Immár másodszor láthatta a közönség Puccini utolsó, befejezetlen, majd Franco Alfano keze alatt egésszé vált operáját a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében. Ahogy tavaly, most is Kesselyák Gergely, karmester - és rendező - keze és pálcája alatt született meg a produkció, melynek nem titkolt szándéka volt, hogy a mester operáját - az eredeti koncepcióhoz hasonlóan - meseként vigye színpadra, ezzel közelebb hozva azt az ifjúsághoz.

Ez a koncepció pedig teljes mértékben helytálló, ha azt tekintjük, hogy az eredeti történet nem máshonnan, mint az Ezeregy éjszaka meséiből származik. Ezt a történetet dolgozta fel később Carlo Gozzi, 1762-es Turandotte című színművében.

(fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok)

Zeke Edit díszletei és Velich Rita jelmezei a megszokottól eltérő látványt eredményeztek ugyan, mégis éppen ezzel teremtettek valami merőben újat és szépségeset. A színpadi utasítás szerint az Ibolyakék Városban járunk, és valóban: a színpad kékben úszik, végig ez marad a domináns szín, nem a Turandot-rendezéseknél gyakori vörös-arany pompa. Azt is remek ötletnek tartom, hogy a cselekmény tulajdonképpen a palota falának tövében játszódik; ezzel egyrészt még jobban érződik a Turandot és Kalaf közti távolság, másrészt nyilvánvaló nehézségekbe ütközött volna a szabadtéri színpadra felépíteni egy operaházba illő palotát, ráadásul a Dóm előtt, ami esetlenül festett volna. A kétfelől beúszó dzsunka-szerű hajók használata, rajtuk a kórus tagjaival még inkább a palota (és vele a császárság) elszigeteltségének benyomását keltette, emellett - a miniszterek sárkányjelmezéhez hasonlóan - hangsúlyozta a kínai kultúrkör és mesevilág jelenlétét a műben.

Az olyan nüanszok viszont, mint a gong-jelenet elhagyása az első felvonás végén, mellyel Kalaf jelzi, hogy kész megmérkőzni a hercegnő kezéért, vagy a perzsa herceg várfalról való letaszítása, ellentmondanak az eredeti intencióknak. "...mi végre feni kardját Pu-Tin-Pao?" Kérdem én: mi végre feni kardját egy impozáns táncjelenet keretében Pu-Tin-Pao, a hóhér, ha a herceget végül nem pallos által végzik ki? Szerencsétlen ötlet volt a gong mellőzése is, hiszen, a zenekari árokból szóló gong hangjára Kalaf a köpenyét csapkodja a földhöz, ám lévén háttal van a zenekarnak, óhatatlanul nem egy időben csattant a ruha és a hangszer.

Rálik Szilvia (Turandot) (fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok)

Unásig ismételgetett frázis, hogy a szabadtéri operajátszás egészen más műfaj, mint zárt épületben játszódó társa. Ahogy azonban minden szezonnak megvan a maga gyümölcse, úgy hasonló tendenciát figyelhetünk meg a zenés színházak esetében is: ahogy nem telhet el tél Bohémélet, vagy Denevér nélkül, ugyanúgy a nyár elengedhetetlen kellékei közé tartoznak a szabadtéri előadások. És ahogyan minden műfajnak, a szabadtéri daljátékok előadásának, és színpadravitelének is megvannak a saját szabályai és korlátai, mely állításomat többek közt a Turandot-előadás volt hivatott alátámasztani. "A hangosítás a produkció leggyengébb elemének bizonyult..."

A szabadtéri előadások sarokköve a hangosítás, mely ezen az estén a produkció leggyengébb elemének bizonyult, nagyban befolyásolva ezzel az előadás többi alkotóelemét is. Az első és a második felvonás zárójelenetei túlságosan visszafogottan szóltak, pedig, ha valahol, ott "robbannia" kellett volna a zenekarnak. (Ez a robbanás csupán a harmadik felvonásban következett be, addigra változtattak a hangosításon.) Ezzel ellentétben egy-egy hangszert viszont néhol zavaróan ki lehetett hallani, a zenekar szétesettségének érzetét keltve ezáltal (mely érzet sajnos az előadás több pontján realitásba váltott.)

