A május 7-i és 9-i Tosca előadáson a címszerepet napjaink egyik vezető szopránja, Michéle Crider alakította, partnere a főbb szerepekben Carlos Almaguer bariton és Gustavo Porta tenor volt (Scarpia, illetve Cavaradossi szerepében).
Előljáróban leszögezhetjük, hogy a Májusünnep keretében ismét kitűnő előadást láthattunk.
Tosca: Michéle Crider (fotó: Éder Vera)
Michéle Crider természetesen hatalmas sikert aratott, és megérdemelten, mert nem akármilyen produkciót nyújtott. Hangilag tökéletesen uralta a szerepet, szopránja betöltötte a nézőteret, magasságai (a magas C-ket is ideértve) biztosan szóltak. Színészi játéka igen meggyőző volt, már első belépőjétől kezdve: bájosan féltékeny volt az I. felvonás szerelmi duettjében, büszke és elegáns a Scarpiával való jelenetében. (A harmadik felvonásban az énekesnő majdnem kínos helyzetbe került: ahogy beszaladt Cavaradossihoz a börtönbe, a ruhája fennakadt az ajtóban; szerencsére az egyik börtönőr kisegítette…).
Egyszóval egy nagy énekesnő professzionális előadását láttuk. Mégis: volt egy olyan érzésem, hogy Michéle Crider nem a maximumot nyújtja. Inkább rutinból énekelt, jól tudva, hogy a hangja már önmagában is elég ahhoz, hogy a hallgatóságát lenyűgözze. "Michéle Crider inkább rutinból énekelt..." Ennek igazolására a II. felvonás nagyáriáját (Vissi d’arte) szeretném megemlíteni. Michéle Crider az áriát szépen, szenvedélyesen, de kicsit egysíkúan, végig forte énekelte. (Tavaly októberben is láttam a Toscát Sümegi Eszterrel, a Vissi d’arte-t szerintem jobban énekelte. Az ária tele volt árnyalatokkal, lágy, fájdalmas pianók váltakoztak szenvedélyes fortékkal, a magyar szoprán az ária minden sorát értelmezte. Lehet, hogy Michéle Crider nagyobb hang, de Sümegi Eszter Toscája nekem jobban tetszett. (Az októberi Toscáról szóló beszámolónkat itt olvashatják: Tosca.) Biztos, hogy a francia szoprán még többre képes, de a mostani teljesítménye is elég volt ahhoz, hogy meggyőzze a hallgatóságát: tényleg napjaink legjobb szopránjai közé tartozik.
Carlos Almaguer (Scarpia) és Gustavo Porta (Cavaradossi) (fotó: Éder Vera)
A Scarpiát éneklő mexikói Carlos Almaguerről nem sokat tudtam, annál inkább kellemes meglepetés volt őt hallani. Nagy erejű, férfiasan sötét bariton hang, aki ezen hangi kvalitásait nem is fukarkodott számunkra minél többször megmutatni. "Scarpia félelmetes volt, haláltusája pedig hiteles..." Az első felvonás fináléját teljes erőbedobással énekelte és itt nem csak a hangerőre gondolok, hanem a szenvedélyre és az átélésre is. A II. felvonásban bizonyította, hogy finomabb árnyalatokra is képes, a Toscát fokozatosan megtörő, kegyetlen Scarpia félelmetes volt, haláltusája pedig hiteles (ez a jelenet rossz színészi játékkal könnyen nevetségessé válhat). Inkább volt azonban "erőszakosan gonosz", mint „elegánsan kegyetlen" (ez utóbbi jellemvonások közelebb állnak az általam elképzelt Scarpiához). Megint utalni szeretnék a tavaly októberi előadásra: a Scarpiát akkor alakító Perencz Béla produkciója számomra szuggesztívabb és izgalmasabb volt. (Az említett „eleganciának" a hiánya azonban Almaguer kevésbé szerencsés, kissé köpcös alkatából is fakadhat.)
Almaguer összességében kitűnő produkciót nyújtott, amit a közönség vastapssal és "bravók"-kalismert el.
Gustavo Porta (Cavaradossi) és Michéle Crider (Tosca) (fotó: Éder Vera)
A harmadik főszerepben, Cavaradossi szerepében Gustavo Porta-t hallhattuk.
Repertoárját tekintve az argentin énekes eleinte inkább a lírai szerepkörben jeleskedett, majd egyre többet lépett fel a drámaibb, spinto szerepekben is.
Mostani produkciója színvonalát tekintve elmaradt két kollégájáétól, de azt azért nem mondanám, hogy Porta rossz Cavaradossi lett volna. Olaszos hangszín, biztos magasságok, jó színpadi megjelenés. Porta nem tartozik a világ tenoristáinak élvonalába, de soha rosszabb Cavaradossit! A III. felvonásbeli áriájával (E lucevan le stelle) kapcsolatban azonban hasonlót tudok mondani, mint Michéle Crider esetében: az ária árnyalatok nélkül, meglehetősen egysíkúan hangzott el, a taps itt inkább Puccininak szólt…
Tosca: Michéle Crider (fotó: Éder Vera)
Ki szeretném még emelni a Sekrestyés szerepét éneklő Sárkány Kázmért, akinek előadása (mind hangilag, mind színészileg) több volt, mint amit ebben a szerepben általában hallhatunk.
A Kovács János irányította zenekar magas színvonalú, de számomra kevésbé fantáziadús produkciót nyújtott.
Egy újabb remek előadás és még hátravolt a Májusünnepen a Rigoletto…
Csák Balázs
2009. május 9.
Magyar Állami Operaház
Giacomo Puccini:
TOSCA
Opera három felvonásban, olasz nyelven
Szövegíró: Giuseppe Giacosa és Luigi Illica
Rendező: Nagy Viktor
Díszlettervező: Vayer Tamás
Jelmeztervező: Vágó Nelly
A gyermekkar vezetője: Gupcsó Gyöngyvér
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Karmester: Kovács János
Tosca: Michéle Crider
Cavaradossi: Gustavo Porta
Scarpia: Carlos Almaguer
Angelotti: Valter Ferenc
Sekrestyés: Sárkány Kázmér
Spoletta: Albert Tamás
Sciarrone: Clementis Tamás
