Műfaji sajátosságai miatt - népszerű dallamok egyvelege - a gálaműsorok gyakran válnak az olcsó szórakoztatás eszközévé, ahol elég, ha a fellépők rutinszerűen, az áriákat és duetteket óvatosan megválasztva, szinte semmit nem kockáztatva előadnak néhány populáris részletet. Itt most szerencsére nem ez történt.

A koncert Verdi: A szicíliai vecsernye című operájának nyitányával kezdődött (Verdi "középső korszakbeli" műve nem tartozik a szerző legnépszerűbb operái közé, a Nyitány azonban viszonylag gyakran elhangzik koncerttermekben.)

Ezt követően Bátor Tamás operaénekes, a Miskolci Operafesztivál igazgatója jött be a színpadra és közölte a rossz hírt: Salvatore Licitra váratlanul megbetegedett, az utolsó pillanatban lemondta a fellépését. A fesztiváligazgató igyekezett megnyugtatni a közönséget: mindent megtettek annak érdekében, hogy olyan tenoristát találjanak, aki pótolhatja a világhírű énekest. A "beugró" tenorista nevét meghallva - Lee Yeong Won - tényleg megnyugodtam. A nemzetközi hírű koreai énekes már nem egyszer bizonyított Magyarországon is, így a Miskolci Operafesztivál mellett többször hallhattuk őt Budapesten is, Puccini Turandot című operájának tenor főszerepében. Lee Yeong Won abban a produkcióban fantasztikus volt, élőben nemigen hallottam még nála jobb Kalafot. (Hétfő este egyébként ő énekli Puccini: A Nyugat lánya című operájának tenor főszerepét a Művészetek Palotájában, az Operaportál erről is beszámol majd.)

Kiderült: egy másik, "meglepetés" tenor is fellép a gálán, de hogy ő ki, azt csak később tudtuk meg.

Rálik Szilvia (fotó: Vajda János)

Előbb azonban Rálik Szilvia következett, aki A szicíliai vecsernyéből Elena boleróját énekelte ("Mercé, dilette amiche"). Rálik Szilviát ismerve eleve bizakodva néztem az este elé, az első percben azonban szorongva kezdtem hallgatni az áriát: lehetséges, hogy egy operaénekesnő mikrofonnal legyen kihangosítva? Jó, egy stadionbeli koncerten nem lehet másképp, de ha már egy színházteremben is ez történik, az a műfaj végét fogja jelenteni.

"A fülem (és Rálik Szilva) becsapott engem..." A műfajnak azonban nincs vége, az én fülem (és Rálik Szilva) becsapott engem: az énekesnő ekkora hangerővel rendelkezik. A hangerő persze önmagában még kevés, Rálik Szilvia azonban minden szempontból kitűnően énekelte az áriát, azonnal vastapsra ragadtatva a közönséget.

Ezután lépett színpadra Lee Yeong Won. Biztos neki is vannak rossz napjai, én azonban már a Turandotban történő fellépésekor is azt éreztem: a koreai tenor nem csak nagy hang, de megbízható énekes is, a kitűnő hangi adottságok mellett remek muzikalitással megáldva (ráadásul egy szerény ember). Most sem okozott csalódást. Verdi: Macbeth című operájából énekelte Macduff áriáját ("Ah, la paterna mano"), ami nem tartozik a legnehezebb tenoráriák közé, Lee Yeong Won azonban kihozta belőle, amit lehet. Koncentráltan, pontosan, és szenvedélyesen énekelt.

Verdi: A végzet hatalma című operájának nyitánya következett (minden bizonnyal a legnépszerűbb Verdi nyitány). A zenekar - ahogyan az egész este során - hírnevéhez méltóan játszott, Ács János pedig nemcsak kitűnő karmester, de magával ragadó, szuggesztív személyiség is.

Ismét Verdi Macbethjéből következett egy részlet: Lady Macbeth áriája (“La luce langue"), Rálik Szilvia tolmácsolásában. Az estének számos kitűnő pillanata volt, számomra azonban valamiért ez az ária marad a legemlékezetesebb. Rálik Szilvia elképesztő tűzzel énekelt, a hangja orkánként söpört végig a nézőtéren. A legjobb Lady Macbeth áriaelőadás volt, amit élőben hallottam, és az egyik legjobb Lady Macbeth áriaelőadás, amit valaha hallottam.

Ekkor jött a "meglepetés" tenor, akiről kiderült: Kiss B. Atillának hívják. "Kiss B. Atilla óriási szenvedéllyel énekelt..." (Nem rossz választás, de számomra azért inkább Lee Yeong Won jelentette a meglepetést.) Kiss B. Atilla elsőként Erkel Bánk Bánjából énekelte Bánk áriáját ("Mint száműzött, ki vándorol" - Hazám hazám), egészen kiválóan. Óriási szenvedéllyel énekelt és bár egyes magas hangok talán nem olyan szépen zengtek, mint kellett volna, ettől eltekintve hangi szempontból is remek produkciót hallhattunk. (Kiss B. Atilla énekli egyébként Bánkot az opera filmváltozatában is.)

