A kasztrált énekesesek fénykorát idéző repertoárral világhírűvé (sőt: világsztárrá) vált Philippe Jaroussky a 19. század végét reprezentáló francia szalon-dal esttel mutatkozott be a budapesti közönségnek. Műsorválasztása még a legelkötelezettebb rajongóknak is némi csalódást okozott, ám aligha távoztak csalódottan a 20 dalból, négy ráadásszámból álló, ügyesen-taktikusan felépített műsor végeztével. A fiatal kontratenor kockáztatott és igaza lett. (A koncert műsora jórészt lefedte frissiben megjelent "Ópium" című lemezének programját, dalestjét e lemez promóciójának is tarthatjuk, ám ettől még ugyanolyan kockázatos.)
Honi koncertszínpadainkon ritka vendég a dalest, ha nagy ritkán találkozni vele, szinte kizárólag a német Lied-esztétika jegyében fogant műsoroknak tulajdonítunk létjogosultságot. A francia chanson, a mélodie kizárólag Debussy ürügyén kerül hallótávolságba. "Hamar kiderült, hogy győztesen fog távozni..." Jaroussky nyilván nem sejtette, hogy a Zeneakadémia színpadára lépve lényegében légüres térbe érkezett. Igen hamar kiderült azonban, hogy győztesen fog távozni, s idővel még arról is meggyőzött, hogy a kiválasztott korszak buja chanson-televénye Debussy nélkül is bőven kínál felfedeznivalót. Eleinte el-eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne szembesülni egy-egy Debussy-kompozícióval, hogy érzékeljük e dalok szorosan vett kontextusát, ám e pedagógiai haszonról a végére örömmel mondtunk le.
Jaroussky négy, egyenként öt dalból álló blokkot alakított ki. (A részletes program a cikk végén található.) E blokkokban lehetősége nyílt érzéki-szentimentális, operettes-kuplés, virtuóz-szubrettes, drámai és lírai hangvételek és hangütések váltogatására, még arra is ügyelt, hogy az egyes részegységek finálé-hangulatban fejeződjenek be: Jules Massenet (Nuit d’Espagne), Cécile Chaminade (Sombrero) vagy Reynaldo Hahn (Les donneurs de sérénades) dalai szellemes, könnyed tónusukkal illeszkedtek a klasszikus ciklustervezés logikájához. A hivatalos program legutolsó dala (Reynaldo Hahn: L’heure exquise) pedig az est legmagasabb hangjaival, melankolikus búcsúgesztusaival, rezignált csendességével valósággal kiáltott a ráadások után.
A hangvételek iménti vázlatos karakterizálása jelzi, hogy a 19. század végi francia dal miben tér el a német Lied-től, valamint, hogy milyen sok irányba nyúlnak gyökerei, milyen szerteágazó a rokonsága más vokális műfajokkal. Az est egyik legnagyobb pillanata (Reynaldo Hahn: Á Chloris) még arra is példát mutatott, hogy ez a zenei világ még a barokkosnak ható archaizmusokat is milyen természetességgel képes integrálni.
Jaroussky a teljes műsort megingás, intenzitáscsökkenés nélkül, magabiztosan és magabiztos intonációval, végig maximálisan kontrollált hangszínnel és dinamikával adta elő. Egyszerre volt közvetlen és tartózkodó, természetes és elegáns. Kísérője (Jérome Ducros) nem kirobbanó fantáziájú pianista, megbízható, alkalmazkodó partner, aki a francia zongoramuzsikához társított színvilágot igen kopottasnak mutatta: a színezést is átengedte a főszereplőnek. Jaroussky pedig élt is a lehetőséggel, hiszen a harsányabb árnyalatokat (Hahn: Quand je fus pris au pavillon) épp úgy megjelenítette, mint a tragikum komorabb színeit (Hahn: Trois jours de vendange) vagy - igencsak fiatal énekesről van szó! - az őszies rezignáció barnás-vöröseit (Gabriel Fauré: En sourdine).
Nagyon kellemes este volt, sok-sok felfedezéssel. Csak most, az egyes dalok visszaidézésekor tűnt ki, hogy feltűnően sokszor botlottunk Reynaldo Hahn (1875-1947) nevébe. Figyeljünk hát a szerzőre is!
