ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Mefisztó és a DNS spirál

Mefisztó és a DNS spirál

Boito "Mefistofele" című operája a Magyar Állami Operaházban. Kritika.
A Magyar Állami Operaház idei évadjának első premierje Boito Mefistofele című operája volt. A mű nem tartozik a gyakran játszott operák közé, de azt sem mondhatjuk, hogy egy ritkasággal lenne dolgunk: időnként a nagy operaházak is előveszik. Az opera zenei értékéről általában nagyon megoszlik a kritikusok véleménye, sokan remekműnek tartják, mások legfeljebb középszerű alkotásnak. Jómagam az előbbiekhez tartozom, a Mefistofele mindig is a kedvenc operáim közé tartozott és soha nem értettem, miért játsszák ilyen ritkán. Az izgalmas hangszerelés, a látványos kórusjelenetek, s nem utolsó sorban a megkapó, dallamos áriák és együttesek kifejezetten sikeressé tehetik az opera előadását. Éppen ezért remek választásnak tartom, hogy az Operaház műsorra tűzte, és a lehető legjobb választásnak, hogy Kovalik Balázs rendezte meg az előadást, akinek - és persze a kiváló előadógárdának is - köszönhetően egy lenyűgöző produkció született, egyike a legjobbaknak, amit az elmúlt években láttam.
 
mefistofeleprem1
Jelenet
 
Arrigo Boito költő, filozófus és zeneszerző is volt, de a zenetörténetbe elsősorban librettistaként írta be magát, hiszen Verdi két időskori remekművének, az Otellónak és a Falstaffnak, valamint Ponchielli Giocondájának is ő írta a szövegkönyvét. A Mefistofele mellett csak egyetlen operát írt, a Neronét, amelyet azonban sohasem tudott befejezni (közel negyven évig dolgozott rajta, az elkészült részeket csak nagyon ritkán adják elő).
 
A Mefistofele az 1868-as Scala-beli ősbemutatón - ahol egyébként maga a szerző vezényelt - megbukott. A második előadást már két egymást követő estére bontották, de a sikert ez sem hozta meg. Boito azonban képes volt önkritikát gyakorolni, a művet alaposan lerövidítette és átdolgozta (Faust pedig ekkor lett bariton helyett tenor), és ebben a változatban az 1875-ös bolognai előadás már diadalmenet volt. Magyarországon 1882-ben mutatták be.
 
A szerző magas intellektusára, zsenialitására és persze ifjúkori vakmerőségére (a Mefistofele megírásakor mindössze 26 éves volt!) is utal a témaválasztás, Goethe Faustjának megkomponálása. Gounod Faustja korábban íródott, Boito azonban teljes mértékben függetleníteni tudta magát a francia szerző remekművétől. Később gyakran a Mefisztót alakító egy-egy nagy énekeshez volt kapcsolható az opera népszerűsége: a múlt század elején Saljapin, napjainkban Samuel Ramey vitte legtöbbször sikerre.
 
mefistofeleprem2
Jelenet
 
Boitót „wagneriánus"-ként tartották számon az 1860-as években számon, de a Mefistofelében wagneri zenét felfedezni elég nehéz, leginkább a grandiózusabb jelenetek hangszerelése emlékeztet néha a német zeneszerzőre. A „wagneriánus" Boito ifjúkorában Verdit is magára haragította, de később alaposan revideálta nézeteit, és az 1880-as években már Verdi egyik legodaadóbb híve volt. Boito - Wagnerhez hasonlóan - saját maga írta operája szövegkönyvét.
 
A zene szerintem lenyűgöző, de némiképp egyenetlen, olykor eklektikus benyomást kelt, és néha zenei közhelyekkel operál. Margherita áriája ("L'altra notte in fondo al mare") egyike a legcsodálatosabb szoprán áriáknak. Faustnak ugyan két szép áriája is van, de hiányzik az operából egy igazán „ütős" tenorária. Jellemző, hogy a mostani előadás közben az áriák után sem volt taps, ami arra utal, hogy a nézők többsége alig, vagy egyáltalán nem ismerte a művet.
 
mefistofeleprem3
Bretz Gábor (Mefisztó)
 
Kovalik Balázstól ezúttal is látványos, okos, izgalmas rendezést láthattunk (1997-ben már megrendezte a Mefistofelét Szegeden). Kétségtelen, hogy a rendező olykor hatásvadász, de az olcsó látványosságot mindig elkerüli. A magyarázat egyszerű: minden egyes rendezése, és azon belül minden egyes jelenet mögött van gondolat, mondanivaló.
 
