A Magyar Állami Operaház vendégjátéka
LEOŠ JANÁČEK:
JENŮFA
Opera három felvonásban, cseh nyelven, magyar nyelvű szövegkiírással
Libretto – Gabriella Preissová és Leoš Janáček
Jenufa – Bátori Éva, Sekrestyésné – Anja Silja, Karolka – Simon Kriszta, Bíróné – Bokor Jutta,
Az öreg Buryjáné – Takács Tamara, Laca – Wendler Attila, Števa – Kiss B. Atilla, Bíró – Kenesey Gábor,
Öreg molnárlegény – Sárkány Kázmér, Szomszédasszony – Várhelyi Éva, Barena – Murár Györgyi,
Jano – Váradi Zita
Közreműködik: Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
Díszlet- és jelmeztervező: Alekszandr Belozub
Vezényel: Kovács János; Rendezte: Vidnyánszky Attila
fotó: Operaportál
A rendezéssel kapcsolatban az elmúlt években sok minden leírtak már (a darabot 2004-ben mutatták be a Magyar Állami Operaházban). A Jenůfa szimbólumokra épülő, ugyanakkor realista megközelítésű színpadra állításáról, a rendezői szándékról Vidnyánszky Attila korábban így írt: "Leo Janáček operája különleges, valahol a realista ábrázolás és a görög sorstragédiák határán egyensúlyozó mű, amely egy zárt, archaikus közösségben zajló történetet mesél el. Az elemelt megformálás kettősségét a rendezés során tudatosan vállaltam: a realista, pszichológiailag indokolt szerepábrázolásból kiindulva igyekeztem követni a zene expresszivitásából eredő érzelmi felfokozottságot, ami a darab folyamán Jenůfa személyes történetét szinte mitológiai szintre emeli."
Vidnyánszky Attilával készült interjúnkat itt olvashatják:
INTERJÚ VIDNYÁNSZKY ATTILÁVAL
fotó: Operaportál
Az este sztárvendége a német Anja Silja volt a Sekrestyésné szerepében.
ANJA SILJA ÉLETRAJZA
Anja Silja magas, arisztokratikusan elegáns jelenség, aki már puszta színpadi megjelenésével is magára vonja a figyelmet. Az énekesnő nem csak széles repertoárjáról, de kiváló színészi képességeiről is ismert. E tekintetben is tökéletesen igazolta a várakozásokat: árnyaltan ábrázolta Kostelnička meglehetősen komplex személyiségét, lelki fejlődését a szörnyű elhatározásig és tettig, majd a bűntudattal teli vallomásig.
Ami a hangot illeti: ritkán hallhatunk olyan énekest vagy énekesnőt, aki túl pályája zenitjén (Anja Silja 1940-ben született) is ilyen mértékben birtokában van még hangi képességeinek. Kristálytiszta - inkább éles, mint telt - drámai hangja pontosan, erőteljesen hatolt át a legsűrűbb zenekari részleteken is.
Anja Siljával készült interjúnkat itt olvashatják:
Anja Silja (fotó: Operaportál)
INTERJÚ BÁTORI ÉVÁVAL
A Jenůfa előadása két olyan - ellentétes karakterű - tenor szereplőt is igényel, akik egyaránt főszereplők és meg tudnak birkózni a szerepek adta hangi nehézségekkel is (mindkét szerep meglehetősen magas hangfekvésű).
A Lacát éneklő Wendler Attilának telt, hősies színezetű hangja van, amelyet mintha egy tömbből faragtak volna: a magas és a mélyebb hangfekvésben is ugyanazt a hangot halljuk, amelyet azonban a felső hangoknál kellemes fényű tenor hangszín jellemez. Wendler Attila előadásáról sokaknak már a Jenůfa néhány évvel ezelőtti bemutatója után az volt a véleménye, hogy a tenorista ezzel a szereppel ért pályája csúcsára.
Bátori Éva és Wendler Attila (fotó: Operaportál)
Az öreg Buryjánét Takács Tamara alakította (ő is sokadik alkalommal), nagy intenzitással, erőteljes hangon.
Az énekkar megbízható és pontos volt, csakúgy, mint a Kovács János dirigálta zenekar.
Egy sokszor előadott darab összeszokott társulatát láthattuk új környezetben, egy világsztárral, és – annak ellenére, hogy a mű nem tartozik a legpopulárisabb darabok közé – értő és lelkes közönséggel.
Biztató fesztivál kezdet, amely egyelőre cáfolja azokat, akik kételkededtek abban: szabad-e kizárólag szláv operákra építeni egy fesztivált.
- csb -
Az opera cselekménye
A történet Morvaországban játszódik, 1900-ban. Jenufát, Buryjáné nevelt lányát két testvére, Laca és Števa egyaránt szereti. A lány kettejük közül a korhely Števába szerelmes, és már házasodni készülnek, mert Jenufa – bármennyire is igyekszik titkolni – gyermeket vár a legénytől. Nevelőanyja azonban – ismerve a fiú részeges természetét – egy évvel elhalasztja az esküvőt. Amikor mindez kiderül, a féltékeny Laca esztelen szerelmében megsebzi Jenufa arcát.
Az eset után fél év telik el – Buryjáné elrejtette a megesett lányt, aki titokban szülte meg kisfiát. Nevelőanyja Števáért küld. A legény eljön, de nem hajlandó Jenufát feleségül venni, mert amióta elcsúfították az arcát, nem szereti, és már a módos Karolkának udvarol. Laca viszont így is örömmel lenne Jenufa férje. Buryjáné úgy érzi, hogy a törvénytelen gyerek akadályt jelent majdani boldogságuk útjában, ezért titokban a patakba folytja a kisfiút. Lányának pedig azt mondja, hogy a fia betegségben halt meg. Laca és Jenufa esküvőjük napján megtalálják a kisfiú holttestét. Buryjáné bevallja, hogy ő a gyilkos, le is tartóztatják. Jenufa Lacában hűséges társra talál.
(forrás: Miskolci Operafesztivál)
Leoš Janáček
Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:
"A dívaság semmit sem ér" (Interjú Anja Siljával)
"Nem igaz, hogy az énekes hisztis" (Interjú Bátori Évával)
"A saját utunkat kell járni" (Interjú Vidnyánszky Attilával)
