Hogyan került kapcsolatba a Helikon Színházzal?

Ez egy hosszú történet. A Helikon Színházban zongoristaként kezdtem, és közben a Moszkvai Konzervatóriumban karmesterkedtem. Az egyik Helikon színházi próbán azonban nem volt karmester, és egyszerűen be kellett ugranom helyette. Aztán ott maradtam.

Melyik darabról van szó?

Prokofjev: Egy igaz ember története című operája volt. Abban az időben fejből tudtam az egész darabot, úgyhogy nem jelentett gondot.

fotó: Operaportál

Miben rejlik a Helikon Színház népszerűsége?

Ez a legjobb színház, amit ismerek! Egyszerűen minden előadás érdekes, nézőként is. Rengeteg embert ismerek, akik egyáltalán nem szerették az operát, mert nem értették, miről is szól ez az egész, és miért énekelnek, mikor beszélhetnének is... Amikor azonban eljöttek a Helikon Színházba, egyszerűen tátva maradt a szájuk, megértették, miről van szó. Sőt, operarajongók lettek.

Mi ennek az oka?

A színház alapítója, igazgatónk és rendezőnk, Dmitrij Bertman egyszerűen zseniális! Tele van jó ötletekkel. Az említett Prokofjev opera például, amely Boris Polevoj művén alapszik, eredeti formájában egyáltalán nem vihető színre. "Nagyon mély és nagyon tiszta..." Egy láb nélküli emberről szól, aki tud repülni [pilóta - szerk.], és akit emiatt hősként tisztelnek. Dmitrij ennél az előadásnál Alexei Maresiev igaz történetét vette alapul, ahol öreg, megfáradt hősünk kórházban van, haldoklik, és már senkit nem érdekel. Az egyetlen ember, aki törődik vele, az egy német újságíró. A helyzet különös, annál is inkább, mert a hősről kezdettől fogva tudjuk, hogy gyűlöli a németeket. Így sokkal érdekesebb a történet, előadható és szerethető.

fotó: Operaportál

A ma esti Lulu viszont, gondolom, nem könnyen adható elő.

A Lulu az egyik legnehezebb opera, amit valaha írtak. Nagyon nehéz hallgatni is. A zene maga igen megterhelő, és előadni, színpadra vinni sem egyszerű. A ma esti előadás mégis érdekes és látványos. Nagyon mély és nagyon tiszta. Egyszerűen látni kell!

Ön nagyon fiatal, hogyan küzd meg a Lulu nehézségeivel?

Nagyon szeretem ezt az operát! Semmi sem nehéz, ha szereted. Ez az életem... (nevet) A zene atonális, szigorú logika és szabályrendszer szerint van megszerkesztve, olyan, mint egy puzzle. El tudom képzelni, hogy az átlagember számára idegen, és nehéz hallgatni. De mindenképpen érdemes, mert - mint minden Berg operát - a szokatlansága teszi érdekessé.

Ferencz Zsófi

Kapcsolódó cikkek:

Néma Jack (Kritika az előadásról.)

"Lulu tényleg nehéz szerep" (Interjú Tatiana Kuindzhi szopránnal.)

Lulu galéria (Képek az előadásról.)