Úgy tűnik, Kovalik Balázst egyre inkább kezdi elfogadni a közönség konzervatívabb része is: ezúttal tapsvihar volt az előadás jutalma, fújolás, fütty, „búzás" sehol (vagy ha igen, azt nem hallottam, mert elnyomta a taps és a „bravo").

 

A rendezés részleteiben is rendkívül gazdag, biztos vagyok benne, hogy sok mindent nem is veszünk észre elsőre, többször is meg kell nézni a darabot. Éppen ezért most én is inkább csak egy-egy számomra emlékezetes jelenetet, pillanatot emelek ki.

 

mefistofeleprem4

 

Pánczél Éva (Marta) és Bretz Gábor (Mefisztó)

 

Már a Prológ is katartikus: színpompás színpadi kép tárul elénk, ahol angyalok (inkább űrruha-szerű, de mégis illúzókeltő öltözékben) viaskodnak. A különböző pontokon elhelyezkedő fúvósoknak köszönhetően pedig még zengőbben szól a Prológ amúgy is monumentális zenéje. A színpadon balett (végig sok tánc volt az előadáson), kerubok (gyerekek), és egy, a háttérben lévő, „égbe nyúló" spirális lépcső, amely - ahogyan azt Kovalik Balázs már a sajtótájékoztatón elmondta - a DNS-molekula kettős spirálját szimbolizálja. A spirál közepén pedig egy lift.

 

 

Kiváló a jelenet, amikor a "nép" hétköznapi tárgyakat, valamint lakóházak kisméretű makettjeit hozza be a színpadra. A házakat, amelyekben gyertya ég, a földre teszik, egész kis várost „építenek fel" a színpadon. A makett-város Mefisztó lábainál hever, aki így a házak fölé magasodva társaloghat Faust-tal. Zseniális. (Maga Faust egyébként végig ugyanolyan korú, szemüveges tudós, könyvei ott hevernek a sarokban.)

 

 

A szerelmi négyes (Faust udvarol Margheritának, Mefisztó pedig Martának) a rendezés szempontjából kevésbé tetszett. A zene izgatott, gyors párbeszédekre épül, ennek ritmusát követték a felváltva ki-berohangáló énekesek. Ennek ellenére mindez mégis inkább zavart engem, mert a kvartett széttöredezetté vált. Élvezhetőbb lett volna, ha mind a négy énekes folyamatosan a színpadon van. Margherita zuhanyzófüggönnyel leválasztott kis lakásában is van egy ház-makett, benne bábuk. Mefisztó pedig ezekkel is bábozik egy kicsit - játszik az emberekkel.

 

mefistofeleprem5

 

Bretz Gábor (Mefisztó)

 

A Boszorkányszombat-jelenet az előadás egyik csúcspontja volt. Egy kaszinóban játszódik, ahol hófehér és arany ruhákba öltözött kalandorok ruletteznek, kártyáznak, a rudakon prostituáltak táncolnak... A tivornya végén Mefisztó EU-zászlót csavar maga köré, igazi show-műsor.

 

 

Az 'Ógörög jelenet'-ben különös módon futurisztikus képeket látunk: hatalmas átlátszó buborékokban görgő emberek, Faust és Heléna (Margheritát és Helénát ugyanaz az énekesnő játszotta) pedig szoláriumokra emlékeztető hibernáló ágyakon próbálják hiába való módon megőrizni a szerelmet.

 

 

A látvány, az égi és pokolbéli show-k hívsága azonban csak káprázat. A kontrasztot - az igaz szeretetet és szerelmet - Faust jelenete adja a (megjegyzem, kicsit túl sok) vérben úszó, haldokló Margheritával ("Lontano, lontano"). A földön egymás felé kúszva vágyakoznak a szerelem virágokkal teli, utópisztikus kék szigetére az óceánban.

 

mefistofeleprem6

 

Fekete Attila (Faust) és Létay Kiss Gabriella (Margherita)

 

A bevásárlószatyrokat cipelő „egyszerű emberek" azok, akik végül a mennybe mennek. Mefisztó ugyan megpróbálja még őket magához csábítani (fényes köpenyeket adva rájuk), de az emberek nem csak a köpenyeket, de ruháikat is ledobják, úgy haladnak felfelé az égbe vezető spirálon. (Valójában csak alsóruhára vetkőznek; a meztelen kórus aligha lett volna kivitelezhető...)

