Mostanában inkább Pesten énekelsz, egyre gyakrabban hallhatunk az Operaházban. Hogyan találtak meg újra a szegediek?

Február közepén egyszer csak csöngött a telefonom. Temesi Mária tanszékvezető tanárnő ekkor kezdett el "puhítani", hogy vállaljam el Szadkót. Eleinte nagyon húzódoztam, de utólag nagyon örülök, hogy végül beadtam a derekam, mert nagyon nagy élmény volt benne lenni, szerintem nagyon jó produkció volt. Nagyon örültem, hogy belekerültem. Szegeden az utóbbi időben keveset énekeltem, remélem, hogy most majd megint többet fogok.

Mennyit és mit látsz a szegedi operajátszásból?

Bár még mindig Szeged az állandó lakhelyem, leginkább Pesten és Pest környékén mozogva viszonylag kevés előadást látok. Legutóbb az Otellót láttam, José Curával: eszméletlen nagy élmény volt!

Nagyon fiatal vagy még, Szadko pedig igen nehéz szerep. Milyen volt?

Ennek a szerepnek gyakorlatilag majdnem csak nehézségei voltak. Először is, orosz hangra van írva, én pedig sok minden vagyok, de orosz hang nem, ezt vállalom. A hangmagasságok beosztása nagyon oroszos: kicsit előkészítetlenek, nem úgy, mint mondjuk egy olasz operában. "...a szerepnek majdnem csak nehézségei voltak..." A szerző direkt dallamhangként használja a sokszor kellemetlen magasságokat, amelyek egyébként nem volnának annyira magasak; a pozíciójuk, az elhelyezkedésük teszi őket azzá. A másik nehézséget a rengeteg orosz szöveg jelentette. Középiskolában - hála istennek - tanultam oroszul, sőt, még nyelvvizsgám is van belőle: ennek most nagy hasznát vettem, mert ha most kellett volna a cirill betűk kiolvasásával vesződnöm, szerintem sosem tanultam volna meg ezt a szerepet. A figurával azonosulni azonban könnyű volt: pozitív hős, álmokkal, elképzelésekkel, akit a környezete először kinevet emiatt, de akinek végül egy csoda folytán mégis sikerül megvalósítania az álmait. Ez reményt ad az embernek.

fotó: Operaportál

Jó-e, ha ilyen fiatalon ilyen nehéz szerepet énekel valaki? Jó-e neked, és jó-e a darabnak?

Ez most ilyen műfaj volt, de ha általában tesszük fel a kérdést, a válaszom: nem, nem jó. Nagy veszély, ha valaki túl fiatalon énekel bizonyos szerepeket, erre már nagyon sok ígéretes karrier ráment. A mi dolgunkat most megkönnyítette és a szituációt megmentette az akusztikus környezet: nem nagyzenekar, csak zongora kísért, nem kellett a hangerővel küzdenünk. Százhúsz fős szimfonikus zenekarral valószínűleg nem lett volna sikeres a próbálkozás.

Honnan a zongoraátirat ötlete?

Szerintem ez volt az egyetlen reális megoldás. Mindig kevés pénzben kell gondolkozni. Ha egy teljes szimfonikus zenekart kellett volna utaztatni, etetni, fizetni, az már önmagában nagyságrendekkel megdobta volna az egész előadás költségvetését. Maga a helyszín sem tudott volna egy nagyzenekart befogadni. Úgy érzem azonban, a szükségből sikerült erényt kovácsolni. A színpadon álló zongora egyben díszletként is szolgált, belevonódott a játékba, teljesen jól működött.

Mi a véleményed a rendezésről? Hogyan érezted magad benne?

Ezt az előadást Toronykőy Attila rendezte. Eleinte voltak aggodalmaim azzal kapcsolatban, hogy három fillérből hogyan lehet előadást csinálni, hiszen a Szadko mégiscsak egy mese, amelyben hatalmas lehetőségek vannak gyönyörű díszletekre, gyönyörű képekre, mindent be lehetne vetni. Bárdi Sanyi bácsi, aki Szegeden tanít, és szintén segített a produkcióban, lelkendezve mesélte, milyen gyönyörű rendezést látott még diákkorában Leningrádban. Itt viszont mindent pár szimbolikus eszközzel oldottunk meg. "...belülről nagyon jónak éreztem." Szinte az egyetlen eszköz az a tüllfátyol volt, amely tudott lenni hajó, tudott lenni folyó: amire csak szükség volt. Én belülről nagyon jónak éreztem. Kívülről sajnos nem nagyon láthattam, mert körülbelül három perc van, amikor nem vagyok színpadon, de az az érzésem, jól sikerült.

Mik a terveid jövőre? Látunk majd az Operaházban?

Igen, nagyon boldog vagyok, mert megkaptam a Sevillai borbélyban Almaviva gróf szerepét. Jövőre a másodpremiert - legalábbis a kiírás szerint - én fogom énekelni. Ez egy olyan lehetőség, egy olyan szerep, amelyről úgy érzem, nagyon passzol hozzám. Remélem, nagyon jó előadás lesz, és sikerül benne valami igazán jelentőset mutatni.

Ferencz Zsófi

Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:

Rimszkij-Korszakov: Szadko (képek az előadásról)