A lakáj
A 2008-ban írt opera librettójának alapja Robin Maugham (Somerset Maugham unokaöccse) The Servant című novellája és a belőle készült film. A történet Londonban játszódik az 1960-as években. Főhőse egy elkényeztetett, akaratgyenge úri fiú, Tony Williams, akit házi szolgája, Barrett és annak barátnője napról-napra jobban kihasznál, teljesen átvéve végül az irányítást az egykori munkaadó, alkoholista Tony élete felett.
"Ez a történet egy olyan figura lelki megmutatkozása, akinek sikerül a hatalmát ráerőltetnie egy másik emberre, így lassacskán szolgából úrrá válik, miközben az úrból szolga lesz" - foglalta össze a cselekmény lényegét maga a zeneszerző.
Marco Tutino neve egyébként ismert az Operaverseny közönsége számára, hiszen a tavalyi döntőben is bemutatták egy művét (La Vita). Jóval korábban, 1994-ben, szintén Szegeden pedig játszották La Lupa című operáját is, de ugyanebben a városban előadták már - koncertszerűen - Pugacsov című művét is.
Peter Furlong (Tony)
A most bemutatott A lakáj egyfelvonásos opera, de a mű jelenetekre tagolódik (ha jól számoltam, kilenc jelenetből áll; valamennyi jelenet harangkondulásokkal kezdődik).
A nyitóképben Sally, Tony barátnője érkezik a fiú elegáns londoni lakásba. Levetkőzik, virágos hálóingbe bújik, füstölőt gyújt. Az érkező Tonyval éppen szeretkezni kezdenének, ám ekkor csengetnek: egy fiatal férfi érkezik, Barrett, aki Tony álláshirdetésére jelentkezett. Tony felveszi őt, az új lakáj oda is költözik a házba.
Tonynak valamiért nagy szüksége van a lakájra. Kényelmes ember, céltalan élete elsősorban az italról és a szexről szól, az érzéki örömök vonzzák. Bár Sally a barátnője, mélyebb érzelmek nem fűzik a nőhöz.
Peter Furlong (Tony) és Jana Tetourová (Sally)
Az "alulról" jövő Barrett számára viszont nagy lehetőség az új állás és a férfi hamar felismeri, hogy Tony nagyon befolyásolható ember. Útjában áll azonban Sally, aki félti Tonyt és egyre inkább szabadulna a lakájtól. (A mű nyomasztó légkörét olykor némi komikummal oldja az opera szerzője: ilyen például, amikor a lakáj előkelően "bejelenti" az érkező Sallyt.)
A második jelenetben már azt is láthatjuk, hogy Barrett nem csak főz és takarít, de alkalmanként meg is masszírozza Tonyt (az első homoszexuális utalás).
Alexey Bogdanchikov (Barrett) és Peter Furlong (Tony)
Barrett később meggyőzi Tonyt, hadd hozza a házba kisegítő személyzetnek a "húgát", Verát is. Közben mindent megtesz, hogy Sallyt eltávolítsa Tony mellől.
A csinos Verát Tony azonnal megkívánja és magáévá teszi. A csábító, érzéki lány Barrett számára sem könnyen irányítható, de ők persze együttműködnek, és Vera vonzerejét kihasználva szándékosan teszik még inkább függővé Tonyt.
Camille Dereux (Vera) és Peter Furlong (Tony)
Barrett egy nap - Tony távollétében - részegen szeretkezik a háziúr ágyán Verával, de a Sally-vel hazaérkező Tony rajtakapja őket. Vérfertőzéssel vádolják Barrett-et és Verát, ezért a lakáj bevallja, hogy Vera nem a húga, hanem a menyasszonya. Tony ki akarja dobni őket, de Vera gúnyosan a fejéhez vágja, hogy vele is együtt aludt, majd megvetően a földre löki a barátnője előtt megalázott Tonyt. Vera és Barrett egymást átkarolva elhagyják a házat.
Sally és Tony továbbra is együtt él, de az életük sivár, Tony pedig egyre többet iszik. Egy pub-ban újra összetalálkozik Barrett-tel és Sally kérlelése ellenére ismét befogadja a férfit. Barrett ezúttal már új barátnőjét, Mabelt is rögtön odahozza.
