A rendezés részleteiben is rendkívül gazdag, biztos vagyok benne, hogy sok mindent nem is veszünk észre elsőre, többször is meg kell nézni a darabot. Éppen ezért most én is inkább csak egy-egy számomra emlékezetes jelenetet, pillanatot emelek ki.

Pánczél Éva (Marta) és Bretz Gábor (Mefisztó)

Már a Prológ is katartikus: színpompás színpadi kép tárul elénk, ahol angyalok (inkább űrruha-szerű, de mégis illúzókeltő öltözékben) viaskodnak. A különböző pontokon elhelyezkedő fúvósoknak köszönhetően pedig még zengőbben szól a Prológ amúgy is monumentális zenéje. A színpadon balett (végig sok tánc volt az előadáson), kerubok (gyerekek), és egy, a háttérben lévő, „égbe nyúló" spirális lépcső, amely - ahogyan azt Kovalik Balázs már a sajtótájékoztatón elmondta - a DNS-molekula kettős spirálját szimbolizálja. A spirál közepén pedig egy lift.

Kiváló a jelenet, amikor a "nép" hétköznapi tárgyakat, valamint lakóházak kisméretű makettjeit hozza be a színpadra. A házakat, amelyekben gyertya ég, a földre teszik, egész kis várost „építenek fel" a színpadon. A makett-város Mefisztó lábainál hever, aki így a házak fölé magasodva társaloghat Faust-tal. Zseniális. (Maga Faust egyébként végig ugyanolyan korú, szemüveges tudós, könyvei ott hevernek a sarokban.)

A szerelmi négyes (Faust udvarol Margheritának, Mefisztó pedig Martának) a rendezés szempontjából kevésbé tetszett. A zene izgatott, gyors párbeszédekre épül, ennek ritmusát követték a felváltva ki-berohangáló énekesek. Ennek ellenére mindez mégis inkább zavart engem, mert a kvartett széttöredezetté vált. Élvezhetőbb lett volna, ha mind a négy énekes folyamatosan a színpadon van. Margherita zuhanyzófüggönnyel leválasztott kis lakásában is van egy ház-makett, benne bábuk. Mefisztó pedig ezekkel is bábozik egy kicsit - játszik az emberekkel.

Bretz Gábor (Mefisztó)

A Boszorkányszombat-jelenet az előadás egyik csúcspontja volt. Egy kaszinóban játszódik, ahol hófehér és arany ruhákba öltözött kalandorok ruletteznek, kártyáznak, a rudakon prostituáltak táncolnak... A tivornya végén Mefisztó EU-zászlót csavar maga köré, igazi show-műsor.

Az 'Ógörög jelenet'-ben különös módon futurisztikus képeket látunk: hatalmas átlátszó buborékokban görgő emberek, Faust és Heléna (Margheritát és Helénát ugyanaz az énekesnő játszotta) pedig szoláriumokra emlékeztető hibernáló ágyakon próbálják hiába való módon megőrizni a szerelmet.

A látvány, az égi és pokolbéli show-k hívsága azonban csak káprázat. A kontrasztot - az igaz szeretetet és szerelmet - Faust jelenete adja a (megjegyzem, kicsit túl sok) vérben úszó, haldokló Margheritával ("Lontano, lontano"). A földön egymás felé kúszva vágyakoznak a szerelem virágokkal teli, utópisztikus kék szigetére az óceánban.

Fekete Attila (Faust) és Létay Kiss Gabriella (Margherita)

A bevásárlószatyrokat cipelő „egyszerű emberek" azok, akik végül a mennybe mennek. Mefisztó ugyan megpróbálja még őket magához csábítani (fényes köpenyeket adva rájuk), de az emberek nem csak a köpenyeket, de ruháikat is ledobják, úgy haladnak felfelé az égbe vezető spirálon. (Valójában csak alsóruhára vetkőznek; a meztelen kórus aligha lett volna kivitelezhető...)

Látványos színpadképek és lenyűgöző fényjátékok váltják egymást, a szereplőkön színpompás, fantáziadús jelmezek vannak - a jelmezeket Benedek Mari, a díszleteket Antal Csaba tervezte. Le a kalappal, nekem csak Mefisztó sötét bundája nem tetszett igazán.