Ritkán lehet egy előadáson (legyen az opera vagy gála) ilyen erős "kezdést" hallani, amikor nem kell az előadás feléig várni arra, hogy az énekesek végre beénekeljenek.

Lee Yeong Won (fotó: Vajda János)

Mascagni: Parasztbecsület című operájából következett az Intermezzo, amit a zenekar pontosan, de számomra kevésbé ihletetten játszott. (A produkciót mégsem a zenekar rontotta el, hanem egy néző, aki az Intermezzo gyönyörű zárótaktusai alatt teljes erővel [forte fortissimo] kezdett el köhögni.)

Az est első részének utolsó számaként Giordano: Andrea Chénier című operájának zárókettőse hangzott el (Madeleine és Chénier kettőse - "Vicino a te s’acqueta"), Rálik Szilvia partnere Kiss B. Atilla volt.

Érthető, hogy a beugró énekesek miatt kissé átalakult a program, azt azonban nagyon sajnáltam, hogy Lee Yeong Won csak egy áriát énekelt az első részben. Ennek ellenére a Bánk bán ária után nyugodtan vártam Kiss B. Atillát is Chénier szerepében, de csalódnom kellett. A tenorista - nem találok jobb szót rá - a duett alatt egyszerűen "összeomlott". Az még érthető, hogy Rálik Szilvia hangerőt tekintve leénekelte őt, a tenorista azonban többször is pontatlanul lépett be, ritmikailag nem egyszer hibázott és gyakran bizonytalanul fogott meg egyes hangokat (néha kifejezetten hamisan énekelt).

Természetesen minden elismerés azért, hogy a tenorista ilyen hirtelen elvállalta a fellépést, de egy Kiss B. Atilla-kaliberű énekes esetében azért a kritika ez alkalommal is megengedett. A gyengébb produkció okát nem tudom pontosan. Az egyik ok az lehet, hogy Kiss B. Atilla nem rendelkezik kellő volumenű hanggal ahhoz, hogy Andrea Chéniert énekeljen: a záróduettben a tenoristától hatalmas hangerőt és biztos magasságokat követelt meg az opera szerzője. (Hasonló problémát éreztem Kiss B. Atillánál a Manon Lescaut előadásán is, az erről szóló írásunk itt olvasható: Manon Lescaut.) Bánk áriájának előadásakor ugyanakkor nem éreztem ezt (pedig az sem egy lírai ária), lehet, hogy Kiss B. Atilla tenorhangja inkább az olasz repertoár eléneklésére kevésbé alkalmas. (Janacek Jenufájában, az Miskolci Operafesztiválon például sokkal meggyőzőbb volt számomra).

A helyzet nem változott a szünet után sem, amikor elsőként ő jött be a színpadra, Puccini Toscájából énekelte a "Képáriát" ("Recondita armonia").

Ezt követően a szerelmi kettős ("Non la sospiri nostra casetta") következett a Toscából, Rálik Szilvia és Lee Yeong Won előadásában. Hangi szempontból minden a legnagyobb rendben volt, talán csak a koreai tenor volt - önmagához képest legalábbis - egy kicsit bizonytalanabb. Az ok nyilvánvaló: Lee Yeong Won kevésbé jól tudja ezt a szerepet, amit nem is leplezett. A duett kezdetén kedélyesen elvette a kottaállványt a karmester elől, majd végig úgy énekelt, hogy közben a kottát lapozta. Ehhez képest nagyon jól énekelt.

Tosca imája következett ("Vissi d´arte, vissi d`amore"), amit Rálik Szilvia magas színvonalon, de számomra kissé nyersen énekelt. (Pedig az énekesnő a finomabb, puhább piano hangokat is technikailag magabiztosan tudja énekli, ezt többször bizonyította az est folyamán is).

A Tosca-ária után Cavaradossi "Levéláriája" hangzott fel, szintén a Toscából ("E lucevan le stelle"), Lee Yeong Won tolmácsolásában. Kicsit féltem ettől az áriától, mivel a koreai tenor nem éppen lírai hang, de kitűnő produkciót hallhattunk. A bársonyos pianók ugyan hiányoztak, ott voltak azonban a biztos magasságok és mindenekelőtt az elsöprő erejű szenvedély, amit ez az ária különösen megkíván. A produkció a gála talán legnagyobb vastapsát eredményezte (ami persze az operairodalom egyik legnépszerűbb áriájának is szólt).

Manon áriája (Puccini: Manon Lescaut) következett Rálik Szilvia tolmácsolásában ("In quelle trine morbide"), majd ugyanebből az operából a zenekari Intermezzo, mindkettő magas színvonalon előadva.