Tony az új lánnyal is hamar ágyba bújik. Az addig alázatosan viselkedő Barrettnek ez már sok, féltékeny lesz, késsel fenyegeti meg Tony-t, miközben a hálószobát immár a sajátjának nevezi. Fordult a kocka. A jellemgyenge, részeges Tony már nem ura magának. A ledér Mabel ragaszkodik Barrett-hez, de mindkét férfivel jól érzi magát a szép házban. Tony összeomlását kissé értetlenül nézi végig, de igyekszik gyengéden megvigasztalni a férfit.
Camille Dereux (Mabel) és Peter Furlong (Tony)
Tony és Barrett ettől kezdve egyenrangúak, együtt isznak, együtt bújnak össze.
Egy nap nevetve vitatkoznak, kinél aludjon aznap Mabel. Megjelenik Sally, aki egy utolsó kísérletet tesz, hogy Tonyt jobb belátásra bírja. A férfi egy pillanatra meginog, de végül gúnyosan, megvetően utasítja vissza a nőt. Mabel és Barrett ágyba hívják Tony-t, aki kettőjük mellé vágyik. Ők hárman összebújnak, a megalázott Sally pedig végleg elmegy.
A történetet hallva könnyen gondolhatnánk, hogy itt egy éles társadalom kritikáról van szó, amely a tartalmatlan, kiüresedett életet élő, gazdag Tony lecsúszását, elzüllését, erkölcsi mélypontra jutását mutatja be. Ez részben tényleg helytálló értelmezés, de ami a Tony életének átalakulásával kapcsolatos morális ítéletet illeti, mégsem nem olyan egyértelmű a helyzet. "Új élete...legalább őszintébb..." Tony tényleg jellemtelen, akaratgyenge ember, azonban a lakájjal való találkozása előtt is az volt. Élete Sally-vel csak látszólag volt rendezett, valójában - Tony részéről legalábbis - érzelmek nélküli, sivár élet volt és a férfi akkor sem vetette meg az alkoholt. Szexuális szokásai megváltozásának megítélését illetően (Barrett-tel és Mabel-lel akar együtt élni) még kevésbé egyértelmű a helyzet: az eredeti mű szerzője, Robin Maugham maga is nyíltan vállalta homoszexualitását (más források szerint valójában biszexuális volt). Tony nem egy jellemes ember, de soha nem is volt az. Új élete sem sok mindenről szól, de legalább őszintébb, mint az azt megelőző élete az általa unalmasnak tartott Sally-vel.
Alexey Bogdanchikov (Barrett) és Peter Furlong (Tony)
Ahogy Tony felett sem egyértelműen negatív ítéletet mond a szerző, úgy a hagyományos polgári értékrendet képviselő Sally sem valamiféle pozitív erkölcsi példaként jelenik meg. Kettejük kapcsolata felszínes volt, látszat, valójában egyáltalán nem értik egymást.
Barrett és Vera/Mabel sem alattomos és gonosz. Az anyagi javak megszerzésének vágyán és az élvezetek hajszolásán túl az ő életük sem nagyon szól másról, de ők is csak a saját érdekeiket követik (szolgák voltak, de most már egyenrangúak egykori munkaadójukkal, sőt, irányítják is őt).
A kiüresedett, kétségtelenül tartalmatlan életet élő szereplők világáról tehát meglehetősen nihillista képet fest a szerző, de mégsem ítélkezik szigorúan, inkább csak bemutatja, elénk tárja ezt a világot, mintsem morális ítéletet mond. (Hangsúlyozni szeretném, hogy a műről csak az opera ismeretében beszélek, a könyvet nem olvastam.)
A teljes operafelvétel megtekinthető az Arte Live Web oldalán, itt: A lakáj.
A mű légkörét jól adja vissza a zene, amely azonban inkább kíséret jellegű. Furcsa, kissé nyomasztó hangulatú, szomorkás zene ez, visszatérő motívumokkal. A kis létszámú, mindössze hétfős zenekar (vonóshangszerek, zongora és ütős hangszerek) a színpadon foglalt helyet, a karmester pedig egy széken ülve vezényelt. ("Így az előadás, a színpadi teljesítmény nagyobb hangsúlyt és figyelmet kap" - nyilatkozta erről korábban Marco Tutino.) Zeneileg számomra az utolsó előtti jelenet záró része marad a legemlékezetesebb: a magába roskadó Tony és az őt vigasztaló Vera jelenete alatt hosszú perceken át szólnak a vonósok szomorú, ballada-szerű dallamai.
