Abszurd és commedia dell'arte

Két izgalmas, egyfelvonásos XX. századi vígoperát, - magyarországi ősbemutatóként - Bohuslav Martinů Alexandre kétszer (Alexandre bis) és Maurice Ravel Pásztoróra című alkotását láthattunk a svájci Theater Biel Solothurn előadásában november 9-én és 10-én a szegedi operaversenyen. Bár a darabok jellegüknél fogva kizárják az elementáris művészi hatást, érdemes volt megismerkedni a dalszínházak repertoárjából kimaradt művekkel. A jól felépített, átgondolt rendezés és a férfi főszereplők interpretációja méltán járult hozzá a megérdemelt közönségsikerhez.

A XX. századi cseh zene egyik legjelentősebb alakja a hegedűművészként is elismert Bohuslav Martinů (1890-1959). Hat szimfóniája, versenyművei és Gilgameš-kantátája mellett leghíresebb műve az ötvenes években, amerikai emigrációban írt operája, a Nikos Kazantzakis Akinek meg kell halnia című regényét feldolgozó Görög passió (bemutatójára poszthumusz került sor 1961-ben, Zürichben). További 14 dalműve többségében Párizsban komponált francia nyelvű vígopera, így az 1937-ben André Wurmser librettójára készült Alexandre kétszer is. Az 1937-es párizsi világkiállításra tervezett premier meghiúsult, első előadására csak 1964-ben került sor a mannheimi operaházban. Hamarosan a zeneszerző szülővárosában, Brnóban is előadták. Az opera lemezfelvételét a Supraphon gondozásában adták ki 1994-ben, František Jílek vezényletével.

György Levente (A portréfestmény), Balczó Péter (Oscar), Alessandra Boer (Armande)

Alessandra Boer (Armande)

A szürrealista, groteszk mű a freudizmust, a pszichoanalízist figurázza ki. A történet főhőse, Alexandre (bariton) leborotválva szakállát saját unokatestvérének adja ki magát, így hódítja meg feleségét, Armande-ot (szoprán). Fontos szerephez jut Philoméne, a szobalány (mezzoszoprán) és a feleséget ostromló gavallér, Oscar (tenor). A komponista eredeti elképzelései szerint a narrátor egy éneklő macska lett volna, végül egy festett portré (basszus) kommentálja a színpadi eseményeket. A vízió és a realitás sokszoros áttételén bonyolódó cselekményvezetés konklúziójaként az öt szereplő a következő tanulságot vonja le: „Szeretők, legyetek óvatosak, férjek, legyetek ügyesek!"

Hasonló történetet, a férj-feleség-szerető szerelmi háromszögét dolgozza fel a francia impresszionista zene mesterműve, Ravel Pásztorórája is. Az 1911-ben a párizsi Opéra Comique-ban bemutatott, Franc Nohain költő és regényíró szövegére írt dalmű értékei ellenére nem tudott megmaradni az operaházak műsorán. (Lemezen viszont több kiadásban is hozzáférhető, többek között Ernst Ansermet, Lorin Maazel, Armin Jordan és André Previn vezényletével.) A spanyol környezetbe helyezett commedia dell'arte történet sokféle zenei színhatással elevenedik meg, különösen a harmóniák érzékeny vibrálása és a csillogó hangszerelés teszi egyedivé a partitúrát. Ez az opera is tanulsággal ér véget, a szereplők a közkedvelt Habanera-téma variációival erősítik meg a felszarvazott órásmester feleségének összegzését: „Aki szeretőt tart, tartson igazi férfit!

Stanislaw Kierner (Alexandre), Friederike Meinel (Philoméne),

Alessandra Boer (Armande) és György Levente (A portréfestmény)

Stanislaw Kierner (Alexandre), Alessandra Boer (Armande)

A két opera egymással korreláló, párhuzamos cselekménye önként adja, hogy egy estén adják elő őket. A kiváló színész-rendező, Bagó Bertalan helyesen találta meg a színpadraállítás arányait, mindkét mű atmoszféráját képes volt megteremteni. Bár csak most találkozott először az opera műfajával, nem éreztem semmi hiányosságot: a színházi szemléletmód tudatos vállalásával, Martin Warth díszleteivel és Debreczeni Ildikó jelmezeivel is megerősítve mind az abszurd színház, mind commedia dell'arte világa feltárulkozott előttünk (utóbbi természetesen a korszerű színházi nyelv kódjaival). Az énekeseket színészekként kezelve minden ripacskodást, vígoperai manírt mellőzött és elképzeléséhez fiatal alkotótársai is nyitottan álltak hozzá. Az alapos próbafolyamat, a kiérlelt műhelymunka az előadás alapján egyértelműen nyilvánvalóvá vált.