Molnár Szabolcs
Francia kontratenor, e különleges hangfaj kiemelkedő képviselője. A Párizsi Conservatoire régizene tanszékén hegedűsként diplomázott, énekelni 1996-ban, Nicole Fallien szopránénekesnő irányításával kezdett. Három évvel később Alessandro Scarlatti Sedecia, ré di Gerusalemme című oratóriumával debütált, melynek sikerét a Virgin Classics felvétele őrizte meg. Virtuóz koloratúrája és hangjának szépsége újabb és újabb felkéréseket hozott számára. Monteverdi operatrilógiájával bejárta Franciaországot, és Vivaldi-, Pergolesi-művekben is hallhatta a közönség. 2003-ban a párizsi Théâtre des Champs Elysées-ben Händel Agrippina című operájának Nerójaként aratott sikert. Repertoárjában nemcsak a barokk kiemelkedő mestereinek kompozícióira fordít különös figyelmet, hanem a kevésbé ismert XVII-XVIII. századi művekre is. Instrumentális művészként alapította négy zenésztársával az Artaserse régizene-együttest, CD-iket a Virgin Classics gondozásában jelentették meg (Vivaldi: Virtuóz kantáták, Bassani: Beata Vergine). 2007-ben a Legjobb francia operaénekes címmel díjazták. Carestini - Story of a Castrato című lemezének köszönhetően a legutóbbi Cannes-i MIDEM az Év Énekes címmel jutalmazta.
2009. március 28., Zeneakadémia
Francia melódiák Philippe Jarousskyval
Közreműködik: Jérome Ducros - zongora
1. Gabriel Dupont: Mandoline (Les donneurs de sérénades - Fętes galantes) - Paul Verlaine
2. Ernest Chausson: Le colibri, op. 2/7 - Leconte de Lisle
3. Camille Saint-Saëns: Tournolement "Songe d’opium", op. 26/6 - Armand Renaud
4. Reynaldo Hahn: Offrande - Paul Verlaine
5. Jules Massenet: Nuit d’Espagne - Louis Gallet
6. Cécile Chaminade: Automne - zongorára, op. 35
7. Reynaldo Hahn: Á Chloris - Théophile de Viau
8. Gabriel Fauré: Automne - Armand Silvestre
9. Ernest Chausson: Papillons, op. 2/3 - Théophile Gautier
10. Ernest Chausson: Les heures, op. 27/1 - Camille Mauclair
11. Cécile Chaminade: Sombrero - Edouard Guinand
12. César Franck: Nocturne - Louis de Fourcaud
13. Reynaldo Hahn: Trois jours de vendange - Alphonse Daudet
14. Gabriel Fauré: En sourdine - Paul Verlaine
15. Guillaume Lekeu: Sur une tombe - Guillaume Lekeu
16. Reynaldo Hahn: Les donneurs de sérénades (Fętes galantes - Mandoline) - Paul Verlaine
17. César Franck: Prélude - zongorára
18. Gabriel Fauré: Nell, op. 18/1 - Leconte de Lisle
19. Ernest Chausson: Le temps des lilas - Maurice Bouchor
20. Reynaldo Hahn: Quand je fus pris au pavillon (Douze Rondels, no. 8) - Charles, Duc d’Orléans
21. Cécile Chaminade: Mignonne - Ronsard
22. Reynaldo Hahn: L’heure exquise (Chansons grises, no. 5) - Paul Verlaine
A dalokról
(szerk.: Molnár Szabolcs)
A költő Szerelmes mulatozások c. kötetében megjelent Szerenádozók című versére írt dal a nyári holdfényes éjszakák szerenádjainak hangulatát idézi, az udvarlást, a holdfényt és a mandolin hangját.
2. Ernest Chausson – Leconte de Lisle: A kolibri
A szerelmes dal egy zöld kolibri szárnyalásának és szomjazásának allegóriáján keresztül az első szerelmes csók utáni vágyat jeleníti meg.
3. Camille Saint-Saëns – Armand Renaud: Szédület „Ópiumos álom"
A számos természeti hasonlatot tartalmazó versre írt dal az élet körforgásáról szól és arról, amikor halálunk előtt lepereg előttünk az életünk.
4. Reynaldo Hahn – Paul Verlaine: Ajándék
A dal az együtt töltött szerelmes éjszaka után felidézi annak emlékeit az alvó kedves mellett.
5. Jules Massenet – Louis Gallet: Spanyol éjszaka
A boldog és epekedő szerelmes ifjú egy nyári éjszakán kedvese ablaka alatt állva szerelemre hívja a lányt a közeli erdőbe. A lány hallja, de nem jön, ám a fiú tovább kérleli, hogy ne mulasszák el ezt a soha vissza nem térő pillanatot.