Az énekszólamok inkább recitativo-szerűek, nehéz ritmusokkal és váratlan hangközbeli ugrásokkal. Olykor azonban hosszabb - a zenekartól gyakran teljesen független - dallamíveket is hallhatunk, magasan kitartott hangokkal (ezeknél a részeknél fedezhető fel talán Marco Tutino zenéjében - igaz, csak nyomokban - az olasz énekesi hagyomány).
Camille Dereux (Vera) és Peter Furlong (Tony)
Tony szerepében az amerikai Peter Furlong tenoristát láthattuk. Róla a második forduló után ezt írtam: "Az amerikai Peter Furlong szerintem meglehetősen gyengén énekelte a bemutatkozáson Rinuccio áriáját a Gianni Schicchiből. Ludek Golat rendező azonban másképp vélekedett, mert Furlong-ot választotta a Szolga tenor főszerepére. [A workshop-on egyébként Peter Furlong már sokkal jobban énekelt.]" A rendezőnek igaza volt, mert Tutino operájában nem a hangi adottság az elsődleges szempont, hanem a színészi képesség és Furlong kitűnően játszotta a szerepét. Érzékletesen mutatta meg, ahogy Tony fokozatosan veszti el kezdeti magabiztosságát, végül teljesen alárendelve magát új lakótársainak. Furlong e mellett kifejezően és pontosan énekelt.
Alexey Bogdanchikov (Barrett)
Ami a Barrett, a lakáj szerepében fellépő Alexey Bogdanchikovot illeti, róla a második forduló után épp ellenkezőleg vélekedtem, mint Peter Furlongról. Ezt írtam: "Az orosz Alexey Bogdanchikov kivételes szépségű bariton hang birtokosa (Leoncavallo: Zaza című operájából énekelt egy áriát)." Bizonyos szempontból sajnálom is, hogy ezt a hangot a döntő közönsége nem hallhatta egy olyan szerepben, mint például a Traviata Germont-ja. Pusztán az énekhang minőségét tekintve Bogdanchikovnak jó esélye lenne a verseny megnyerésére is. A Lakájban kevesebb lehetősége volt arra, hogy vokális képességeit csillogtassa, kiderült azonban, hogy az orosz bariton jó színész is. Muzikalitására sem lehet panasz, amerikai partneréhez hasonlóan ő is magabiztosan énekelte igen nehéz szólamát.
Camille Dereux (Vera) és Peter Furlong (Tony)
Vera és Mabel szerepét a francia Camille Dereux alakította. A második fordulóban ő is meggyőző volt (Massenet: Manonjából énekelt kellemesen csengő szopránján), vokális adottságai alkalmassá teszik a klasszikus operaszerepek magas szintű megszólaltatására is. A Lakájban neki is más oldaláról kellett azonban bemutatkoznia, amit sikerrel tett meg. Csábító volt (ennek elhitetésében egyébként igen vonzó megjelenése is segíti az énekesnőt), de nem játszotta túl a szerepét: visszafogottságával jól érzékeltette Vera és Mabel meglehetősen egyszerű érzelmi világát is. (Verát kislányos, lenge ruhába, majd szobalány jelmezbe bújtatta a jelmeztervező, míg Mabel-ként inkább ledér "éjjeli pillangó"-ra emlékeztetett a lány.)
Meggyőzően játszott Sally szerepében a többiekhez hasonlóan muzikális - de versenyen kívül színpadra lépő - cseh Jana Tetourová is.
A karmester és a végig koncentráltan játszó zenekar láthatóan kiválóan ismeri a művet.
Egy érdekes előadást láthattunk, nagyon jó előadói gárdával, Luděk Golat nagyszerűen készítette fel a versenyzőit. Most már biztos, hogy a zsüri nem lesz könnyű helyzetben.