A mikrofonos kihangosítás az énekesek esetében is csalóka lehet. Ahogy a zenekar esetében, úgy a kórusból is gyakran kihallatszott egy-egy erősebb hang (meg egy tüsszögés), és zavaróbbá váltak az esetleges belépési problémák. Összességében azonban a Szabadtéri Játékok Énekkara szépen szólt, és külön kiemelendő az - állítólag Schönberg Pierrot lunaire-je által inspirált - Hold-kórus gyermekdala, ahol a Juhász Gyula Általános Iskola Gyermekkarának énekében gyönyörködhettünk.

A táncosok is remek munkát végeztek, látványos mutatványaik, pontos mozgásuk nagyban hozzájárultak az előadás sikeréhez. "Az est fénypontjai Rálik Szilvia és Rost Andrea voltak."

Az est fénypontjai minden kétséget kizárólag a két női főszereplő, Rálik Szilvia és Rost Andrea voltak. A két hölgy esetében aligha kételkedhetünk abban, hogy hangosítás nélkül is megállták volna a helyüket. Rálik Szilvia Turandotja valódi jégkirálynő, hangja tisztán cseng, hajszálpontosan metszi a levegőt, nagyáriája bármelyik operaszínpadon sikert aratott volna. Fehér, légies kosztümje pedig még inkább a mesék Hókirálynőjévé tette hasonlóvá. Rost Andrea, aki, a tájékoztató szövegével ellentétben másodszor énekli Liú szerepét (a brosúra szerint az énekesnő eddig nem énekelte Liút operaszínpadon - valóban nem, ha a Művészetek Palotáját nem tekintjük annak; ebből a meggondolásból kiindulva azonban a Szabadtéri Színház színpada sem operaszínpad), a budapestihez hasonlóan tündöklő alakítást nyújtott, színpadi jelenlétei az előadás legszebb részeit képezték.

Rost Andrea (Liu) (fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok)

Két ilyen kaliberű énekesnő mellett Kalafot énekelni izzasztó feladat. Cselóczki Tamás derekasan birkózott, de hangerejét illetően akadtak fenntartásaim. A Nessun dormában pedig két apróbb botlása mellett érezhető volt operett énekesi énektechnikája is, mely nem feltétlenül szerencsés egy Turandot volumenű opera esetében.

A három miniszter szerepében Cseh Antal, Nyári Zoltán és Kóbor Tamás lubickoltak. A sárkánynak öltöztetett államférfiak zseniális színpadi jelenléte és hangjátékuk (valóban értelmezték is szövegüket, nem csupán énekelték) üde pillanatokat varázsolt a színpadra és a nézőtérre egyaránt.

Kiemelendő még Gábor Géza Timurja, aki zengő basszusával hitelesen hozta Kalaf apjának figuráját.

A szabadtéri operajáték buktatóinak ellenére pompás kiállítású előadást láttam Szegeden, és végre egy élő példát arra a fajta színpadra vitelre, mely valóban közelebb hozhatja a gyerekeket és a fiatalokat az opera műfajához.

Novotny Anna

2009. július 24., Szeged, Dóm tér

Giacomo Puccini:
TURANDOT

Opera három felvonásban, olasz nyelven

Turandot: Rálik Szilvia

Császár: Bede-Fazekas Csaba

Timur: Gábor Géza

Kalaf: Cselóczki Tamás

Liu: Rost Andrea

Ping: Cseh Antal

Pang: Nyári Zoltán

Pong: Kóbor Tamás

Mandarin: Altorjay Tamás

Perzsa herceg: Kozma Attila/Angyal Áron

Díszlettervező: Zeke Edit
Jelmeztervező: Velich Rita
Karmester: Kesselyák Gergely
Rendező: Kesselyák Gergely