsak vokális képességeit bizonyította, hanem azt is megmutatta, hogy személyisége az egész színpadot képes betölteni. Érdemes lenne ezt az elfeledett dalművet az ő főszereplésével teljes egészében bemutatni. A kisebb szereplők közül szép pályafutás előtt áll az Euréliát megszemélyesítő másodéves énekszakos Celeng Mária. Az ifjú lírai szoprán Pászthy Júlia tanítványa. Itt is meg kell említeni Kovalik Balázs színészmozgatását, melynek eredményeképpen a szereplők kapcsolatrendszere vizuálisan is kibontakozott.

Az Orlando méltó ellenpárjaként hatott az Élet a holdon (Il mondo della luna) II. és III. felvonásának keresztmetszete. A feketét világos színek kavalkádja váltotta fel, amelynek legfontosabb hordozói a szürreálisan megálmodott ruhák voltak. Sziporkázó mozgásszínház, fergeteges komédia erotikával - így lehetne röviden összefoglalni a látottakat. Az opera librettóját Galuppi számára a neves vígjátékszerző, Carlo Goldoni írta, aki a holdbéli jelenetet G. Astaritta: Harlekin, a holdbéli császár c. dalművének szövegkönyvéből vette át. Haydn mesteri érzékkel nyújt az olasz commedia dell’arte és az opera buffa hagyományához. Számos más vígjátékhoz hasonlóan a történet tulajdonképpen az úr-szolga felcserélésének helyzetkomikumára épül. A főhős Buonafede, a nyárspolgár, neve beszélő név, jelentése: "jó hit". Környezete megtréfálja, rászedik, és elhitetik vele, hogy a Holdra utazott. Szolgálólánya, Lisetta itt úrnő, a holdbéli császár jegyese. Buonafede először megpróbál közeledni hozzá, ez nem sikerül, végül az imádott hölgy alárendeltjévé válik.

Élet a holdon - Kiss Tivadar és Kelemen Dániel
(fotó: Schiller Kata)

Péterfi Nagy László

Áriavizsga

A Haydn-előadást követően néhány nappal, január 30-án került sor a Zeneakadémia Magánének Tanszéke növendékeinek áriavizsgájára, a Zeneakadémia Kistermében.
Fenti cikket röviden kiegészítve, a magam részéről Kis Tivadar tenoristát szeretném kiemelni (Andor Éva tanítványa), aki Lenszkij áriáját remekül adta elő. Kitűnt továbbá Orendt Gyula bariton (Keönch Boldizsár tanítványa) és Pataki P. Dániel (Marton Éva tanítványa) is.
A jövőben igyekszünk valamennyi növendéket egyenként bemutatni és pályafutásukat figyelemmel kísérni.

- szerk -

2009. január 24. és 26. Zeneakadémia, Kisterem

Zongorán közreműködött: Oberfrank Péter, Mazalin Vanda
Rendező: Kovalik Balázs

Haydn: Aki hűtlen pórul járVespina: Wágner Adrienn
Nanni: Szerdahelyi Pál
Filippo: Pataki Dániel
Sandrina: Szabó Olga
Nencio: Kis Tivadar
Haydn: Orlando
Orlando: Pataki Dániel
Medoro: Kis Tivadar
Pasquale: Szerdahelyi Pál
Angelica: Wágner Adrienn
Alcina: Szabó Olga
Rodomonte: Orendt Gyula
Eurelia: Celeng Mária (BA 2. évfolyam)
Haydn: Élet a holdonBounafede: Kelemen Dániel
Lisetta: Szabó Olga
Ecclitico: Pataki Dániel
Cecco: Kis Tivadar
Ernesto: Orendt Gyula
Clarice: Wágner Adrienn
Flamnia: Celeng Mária (BA 2. évfolyam)
Haydn: A hűség jutalma
Perrucchetto: Orendt Gyula
Amaranta: Wágner Adrienn
Melibeo: Kelemen Dániel
Fileno: Pataki Dániel
Lindoro: Kis Tivadar
Nerina: Szabó Olga
Celio: Szerdahelyi Pál