head main programajanlo

"A főszereplő: basszus..."

"A főszereplő: basszus..."

Interjú a legendás orosz basszisztával, Jevgenyij Nyesztyerenkóval, aki az idei Miskolci Operafesztiválon egy dal- és áriaestet adott elő a Miskolci Zsinagógában.

Az idei Miskolci Operafesztivál programja a szláv operák köré szerveződik. Járt-e már ilyen vagy ehhez hasonló tematikájú fesztiválon?

Először is szeretném köszönteni a miskolci nézőket, a magyar nézőket, hiszen Magyarország az egyik legkedvesebb ország számomra. 1973 óta járok ide és ez nekem - mint embernek és mint művésznek is - nagy jelentőséggel bír. "Ilyen tematikájú nyári fesztivállal sehol nem találkoztam..." Azt kell mondjam: ehhez fogható és ilyen tematikájú nyári fesztivállal sehol nem találkoztam. Fontosnak tartom ezt a fesztivált és egy nagy újdonságnak is, hiszen Bartókot összekötni egy másik időszakkal vagy kultúrával - most például a szláv kultúrával -, nagyon érdekes dolog. A szláv zene egyébként, ritka kivételtől eltekintve, mint amilyen például az orosz zene, tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt alakult ki, és a nemzeti öntudatnak mindig fontos kifejező eszköze volt. Ez igaz a magyar zenére is, amelynek Bartók kiemelkedő alakja volt.

A holnapi koncert anyagát Ön állította össze?

Természetesen én válogattam. Másik szituációban persze lehet, hogy másképp állt volna össze a műsor. Szívesen beletettem volna még néhány más dalt is, de sajnos több nem fért bele. Az orosz zene áll a legközelebb hozzám, de nagyon szeretem a cseh zenét is. 1987-ben a bécsi állami operában rendezett Ruszalka előadásnak is részese voltam, amely előadás hat vagy hét szezonon keresztül ment ott. Huszonöt év alatt Bécsben nagyon sok operában szerepeltem, de a Ruszalka volt ezek közül az egyetlen, ami ilyen hosszan volt műsoron, nekem ezért is nagyon kedves és mély emlékeim fűződnek hozzá. Az a megtiszteltetés is ért, hogy a bécsi Staatsoper után a Prágai Nemzeti Színházban - valószínűleg az első és utolsó orosz énekesként - cseh nyelven szerepelhettem ebben az operában. 

 

fotó: Operaportál


Felmerült az idei fesztivál szervezése kapcsán, hogy operaszínpadon is fellépjen?

Erről most nem volt szó. Amikor először voltam ezen a fesztiválon, és a Varázsfuvolában léptem fel, akkor, ha jól emlékszem, még arról volt szó, hogy ezen a fesztiválon mindenki csak egyszer léphet fel. Ehhez képest a negyedik szezonban, a "Bartók + Csajkovszkij" alkalmával felléptem az Anyeginben, a mostani programommal pedig ismét részt vehetek a Miskolci Fesztiválon.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy élete egyik legboldogabb pillanata volt, amikor a Bolsojban először színpadra lépett. Említene még a pályafutásából néhány, az Ön számára fontos pillanatot?

Természetesen sok olyan pillanata van az életemnek, amelyek felejthetetlenek. Többek között az, amikor először léphettem fel szólistaként a milánói Scalában, 1977-ben. Vagy amikor Argentínában léptem fel. Az egy egészen más világ, fanatikus operarajongókkal, mintha egy másik bolygón lenne az ember. De ilyen pillanat volt a Bartókkal való találkozásom is, a Kékszakállú herceg várában. Ez azért is volt számomra nagyon fontos, mert az én javaslatomra állítottuk színre a Bolsojban és én javasoltam meghívni három nagy művészt: Ferencsik Jánost, Mikó Andrást és Forray Gábort. A színház szerencsére elfogadta a javaslatomat és nagy örömömre mindhárom művész elfogadta a meghívást. A Moszkvában akkor még meglehetősen ismeretlen műnek egy grandiózus előadása jött létre, és hatalmas sikert aratott.