 

 

Látványos színpadképek és lenyűgöző fényjátékok váltják egymást, a szereplőkön színpompás, fantáziadús jelmezek vannak - a jelmezeket Benedek Mari, a díszleteket Antal Csaba tervezte. Le a kalappal, nekem csak Mefisztó sötét bundája nem tetszett igazán.

 

 

A címszerepet alakító Bretz Gábor ezúttal is igazolta, hogy komoly karrier előtt áll. A hangszíne szép, meleg, hajlékony, de főleg a magasabb lágéban volt számomra meggyőző. Szerintem sokkal inkább basszbariton, mint basszus, de még bizonyos, mélyebb fekvésű bariton szerepekben is el tudnám őt képzelni. A színészi teljesítményét is csak dicsérni tudom: erős színpadi jelenléte van, energikus volt, kellően cinikus és élveteg. Amit hiányoltam belőle, arról éppenséggel nem tehet: számomra ugyanis egyszerűen túl fiatalnak tűnik a szerephez, pár év múlva bizonyára még karakteresebben tudja majd a Mefisztó figuráját megjeleníteni.

 

mefistofeleprem7

 

Jelenet

 

Faust szerepében kitűnő spinto tenorunkat, Fekete Attilát hallhattuk, aki szokás szerint magas szintű produkciót nyújtott. Ércesen zengő hangja azonban a lírai részekben kevésbé volt odaillő, a legatók íve gyakran töredezetté vált. Áriája ("Dai campi dai prati") végén a kétvonalas B-n egy gyönyörű diminuendót csinált, ami kivételes teljesítmény. Színészi produkciója sem volt rossz, meggyőzően formálta meg a szemüveges, értelmiségi Faust karakterét .

 

 

Létay Kiss Gabriella kiváló Margheritának bizonyult. Az előadás első felében még haloványabb volt (persze itt szerepe szerint is szürkébbnek kell még lennie), áriája azonban már az előadás legnagyobb pillanatai közé tartozott. Kellemes, érzéki színezetű hangja a mélyebb és a magas lágéban egyaránt szép és magabiztos. Alakítása is hatásos volt, az őrületbe esett Margherita véres jelenete megrázó volt. Elenaként kiváló kontrasztját adta Margheritának, egész más hangszínnel énekelt; mintha két külön énekesnőt hallottam volna.

 

Pánczél Éva buja Martája hangilag és karakterét tekintve is kiváló volt.

 

Boncsér Gergely jól énekelte Wagner szerepét, egy ilyen, kisebb szerepben már egyértelműen megállja a helyét az Operaház színpadán is.

 

mefistofeleprem8

 

Létay Kiss Gabriella, mint Elena

 

A kórusra ebben az operában igen nagy feladat hárul, és nagyon jól teljesítettek. Meggyőződésem, hogy felüdülés lehet számukra Kovalik Balázs produkcióiban fellépni, hiszen a rendező rájuk is szokatlanul sok színészi feladatot bíz.

 

 

Minden dicséretet megérdemel a gyermekkar, amely hajszálpontosan énekelt a Prológban.

 

 

A karmester a premiert megelőző sajtótájékoztatón elmondta, hogy a darab korábban nem tartozott a kedvencei közé, és csak sokára tudta megszeretni. Csak örülhetünk, hogy végül így történt. Kovács János kiválóan dirigált, lendületes és szuggesztív volt, a zenekar többnyire pontosan és karakteresen játszott. Néhány előadás után bizonyára a pontatlanságok is el fognak tűnni.

 

 

Ezt a produkciót minden operakedvelőnek látnia kell, és ahogy említettem: lehetőleg nem is csak egyszer.

 

Csák Balázs

 

fotó: Éder Vera

 

mefistofeleprem9

Jelenet (Fekete Attila, Létay Kiss Gabriella és Bretz Gábor)

 

 

2010. szeptember 14. 19:00, Magyar Állami Operaház

 

Arrigo Boito:
Mefistofele

Opera három részben

 

Szövegíró: Arrigo Boito
Magyar nyelvű feliratok: Csákovics Lajos
Koreográfus: Venekei Marianna
Díszlettervező: Antal Csaba
Jelmeztervező: Benedek Mari
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
A gyermekkar vezetője: Gupcsó Gyöngyvér
Karmester: Kovács János
Rendező: Kovalik Balázs

 

 

Szereplők:

Mefistofele - Bretz Gábor
Faust - Fekete Attila
Margherita - Helena - Létay Kiss Gabriella
Marta - Pantalis - Pánczél Éva
Wagner - Nereo - Boncsér Gergely