A címszerepet alakító Bretz Gábor ezúttal is igazolta, hogy komoly karrier előtt áll. A hangszíne szép, meleg, hajlékony, de főleg a magasabb lágéban volt számomra meggyőző. Szerintem sokkal inkább basszbariton, mint basszus, de még bizonyos, mélyebb fekvésű bariton szerepekben is el tudnám őt képzelni. A színészi teljesítményét is csak dicsérni tudom: erős színpadi jelenléte van, energikus volt, kellően cinikus és élveteg. Amit hiányoltam belőle, arról éppenséggel nem tehet: számomra ugyanis egyszerűen túl fiatalnak tűnik a szerephez, pár év múlva bizonyára még karakteresebben tudja majd a Mefisztó figuráját megjeleníteni.

Jelenet

Faust szerepében kitűnő spinto tenorunkat, Fekete Attilát hallhattuk, aki szokás szerint magas szintű produkciót nyújtott. Ércesen zengő hangja azonban a lírai részekben kevésbé volt odaillő, a legatók íve gyakran töredezetté vált. Áriája ("Dai campi dai prati") végén a kétvonalas B-n egy gyönyörű diminuendót csinált, ami kivételes teljesítmény. Színészi produkciója sem volt rossz, meggyőzően formálta meg a szemüveges, értelmiségi Faust karakterét .

Létay Kiss Gabriella kiváló Margheritának bizonyult. Az előadás első felében még haloványabb volt (persze itt szerepe szerint is szürkébbnek kell még lennie), áriája azonban már az előadás legnagyobb pillanatai közé tartozott. Kellemes, érzéki színezetű hangja a mélyebb és a magas lágéban egyaránt szép és magabiztos. Alakítása is hatásos volt, az őrületbe esett Margherita véres jelenete megrázó volt. Elenaként kiváló kontrasztját adta Margheritának, egész más hangszínnel énekelt; mintha két külön énekesnőt hallottam volna.

Pánczél Éva buja Martája hangilag és karakterét tekintve is kiváló volt.

Boncsér Gergely jól énekelte Wagner szerepét, egy ilyen, kisebb szerepben már egyértelműen megállja a helyét az Operaház színpadán is.

Létay Kiss Gabriella, mint Elena

A kórusra ebben az operában igen nagy feladat hárul, és nagyon jól teljesítettek. Meggyőződésem, hogy felüdülés lehet számukra Kovalik Balázs produkcióiban fellépni, hiszen a rendező rájuk is szokatlanul sok színészi feladatot bíz.

Minden dicséretet megérdemel a gyermekkar, amely hajszálpontosan énekelt a Prológban.

A karmester a premiert megelőző sajtótájékoztatón elmondta, hogy a darab korábban nem tartozott a kedvencei közé, és csak sokára tudta megszeretni. Csak örülhetünk, hogy végül így történt. Kovács János kiválóan dirigált, lendületes és szuggesztív volt, a zenekar többnyire pontosan és karakteresen játszott. Néhány előadás után bizonyára a pontatlanságok is el fognak tűnni.

Ezt a produkciót minden operakedvelőnek látnia kell, és ahogy említettem: lehetőleg nem is csak egyszer.

Csák Balázs

fotó: Éder Vera

Jelenet (Fekete Attila, Létay Kiss Gabriella és Bretz Gábor)

2010. szeptember 14. 19:00, Magyar Állami Operaház

Arrigo Boito:
Mefistofele
Opera három részben

Szövegíró: Arrigo Boito
Magyar nyelvű feliratok: Csákovics Lajos
Koreográfus: Venekei Marianna
Díszlettervező: Antal Csaba
Jelmeztervező: Benedek Mari
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
A gyermekkar vezetője: Gupcsó Gyöngyvér
Karmester: Kovács János
Rendező: Kovalik Balázs

Szereplők:

Mefistofele - Bretz Gábor
Faust - Fekete Attila
Margherita - Helena - Létay Kiss Gabriella
Marta - Pantalis - Pánczél Éva
Wagner - Nereo - Boncsér Gergely