Ön tanítja is az éneklést. Mi a szláv basszusok titka? Zenei tradíciók? Az énektanítás módszere?

Ennek különböző okai vannak. "Nem a 'prima donna' van előtérben..." A legfontosabb ok talán a pravoszláv templomi zenében rejlik, ahol a diakónus basszus hang. Másrészt ott vannak az orosz operák nagy basszus szerepei: Glinka: Iván Szuszanyin vagy a Ruszlán és Ludmilla, Borogyin: Igor herceg, de ide sorolhatjuk Muszorgszkij operáit is. A fontosabb orosz operákban a főszereplő basszus. Nem a "prima donna" van előtérben, hanem a "primo uomo".

A nemrégiben elhunyt nagy olasz tenorista, Giuseppe Di Stefano szerint az éneklést nem is igen lehet tanítani, a tehetség úgyis "ráérez a hangjára". Feltételezem, hogy énektanárként aligha ért egyet ezzel a véleménnyel.

Csakugyan nem értek vele egyet, mert a tehetség fontos, de a technikán mindig van mit javítani. Di Stefanóval egyébként többször szerepeltünk együtt gálakoncerteken, nagyon szerettem és tiszteltem. Ő azonban korán abbahagyta az éneklést és egyes vélemények szerint ennek oka az volt, hogy bár ő nagyon tehetséges volt és fantasztikusan énekelt, nem volt iskolázott a hangja. 

 

fotó: Operaportál

 

Nagyon sokszor emlegették Önt Saljapin méltó utódaként. Őn kit tart a fiatalok közül méltó utódjának? Hogyan vélekedik például a Miskolci Operafesztiválon pár nappal ezelőtt fellépett Paata Burchuladzéról?

A fiatal grúz művészt, Paata Burchuladzét nagyon sokat segítettem tanácsokkal, jóllehet hivatalosan nem én voltam a tanára. De ő egy másik vonalat képvisel, nem igazán nevezném utódomnak. Nagyon sok fiatal énekest tanítottam a Moszkvai Nagyszínházban, többségük azonban most már külföldön énekel, mert számos nehézséggel kellett szembenézniük a Moszkvai Nagyszínházban. Nem igazán tisztelték és vették ott figyelembe a művészeket, ezért szétrajzottak a világ különböző színházaiba. Közülük egyelőre talán még senkinek nem sikerült oda eljutni, ahová nekem sikerült. Egy olyan tanítványom van azonban Szlovákiából, aki otthon végezte el a Konzervatóriumot, majd megkért, hogy hadd legyen az én tanítványom. Én Bécsben foglalkoztam vele, ahol élek. A Bécsi Staatsoperben is fellépett a Főinkvizítor szerepében a Don Carlosban és mint Kormányzó, a Don Giovanniban. Nagy sikerrel lépett fel az Egyesült Államokban, Chicagóban, többek között Banco szerepében, a Macbethben. Remélem, hamarosan valóban az én utódomként is tekinthetek rá. Stefan Kocan a neve.

A fesztivál után hol lép fel legközelebb és mikor láthatja a közönség operaszínpadon?

A fesztivál után hazamegyek Bécsbe, ahol a tanítványaimmal leszek elfoglalva. Kezdődik nekem a nyári szünet, hiszen akárhogy is vesszük, az idén lettem 70 éves. Ehhez képest az elmúlt fél évben 6-8-szor kellett Moszkvába utaznom, koncerteken léptem fel és márciusban a Nabuccóban énekeltem Zakariás szerepét. Nem nagyon tudok olyan énekesről, aki 70 évesen elénekelte volna ezt a szerepet. Egy könyvön is dolgozom, amit már júniusban le kellett volna adnom, de legalább két hónapot kell még rajta dolgoznom. Ha azonban Magyarországra megint elhívnak, nagy örömmel jövök.

 

Csák Balázs

 

 

Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:

 Jevgenyij Nyesztyerenko koncertje (Beszámoló a Miskolci Zsinagógában adott koncertről)