Csák Balázs
Peter Furlong (Tony)
Alexey Bogdanchikov (Barrett)
Peter Furlong (Tony) és Alexey Bogdanchikov (Barrett)
Camille Dereux (Mabel), Alexey Bogdanchikov (Barrett)
és Peter Furlong (Tony)
(fotók: Kelemen József)
2010. november 6., 7., Szegedi Nemzeti Színház
Marco Tutino:
A lakáj
Robin Maugham azonos című novellájának opera-adaptációja egy felvonásban
A szöveget Marco Tutino írta.
A Josef Kajetán Tyl Színház (Plzeň, Cseh Köztársaság) előadása
Versenyszerepek:
Vera / Mabel (mezzoszoprán) - Camille Dereux (Franciaország)
Tony Williams (tenor) - Peter Furlong (USA)
Barrett (bariton) - Alexey Bogdanchikov (Oroszország)
További szereplők:
Sally Grant - Jana Tetourová
Díszlet: Jaroslav Malina
Jelmez: Helena Anyzova
Közreműködik: A Josef Kajetán Tyl Színház Operazenekara
Vezényel: Jiří Petrdlík
Rendező: Luděk Golat
Angol nyelvű előadás, magyar és angol felirattal.
A Josef Kajetán Tyl Színház (Divadlo Josefa Kajetána Tyla) produkciója az Armel Operaverseny és Fesztivál együttműködésével készült.
HÁTTÉR
(Forrás: Armel Operaverseny és Fesztivál)
Az 1960-as évek Londonjában játszódó társadalmi tanmese főszereplője Tony, egy elkényeztetett úrifiú, aki - áldozatul esve lakája cselszövéseinek -, rövid idő leforgása alatt totális erkölcsi mélypontra jut. A rafinált férfiszolga, Barrett "unokahúga" segítségével fokozatosan átveszi az irányítást Tony teljes háztartása és élete felett.
Tony hazatérve külföldről, új házba költözik. Barátnője, a jó családból való, ám karót nyelt és rendkívül unalmas Sally segít neki lakájt találni Barrett személyében. A két férfi nekilát a lakás felújításának. Miután Tony megkéri Sally kezét, Barrett egyre furcsábban kezd viselkedni: megzavarja a szerelmes párocskát, és amikor Sally virágot küld a beteg Tony-nak, a csokrot "elfelejti" átadni.
Pár hónappal később Barrett felmond, mert túl soknak találja a munkát, és egyedül nem bírja. Tony nem akarja elengedni, így végül beleegyezik, hogy alkalmazza Barrett vidéki unokahúgát, Verát, szobalányként. Vera fiatal és kívánatos lány. Tony első adandó alkalommal, amikor Barett vidékre utazik, elcsábítja.
Egy alkalommal, amikor Tony és Sally a lány szüleinek vidéki birtokán tett látogatásból térnek haza, Barrettet Tony hálószobájában találják, Verára pedig a fürdőszobában bukkannak rá. Tony vérfertőzéssel vádolja Barrettet, így a lakáj kénytelen bevallani, hogy Vera valójában nem az unokahúga, hanem a menyasszonya. Tony felháborodása egyértelművé teszi Sally számára, hogy neki is köze volt a szobalányhoz. Tony kivételével mindannyian elhagyják a házat.
Tony egyre jobban elhagyja magát, túl sokat iszik, és a ház is szemétdombbá alakul körülötte. Bár Sally megbocsát neki, többé nem talál magára. Egy nap a kocsmában - rendszeres ivászatai helyszínén - Barrettbe botlik. Szinte könyörög a férfinak, hogy mondjon fel jelenlegi helyén, és térjen vissza hozzá. Barrett kötélnek áll - azonban a köztük lévő úr-szolga viszony teljesen átalakul. Barrett már meg sem próbálja munkaadójának tekinteni Tonyt, úgy véli, az immár tökéletesen alkoholista Tony társadalmilag egyenrangú vele.
Barrett - ismerve Tony ízlését -, új szobalányt hoz a házhoz, Mabelt. Tony egyre több időt tölt a párocskával. Az alagsorban, a konyhában és Barrett szobájában űzik különös játékaikat. Sally próbálja jobb belátásra bírni Tony-t, azt is felajánlja neki, hogy költözzenek össze, de nem jár sikerrel. Tony bevallja, hogy Mabel a „közös" barátnője Barrettel, majd sok sikert kíván Sally új állásához.
