A május 8-i és 10-i Rigoletto előadásokon fellépő világsztár ezúttal Miklósa Erika és Alexandru Agache volt (Gilda, illetve Rigoletto szerepében). Miklósa Erika kitűnő produkciót nyújtott, bár voltak az előadásával kapcsolatban bizonyos fenntartásaim. Alexandru Agache számomra némi csalódást okozott. A harmadik főszereplő, a mantuai herceget alakító Stefano Secco közepes teljesítményt nyújtott. Összességében azonban egy színvonalas előadást láthattunk.

A Rigoletto egyike a legtöbbet játszott operáknak. Tele megkapó, népszerű dallammal (köztük néhány, sajnálatos módon mára agyoncsépelt „slágerrel"). Az opera rendkívüli népszerű, azonban a „populáris" jelző igencsak félrevezető lenne; az opera főbb szerepeit valójában rendkívül nehéz igazán jól elénekelni és előadni. Verdi igencsak magasra tette a mércét és persze - mint minden sokat játszott opera esetében - bőven van a hallgató számára összehasonlítási alap; kevés operát rögzítettek annyiszor, oly sok nagy énekessel lemezre, mint a Rigolettót.

I. felvonás (fotó: Éder Vera)

Elsőként a Gildát alakító Miklósa Erikáról szeretnék szólni. A magyar szoprán számára hangi szempontból semmiféle nehézséget nem jelentett az egyébként nehéz szólam. Azt talán már mondani sem kell, hogy gyönyörű koloratúrákat énekelt, lenyűgöző technikával, és „természetesen" biztos magasságokkal. (A hangjára igen jellemző, gyors vibrato tudomásom szerint megosztja az operarajongókat, de ez ízlés kérdése.) A fiatal és  gyönyörű Gilda megjelenítése sem jelentett számára nehézséget, hiszen Miklósa Erika fiatal és gyönyörű. "Hangilag, alkatilag ideális Gilda..." Egyszóval mind hangilag, mind alkatilag ideális Gilda és mint mindig, ezúttal is egy rendkívül magas szintű produkciót láthattunk tőle. Fentebb azonban mégis azt írtam, hogy voltak bizonyos fenntartásaim. Nem éreztem ugyanis, hogy az énekesnő igazán átadta volna magát a szerepnek. Gyönyörűen énekelt, de volt az előadásában egy olyan könnyed elegancia, ami bizonyos távolságtartást eredményezett a szereptől, különösen annak tragikus részeinél. Végig azt éreztem: inkább Miklósa Erikát látom a színpadon, mint Gildát. Ez azonban minden negatívum, amit Miklósa Erika fellépéséről elmondhatok, kevesen tudják a világon ezt a szerepet ilyen színvonalon elénekelni.