Amédée-Ernest Chausson
(1855-1899)
6. Reynaldo Hahn – Théophile de Viau: Chlorisnak
A szerelmes ifjú arról énekel, hogy ha Chloris igazán szereti, nincs nála boldogabb ember a földön.
7. Gabriel Fauré – Armand Silvestre: Ősz
Az őszi természeti képeket felvonultató, melankolikus hangulatú dalban az élete őszén járó férfi felidézi és visszasírja ifjúságát.
8. Ernest Chausson – Théophile Gautier: Pillangók
A kedveséhez szóló költő arról ír, hogy ha megkaphatná a tenger felett szálló pillangók szárnyait, ő bizony nem a rózsákra repülne, hanem hegyen-völgyön át igyekezne a szeretett lány ajkára egy halálos csókért.
9. Ernest Chausson – Camille Mauclair: Órák
A dal az idő könyörtelen múlásáról szól, az órákról, amelyek mint szomorú mosoly tűnnek el egymás után a holdfényes tóban, miközben egyre közelebb visznek a halálhoz.
Gabriel Urbain Fauré
(1845-1924)
10. Cécile Chaminade – Edouard Guinand: Sombrero
A dal az öreg Pedro kacér lányáról szól, aki sombreróban, fényes fekete blúzban és énekelve várja fiatal szerelmesét. A lány egyre türelmetlenebb. Azt hiszi, hogy kedvese hűtlen lett hozzá és nem jön el. A felindult teremtés hófehér kezében vékony tőrt szorongat…
11. César Franck – Louis de Fourcaud: Nocturne
A költő a csillagos és rejtelmes éjszakához könyörög teste-lelke megnyugvásáért és kéri, hogy vegye szárnyai alá és hozzon végre álmot szemére.
12. Reynaldo Hahn – Alphonse Daudet: Három szüreti nap
A balladai hangvételű mű a költő három, nagyon különböző hangulatú szüreti élményét eleveníti fel. Az első napon az avignoni földeken találkozik egy feltűrt szoknyájú, kontyos, angyalszemű kislánnyal, aki kart-karba öltve, vidáman sétál kedvesével. A másodikon a lány már egyedül van. Mint fehér kísértet, remegve és égő tekintettel járkál a kietlen síkságon, a perzselő napon. A harmadik szüreti napon már temetik a lányt, akinek fekete bársonnyal borított koporsóját síró avignoni apácák kísérik.
13. Gabriel Fauré – Paul Verlaine: Csendben
A könnyed szerelmes dalban a költő egyszerű, őszinte és mély érzelmek utáni vágya fogalmazódik meg. Verlaine arra bíztat minket, hogy a külvilág zaját kizárva csak a belső hangokra és szívünkre hallgassunk.
14. Guillaume Lekeu: Sírodnál
A költő egy szép tavaszi reggelen felkeresi felejthetetlen kedvese virágokkal borított sírját a temetőben. A lányhoz szólva arról a halhatatlan virágról beszél, amely örök szerelmükből fakadt a szívében.
Reynaldo Hahn (1875-1947)
15. Reynaldo Hahn – Paul Verlaine: Szerenádozók
A dal a nyári holdfényes éjszakák szerenádjainak hangulatát idézi, az udvarlást, a holdfényt és a mandolin hangját.
16. Gabriel Fauré – Leconte de Lisle: Nell
Túláradó érzelmekkel teli dal a nyár szépségeiről, a kedves utáni vágyakozásról és az örök szerelemről.
17. Ernest Chausson – Maurice Bouchor: Orgonavirágzás idején
Melankolikus dal a szerelem múlandóságáról. A költő szomorúan emlékezik vissza tavalyi szerelmére, és úgy érzi, számára már a tavasz virágai sem nyílnak többé.
18. Reynaldo Hahn – Charles orléans-i herceg: Amikor rajtakaptak
A vidám dalban a költő annak történetét meséli el, hogyan kapták rajta szíve hölgyénél.
19. Cécile Chaminade – Ronsard: A kedveshez
A költő természeti hasonlatokkal arra kérleli kedvesét, hogy éljen szépségével és fiatalságával, mielőtt az elhervadna.
20. Reynaldo Hahn – Paul Verlaine: Fenséges óra
A költő azt a csodálatos éjszakai órát jeleníti meg, amikor fehér hold világítja meg az erdőt, a tó visszatükrözi a sötét fűzt és nyugalom száll a földre.