A francia szoprán a Párizsi Opera gyermekkórusában kezdett énekelni, s a kórus szólistájaként már gyermekkorában bejárta Európát. Énekelni Svájcban, a Lausanne-i Konzarvatóriumban, majd 2007-től a Manhattan School of Music-ban tanult Patricia McCaffrey tanítványaként. Részt vett Edda Moser, Dale Duesing, Marianna Nicolescu és Catherine Malfitano mesterkurzusain is. Énekesi tanulmányai során színészi képesítest is szerzett. Fellépett Poulenc A karmeliták párbeszédeiben, Conrad Susa Transformations című operájában (Lausanne-i Opera), Mozart C-dúr miséjében (Victoria Hall, Genf), Mendelssohn Éliásában (MET Museum, New York), továbbá Susannaként Mozart Figaro házassága című operájában. A Lidal North Summer Program keretében díjat nyert, majd egy 2010-ben felkérést kapott egy New York-i Trinity Church-beli fellépésre.Tizenhat évesen pedig szerepet kapott Agnès Jaoui Cannes-ban is díjazott filmjében, a Mint egy angyalban.
Peter FURLONG (tenor)
A szakmai sajtóban gyakorta méltatott amerikai tenor klasszikus és kortárs művek szerepeiben egyaránt otthon érzi magát. Fellépett a Wexford Festival-on (Írország), a Teater Dortmundban (Németország), a Dicapo Opera Theatre-ben (New York) valamint a Santa Fe Opera, az Opera Colorado és az Edinburgh Festival Fringe színpadán. Magyarországon és Csehországban az Armel Operaverseny és Fesztivál keretében, 2010 őszén debütál. Fontosabb szerepei: B.F. Pinkerton, Rodolfo, Edgardo, Tamino, Macduff, Rinuccio, és Albert Herring.
A Galina Visnyevszkaja Opera Center és a moszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatórium Operaházának szólistája a Gnyeszin Zeneakadémián végzett, jelenleg a Csajkovszkij Állami Konzervatóriumban tanul. Főbb fellépései során - melyekre Moszkvában, Szentpétervárott, Vlagyivosztokban, Szmolenszkben, Habarovszkban, Berlinben és Vittenbergben került sor - többek között Anyegin, Marcello, Robert, Belcore (Szerelmi bájital), Morales és Marullo (Rigolettó) szerepeit énekelte. A „Moscow Debuts" koncertsorozat résztvevője, és több oroszországi énekverseny nyertese.
A fiatal cseh karmester a Prágai Konzervatóriumban és a Prágai Zeneakadémián végezte tanulmányait, majd részt vett Kurt Masur mesterkurzusán, Wroclawban. 2002 és 2004 között a Brnói Nemzeti Színház karmestereként, később pedig a Városi Színház főkarmestereként dolgozott. A pilzeni Josef Kajetán Tyl Színházban 2005 óta vezényel. Jelenleg igazgatja a Károly Egyetem Művész Kórusát, és 2010 májusa óta a Prágai Vegyeskórus művészeti vezetése is feladata.Vezényelt a Prágai Nemzeti Színházban, a toulouse-i Thatre de Capitol-ban, a Mazowiecki Teatr Muzyczny Warszawá-ban, a Teatro di Messiná-ban és a University of North Texas Operában. Irányította a Cseh Rádió Szimfonikus Zenekarát, az olomouc-i Morva Filharmonikusokat, a zlíni B. Martin Filharmonikusokat, a Pilzeni Filharmonikusokat és a Cseh Szimfonikus Zenekart. Turnéi során vezényelt versenyeken és fesztiválokon: Japánban, Lengyelországban, Nagy Britanniában, Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Szlovákiában és Németországban. Az Antonín Dvořák Társaság elnökségi tagja, a Zdeněk Fibich Társaság alapítótagja és a prágai Jaroslav Ježek Konzervatórium tanára.