II. felvonás - Miklósa Erika és Stefano Secco (fotó: Éder Vera)

Alexandru Agache-t decemberben láttam a Művészetek Palotájában, Puccini A nyugat lánya című operájának koncertszerű előadásán. Lenyűgöző volt, hatalmas volumenű, izgalmas hang, egyike jelenleg a világ legjobb baritonjainak. Nagyon vártam, hogy ezúttal színpadon is láthassam, de ahogy fentebb már írtam, a Kolozsváron született bariton Rigolettóként nekem némi csalódást okozott, mind színészi produkcióját tekintve, mind pedig hangi szempontból. Agache magas, elegáns és szigorú tekintetű, akiről végig nehéz volt elhinnem, hogy ő lenne Rigoletto. "Nehéz volt elhinnem, hogy ő lenne Rigoletto..." Vagy hiányzott az alázat ahhoz, hogy az énekes tényleg a púpos bohóc bőrébe bújjon vagy alkatilag eleve képtelen rá. Végig inkább „heroikus" volt; az első felvonásban nem volt eléggé „bohóc", sem a másodikban eléggé nyomorult és megalázott, egyszerűen mintha nem illene hozzá ez a szerep. (Már az első felvonásban az jutott eszembe: jobb lett volna, ha inkább a pár nappal korábban a Toscában Scarpiát éneklő Carlos Almaguer – akitől egyébként nagyon jó előadást láthattunk - énekelte volna Rigolettót és Agache énekelte volna Scarpiát…) Ami a hangot illeti: ahogy már említettem, Alexandru Agache gyönyörű bariton hang birtokosa, akit Verdi bariton szerepei mesteri tolmácsolójának tartanak, most azonban számomra ebben a tekintetben is csalódást okozott. Agache hangszíne eleve inkább basszbariton, mint bariton hangszín, ehhez képest a hangját még inkább „sötétítette". Néha azt hittem, Borisz Godunovot hallom és nem Rigolettót. Mindezek eredményeképpen kevesebb árnyalatot tudott vinni a hangjába, ami az előadását némileg egysíkúvá is tette. (Nekem leginkább a II. felvonás végén, a Bosszú-kettősben tetszett.) Agache persze – még egyszer elmondom – óriási hang, jó lenne (más szerepben) minél többször látni és hallani őt.

II. felvonás Alexandru Agache és Miklósa Erika (fotó: Éder Vera)

Ami a harmadik főszereplőt, a mantuai herceget alakító olasz tenoristát, Stefano Seccót illeti: „korrektül", de kicsit unalmasan, meglehetősen súlytalan színpadi jelenléttel vitte színre a herceget. Hangját tekintve jóval elmaradt két világhírű kollégájától. A magasságai „megvannak", de hiányzik a kellő „volumen", túl vékony a hangja ehhez a szerephez, szerintem líraibb szerepeket kellene énekelnie.

A nem túl hálás szerepet (Maddalena) éneklő Kovács Annamária hozta megszokott formáját, mind  hangilag, mind színészileg jó produkciót nyújtott.

Rácz István ideális Sparafucile, megjelenésével és mélybasszusával hitelesen alakította a bérgyilkost.  

Nagy tapsot kapott a Monterone kis szerepében színre lépő Berczelly István, aki hetven évesen is leckét adott abból, mit jelent az, amikor egy énekes száz százalékosan átadja magát a szerepének…

III. felvonás (fotó: Éder Vera)

Miután Dan Ettinger karmester lemondani kényszerült az előadást, azt végül Medveczky Ádám vezényelte. Hogy a zenekar biztos kézben van, afelől nem lehetett kétségünk, de a Májusünnep korábbi előadásaihoz képest több hibát észleltem és nem tűnt számomra a zenekar teljesítménye igazán átszellemültnek sem, inkább rutinszerűnek.

Magával a Májusünneppel, mint ötlettel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, egyesek szerint fesztiválnak ez a négy opera kevés, mások szerint meg éppen hogy nem kellene egy hétbe ennyi világsztár fellépését belesűríteni. Én nem szeretném túlbonyolítani ezt a kérdést: szerintem minél többször lépjenek fel a világ legjobb énekesei Magyarországon is.

Csák Balázs

2009. május 9.
Magyar Állami Operaház

Giuseppe Verdi:

RIGOLETTO

Opera három felvonásban, olasz nyelven

Szövegíró: Francesco Maria Piave
Rendező: Szinetár Miklós és Harangi Mária
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Velich Rita
Koreográfus: Lőcsei Jenő
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Karmester: Medveczky Ádám

A mantuai herceg: Stefano Secco

Rigoletto: Alexandru Agache

Gilda: Miklósa Erika

Sparafucile: Rácz István

Maddalena: Kovács Annamária

Monterone: Berczelly István

Marullo: Ambrus Ákos

Borsa: Kiss Péter

Ceprano: Szüle Tamás

Cepranoné: Rácz Rita

Giovanna: Bokor Jutta

Apród: Markovics Erika

Porkoláb: Farkas Gábor