FELEMELŐ BÚCSÚ

Rost Andrea jubileumi Rigolettója a BudaFesten

Mialatt Pécsett több, mint tízezer ember tolongott, hogy lássa-hallja Placido Domingót, és az Operalia énekverseny győzteseinek gálakoncertjét, Budapesten a Magyar Állami Operaházban is jeles eseményre készültek. A BudaFest Nyári Zenei Fesztivál keretében a közönség a héten másodjára, s egyúttal pályafutása során utoljára hallhatta Rost Andreát Gilda szerepében. Ez a (két) előadás szolgáltatott továbbá apropót arra is, hogy az énekesnő a közönséggel együtt ünnepelje meg operaházi debütálásnak huszadik évfordulóját.

Bevallom, először furcsálltam, miért kell elbúcsúznia a szereptől, hiszen Rost Andrea hangilag és színpadi megjelenésében is hasonlóan üde jelenség. "Hangilag és színpadi megjelenésében is üde jelenség..." Többször volt alkalmam hallani, és az élmény szempontjából szinte mindegy, hogy az ember a harmadik emeletről, vagy a harmadik sorból figyeli. Operaénekesnők korát nem illik firtatni, mindenesetre számomra is megdöbbentő volt ez a fajta kort meghazudtoló frissesség. Bár nyilvánvalóan frappáns fogás az egyik legrangosabb nyári komolyzenei fesztiválra időzíteni egy hasonló kaliberű eseményt, mégis, minden külsőségen túl csodálatra méltónak találom, hogy vannak még olyanok (jelzem: szerencsére többen), akik tudják, érzik, mikor kell valamit abbahagyni (ahogy a művésznő fogalmazott: elengedni), és valami újat kezdeni, vagy másként folytatni. Kitűnő önismeretről és fejlődni vágyásról tanúskodik ez a fajta hozzáállás, hiszen igenis vannak szerepek, melyek nem férnek meg egyszerre, vagy legalábbis furcsán néznek ki együtt egy énekes(nő) repertoárján. Előbb-utóbb, akármennyire is nehéz, ki kell lépni a Gildák szerepéből, és át kell adni azt másoknak.

A két előadás közül a szombatit (augusztus 8.), a tulajdonképpeni búcsúdarabot volt alkalmam megtekinteni. A Szinetár Miklós rendezte, hagyományos színpadra vitel kellemes és egyaránt kényelmes is volt. Kellemes és kényelmes, mert a remek énekesekről semmi sem vonta el a figyelmet, így a közönség elmerülhetett a két főszereplő énekében-játékában.

Fokanov Anatolij Verdi operák sorában mutatta meg kiemelkedő énekesi és színészi tehetségét (legutóbb éppen a Szicíliai vecsernyében, erről lásd írásunkat: A szicíliai vecsernye), természetesen a címszerepet énekelte. A másokat kigúnyoló púpos, a drámák "kisembere", aki a hatalommal szemben azonban mégis tehetetlen, egy nehéz, összetett szerep. Az énekes színészi képességeit is legalább annyira próbára teszi, mint a hangját, és Fokanov minden téren remekelt.

A mantuai herceg (eredetileg I. Ferenc francia király, de Verdi a közfelháborodás és cenzúra hatására megváltoztatta a nevet) szerepében Fekete Attila lépett színpadra. A fiatal tenor hercege könnyed volt, és bár nem mindig éreztem pontosnak, fellépése lehengerlő volt.

Mester Viktória Maddalena szerepében ismét bebizonyította, hogy kiváló énekesnő. Ebben a viszonylag kis szerepben kevesen tudnak igazán kitűnni, Mester Viktóriának ez is sikerült.

Sparafucile szerepében Szvétek Lászlót hallhattuk, aki bár nem volt átütő, meggyőzően alakította a bérgyilkost, méltó módon hozzájárulva az ünnepi előadáshoz.

A zenekart az estén Kesselyák Gergely vezényelte, az énekes gárda méltó partnereként. A zenekar egységes, szép hangzása, és a szólóhangszerek pontos játéka mind kiemelendőek. "A közönség negyedórán át ünnepelte..."

Fontos még szólni a díszletekről és jelmezekről, melyek egyszerűségükben érték el hatásukat. Csikós Attila díszletei főként a hangulatok megragadására törekedtek, a negyedik felvonás felhős égboltja például valódi viharfelhő-függönynek tűnt a színpadon. Azt pedig külön érdekes részletnek tartom, hogy - szintén az utolsó felvonásban - a herceg és Maddalena, valamint Rigoletto és Gilda ruhája színben egy-egy párt alkottak.

Minden részlet, az előadás minden eleme hozzájárult tehát ahhoz, hogy a közönség negyedórán át, és, ami nálunk igen ritka, állva ünnepelje a díszelőadást és Rost Andreát.

Novotny Anna

2009. augusztus 8. 
BudaFest Nyári Zenei Fesztivál, Magyar Állami Operaház

Giuseppe Verdi:

Opera három felvonásban

Szövegét Francesco Maria Piave írta


Szereposztás:

Mantuai herceg: Fekete Attila

Rigoletto: Fokanov Anatolij

Gilda: Rost Andrea

Sparafucile: Szvétek László

Maddalena: Mester Viktória

Monterone: Berczelly István

Marullo: Ambrus Ákos

Borsa: Kiss Péter

Ceprano gróf: Szüle Tamás

Ceprano grófné: Simon Krisztina

Giovanna: Bokor Jutta

Apród: Markovics Erika

Porkoláb: Farkas Gábor

Magyar nyelvű feliratok: Romhányi Ágnes
Díszlet: Csikós Attila
Jelmez: Velich Rita
Koreográfus: Lőcsei Jenő
Karvezető: Szabó Sipos Máté
Karmester: Kesselyák Gergely
Társrendező: Harangi Mária
Rendező: Szinetár Miklós