Színházi rendező, operaénekes. A Prágai Konzervatóriumban folytatott tanulmányokat, majd az Előadóművészetek Akadémiáján végzett ének szakon, és operarendezést is itt tanult. Pályáját szólóénekesként kezdte. Fellépett a Prágai Kamaroperában, valamint az Ostravai Operaházban. Tanított az Ostrava-i Konzervatóriumban, a Brno-i Janáček Zeneművészeti Akadémián, ezt követően pedig rendezőasszisztensként dolgozott a Prágai Nemzeti Színházban. 1992 és 2006 között az ostrava-i Morva-Sziléziai Nemzeti Színház operatagozatának művészeti vezetője, 1998 és 2009 között pedig ugyanezen színház igazgatója. De nem csak igazgatóként játszott fontos szerepet a színház életében, hanem részt vett a gyermek-operastúdió tevékenységében, és rendezett a színház Romany Drámastúdiójában is. Az ostrava-i Színházi Magazin által szervezett felmérés rendezéseit több alkalommal jelölte az Év Rendezésének (Lancelot, Pelléas és Mélisande, Bastien és Bastienne, A háború, Macbeth). Vendégrendezőként az operairodalom legjelentősebb alkotásait állította színpadra Olaszországban (Theatro Comunale Adria, Theatro Dell´Opera di Roma, San Severo, Ascoli Piceno, Teatro Ventidio Basso, Chiety, Massa-Carrara, Lecce, Teatro Politeama Greco); Koreában, Egyiptomban, Kanadában (Opera Lyra Ottawa, Opera Mississauga); Németországban (Baadishes Staatsteater Karlsruhe); Törökországban és az Egyesült Államokban.
Az 1937-es születésű Jaroslav Malina a Károly Egyetemen, majd - Frantisek Trőster tanítványaként - Prágában, az Előadóművészetek Akadémiáján tanult díszlettervezést. Az utóbbi intézményben 1990 és 2000 között maga is tanított, 1996 és 1999 között pedig rektori feladatokat is ellátott itt. 2002-ben a Nottingham Tate University (Nagy Britannia) tiszteletbeli doktorává avatták, de pályafutása során tanított az Egyesült Államokban, Japánban és Finnországban is. Három alkalommal - 1991-ben, 1999-ben és 2003-ban - volt a Prágai Quadriennálé főbiztosa. Hazai és külföldi (Finnország, Nagy Britannia, Olaszország, Lengyelország, Bulgária, Oroszország, Spanyolország, USA) munkásságáért - mely 400 színházi, filmes és televíziós díszletet, 30 önálló kiállítást (díszletek, festmények, grafikák, plakátok) és tucatnyi társas kiállítást ölel fel - számtalan elismerésben részesült. Alkotásait a legnagyobb cseh múzeumok mellett a Columbus-i TRI, a San Francisco-beli The Performing Arts Library and Museum, a San Antonio-i McNay Múzeum, a bécsi Kunsthistorisches Museum és számos magángyűjtemény őrzi.
Helena Anyzova az 1960-as években kezdte karrierjét Csehországban. Balettekhez, operához, klasszikus és avantgárd darabokhoz egyaránt tervezett jelmezeket Csehország legjelentősebb színházaiban. Munkatársa volt Juraj Jakubisko-nak első filmjében, a Krisztusi években (1967) és ezt követően a rendező két további filmjében, a Dezertőrök és nomádokban (Zbehovia a pútnici, 1968) valamint a Madarak, Árvák és Őrültekben (Vtackovia, siroty a blazni, 1969). Negyedik filmes tervezése Jaromil Jireš rendezése, a Kundera regényen alapuló Tréfa volt. Színésznőként is találkozhattunk vele néhány cseh filmben, köztük Jaromil Jireš 1970-es alkotásában, a Valéria csodás hetében (Valerie a týden divů). Ezek a filmek abban az időben a cenzúra áldozatául estek, mely szigorúan ellenezte a független filmkészítőkkel való további együttműködést is. Ludek Golattal és Miroslav Malina díszlettervezővel 1996-tól dolgozik az ostrava-i Morva Sziléziai Nemzeti Színház kötelékében. Rendszeresen vesz részt a Prágai Quadriennálén és egyéb külföldi tervezői kiállításokon. Németországi színházi munkái: Verdi La Traviatája Meiningenben, Janacek A ravasz rókácskája, és Handel Julius Caesarja Osnabruck-ban és Smetana Az eladott menyasszonya Trierben. Jelenleg a Rusalkán dolgozik.