"Végül Lee Yeong Won énekelte el a 'Nessun dormát', világszínvonalon..." A program utolsó hivatalos számaként végül Lee Yeong Won énekelte el Puccini Turandotjából a népszerű "Nessun dormát", világszínvonalon, gyönyörű magas H-val a végén.

Ráadásként a koreai tenor megismételte az áriát, ezúttal azonban már Kiss B. Atillával közösen (aki Lee Yeong Won-nal együtt énekelve már jól bírta a szólam magasságait), ez már igazi show műsor volt.

Egy újabb "bonus-szám" következett, Szilvia belépője Kálmán Imre Csárdás királynő című operettjéből. A választás szerintem igencsak vitatható, lévén az Operafesztivál operagálájáról van szó. A közönség azonban hálás volt és Rálik Szilvia megmutatta, hogy ezt is jól csinálja.

Lee Yeong Won, Rálik Szilvia, Kiss B. Atilla és Ács János (fotó: Vajda János)

A "szuper-bonus" az O sole mio volt, amit a három szólista együtt adott elő, látványosan és szórakoztatóan. Az önfeledten ünneplő közönség vastapssal akarta kísérni a dalt, a ritmust azonban még körülbelül sem találta el, így végül - az ijedten hátrafelé integető Ács János kérésére - lemondott az "örömtapsról".

(Izgultam, hogy a Traviata agyoncsépelt "Bordalát", vagy inkább "Pezsgő-duettjét" ["Libiamo, libiamo"] ne adják elő, nem is adták.)

Összességében az volt a benyomásom, hogy a Licitra betegsége miatt előállt helyzet még jót is tett a gálának. A hirtelen összeállt új program, a váratlan fordulatok, a "nehéz" pillanatokkal váltakozó énekesi bravúrok izgalmasabbá tették az estét (bár gyanítom, hogy a szervezők szívesen mellőzték volna ezeket az "izgalmakat").

A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2008-as éve - "Bartók + Szlávok" - ezzel lezárult. A következő operafesztiválra - "Bartók + Bécs" - 2009 júniusában kerül sor. (A Bátor Tamás fesztiváligazgatóval ez év tavaszán készült interjúnkat itt olvashatják: "Egyszeri és megismételhetetlen").

Csák Balázs

Miskolci Nemzeti Színház - 2008. december 13. 19 óra

Miskolci Nemzetközi Operafesztivál - Ünnepi Gálakoncert

Közreműködik:

Rálik Szilvia, Lee Yeong Won, Kiss B. Atilla

Miskolci Szimfonikus Zenekar, Vezényel: Ács János
Műsorvezető: Vándorfi László, rendező: Halasi Imre

PROGRAM:

1. Verdi: A szicíliai vecsernye - Nyitány (Zenekar)
2. Verdi: A szicíliai vecsernye - Elena bolerója (V. felvonás) - "Mercé, dilette amiche" (Rálik Szilvia)
3. Verdi: Macbeth - Macduff áriája (IV. felvonás) - "Ah, la paterna mano" (Lee Yeong Won)
4. Verdi: Végzet hatalma - Nyitány (Zenekar)
5. Verdi: Macbeth - Lady Macbeth áriája (II. felvonás) - “La luce langue" (Rálik Szilvia)
6. Erkel: Bank Bán - Bánk áriája (II. felvonás) "Mint száműzött, ki vándorol" - Hazám hazám (Kiss B. Atilla)
7. Mascagni: Parasztbecsület - Intermezzo (Zenekar)
8. Giordano: Andrea Chénier - Madeleine és Chénier kettőse (IV. felvonás) - "Vicino a te s’acqueta" (Rálik Szilvia, Kiss B. Atilla)

- szünet -

9. Puccini: Tosca - Képária (I. felvonás) - "Recondita armonia di bellezze diverse" (Kiss B. Atilla)
10. Puccini: Tosca - Szerelmi kettős - Tosca - Cavaradossi (I. felvonás) - "Non la sospiri nostra casetta" (Rálik Szilvia, Lee Yeong Won)
11. Puccini: Tosca - Tosca imája ("Vissi d´arte, vissi d`amore"), (Rálik Szilvia)
12. Puccini: Tosca - Levélária - Cavaradossi (III. felvonás) -"E lucevan le stelle" (Lee Yeong Won)
13. Puccini: Manon Lescaut - Intermezzo (Zenekar)
14. Puccini: Manon Lescaut - Manon áriája (II. felvonás) - "In quelle trine morbide" (Rálik Szilvia)
15. Puccini: Turandot - Kalaf áriája (III. felvonás) - "Nessun dorma“ (Lee Yeong Won)
16. Puccini: Turandot - Kalaf áriája (III. felvonás) - "Nessun dorma“ (Lee Yeong Won, Kiss B. Atilla))

Ráadás:
Kálmán: Csárdás királynő - Szilvia belépője (Rálik Szilvia)
O sole mio (Lee Yeong Won, Kiss B. Atilla)