Friederike Meinel (Philoméne), Alessandra Boer (Armande),

Stanislaw Kierner (Alexandre) és György Levente (A portréfestmény)

A versenyszerepek megszólaltatói közül a két férfi énekes nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. A lengyel baritonista, Stanislaw Kierner, José van Dam tanítványa már számos operaelőadásban fellépett Brüsszelben, illetve francia és dán operaszínpadokon. Olyan karaktereket alakított, mint Escamillo, Guglielmo, Don Alfonso, és főszerepeket énekelt Szymanowsky Roger királyában és Penderecki Elveszett paradicsomában is. Robusztus, impozáns hangereje szép énekhanggal párosul és színpadi kisugárzása is figyelemre méltó. Az álruhás férj (Alexandre) és a testi erejével hódító szerető (A pásztoróra – Ramiro, öszvérhajcsár) szerepét színészileg egyaránt jól oldotta meg.

Stanislaw Kierner (Ramiro),

Konstantin Nazlamov (Torquemada)

Friderike Meinel (Concepcion), Balczó Péter (Gonzalve)

Az Adagio férfiegyüttes tagjaként országos népszerűségnek örvendő Balczó Péter meggyőzően tetszelgett a széplelkű udvarló szerepében (Oscar / Gonzalve). A debreceni teátrum tenoristája  jelenleg elsősorban karakterszerepeket alakít, de hangi adottságai Mozart hőseire is alkalmassá teszik.

A  Martinů-opera szobalányát, Philoméne-t és a Pásztoróra kicsapongó feleségét, Conception-t megszemélyesítő Friderike Meinel vélhetően hangi indiszponáltsággal küzdött, amiből csak a második részben engedett fel valamennyire. A fiatal énekesnő a wuppertali, majd a kölni operaház együttesében kezdte pályáját, olyan szerepekkel, mint Donna Elvira, Charlotte és Octavian. Énekelt a Bécsi Fesztiválon, a drezdai és a müncheni dalszínházak modern opera premierjein, és számos világhírű karmesterrel (Peter Schneider, Jeffrey Tate, Marc Albrecht, Jun Märkl, Ulf Schirmer) dolgozott már együtt. Pályafutásában 2005-ben törés következett be, azóta szabadúszó, a tavalyi és az idei évadban koncertfelkéréseken kívül csak a most látott produkcióban lépett fel.

György Levente (Don Inigo Gomez)

Friderike Meinel (Concepcion), Balczó Péter (Gonzalve)

Az előadás legnagyobb meglepetése azonban a Biel-Solothurn-i társulat magyar basszistája, György Levente volt, aki versenyen kívül formálta meg a Narrátort, majd a fiatal szeretőre éhező idős bankárt, Don Inigo Gomezt. A minden regiszterben átütő erővel megszólaló, szép basszushang birtokosa sokoldalú zenész: a Kolozsvári Magyar Opera nagybőgőseként nyert ösztöndíjat Svájcba, ahol énekesi és karmesteri diplomáját is megszerezte. A tavalyi évadtól kezdve tagja svájci anyaszínházának és több alkalommal fellépett a világhírű koncertterem, a zürichi Tonhalle pódiumán is.

A Biel-Solothurni teátrum dirigense, Harald Siegel biztos kíséretet adott a produkcióhoz, hozva a német nyelvterületek dalszínházainak szokott színvonalát.

Péterfi Nagy László

(Fotók: Dusa Gábor)

Friderike Meinel (Concepcion)

Szegedi Nemzeti Színház, 2009. november 10.
Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval

Theater Biel Solothurn

Bienne, Svájc

Bohuslav Martinů:

ALEXANDRE KÉTSZER (ALEXANDRE BIS)Egyfelvonásos vígopera

A szöveget André WURMSER írta


Maurice Ravel:

PÁSZTORÓRA
Egyfelvonásos vígopera

A szöveget FRANC-NOHAIN írta

Versenyszerepek:

Philoméne / Concepcion (mezzo) – Friederike MEINEL (Németország)
Oscar / Gonzalve (tenor) – BALCZÓ Pétzer (Magyarország)
Alexandre / Ramiro (bariton) – Stanislaw KIERNER Lengyelország)