Ma délelőtt Sztravinszkij: Petruska és Bartók: A fából faragott királyfi című műveit láthattuk a Miskolci Operafesztiválon a Budapest Bábszínház vendégjátékában. Miért érdekes az Önök számára ez a két mű?

Szerintünk mindkét mű predesztinálva van arra, hogy bábbal is előadják. A Fából faragott királyfiban például a tündér, a teremtés, a hős harca a fával, a vízzel: mind olyan módon jeleníthető meg egy bábelőadáson, olyan vizuálisan élményt tud adni, amit más műfajú előadáson talán nem. Bármilyen felfogásban is adják elő, bármennyire is zseniális balett táncosok.
Amikor azt mondom, hogy a "fa-harc", a "víz-harc", akkor egy picit mindig úgy érzem: Bartók számára - talán csak a tudattalanjában - előrevetült, hogy az élete során mennyi mindennel kell majd megküzdenie, hogy át kell majd kelnie az óceánon - ez utóbbi esetében konkrétan arra gondolok, hogy el kellett mennie Amerikába. Érzem ugyanakkor azt a teremtő erőt is, amit a hőseinek a tündér által ad; hogy megteremtethetjük a Napot, a Holdat, a vizet, az erdőt.
És ott vannak a bábok, akik az érzelmeket hordozzák. Akikben megjelenik az igazi érzelem, akik vagy szeretik egymást vagy nem. "Elviszlek az én váramba" - mondja a fakirályfi a királykisasszonynak, a brutalitást, az erőt szimbolizálva ezzel. Ott van ugyanakkor a királyfinak a királylány iránt érzett szeretete, imádata és azonosulásvágya is, ami a mű végén jelenik meg, amikor közös várba mennek be.
A Petruska pedig egy népi bábfigura, akit Sztravinszkij nyilván nagyon szerethetett, mert nagyon szeretetre méltó a mű minden olyan zenei egysége, ami Petruskát jelzi. Az pedig, ahogyan Petruska a műben újra és újra megelevenedik, azt is szimbolizálja számomra, hogy a bábjáték örök.
És itt meg kell említenem a tervezőinket: Bródy Verát és Koós Ivánt, akik nagyon pontosan éreztek a művek egész szimbolikáját.

fotó: Operaportál

Petruskának sokféle rokonát lelhetjük fel más történetekben is.

Amikor az ősidőkben a varázsló először kiemelt a tűzből egy fatörzset és valamivé kinevezte: akkor kezdődött tulajdonképp a bábjáték. "A figura a népi erőből táplálkozik..." Ezután sokáig inkább csak templomi bábjátékokról beszélhetünk - mindenféle vallásban fellelhető az élettelen tárgynak élettel való megtöltése. Egy idő után kiszorult a bábjáték a vásárokba és megszületett a népi bábjáték. Így lett az angoloknál a Punch figura, a franciáknál Guignol, az olaszoknál Pulcinella, nálunk Vitéz László, a németeknél Kasper, a románoknál Vasilache, az oroszoknál pedig Petruska. Mindegyikben azonos lélek lakik: az a népi erő, amelyik - akár humorosan, akár harcosan, akár egy söröskorsóval, akár egy bunkóval - de szembeszáll a hatalommal. A figura tehát a népi erőből táplálkozik és azt gondolom, hogy ezért örök.

A gyerekek is láthatóan nagyon élvezték az előadást. Pedig nem lehet könnyű őket egy szimfonikus mű alatt végig benntartani egy teremben.

Ez az előadás 1964-ben született, mégpedig felnőtt előadásnak. Az akkori Állami Bábszínház, most pedig a Budapest Bábszínház az egész világot bejárta vele. "A bábjáték nem lehet csak gyermekműfaj ..." Én korábban Szőnyi Kató asszisztense voltam, azóta már többen - rendezők, tervezők - sajnos elmentek közülünk, és én megpróbálom gondozni ezt az előadást. Mindenkor hatalmas sikert arat a felnőtt közönség körében a világ minden táján. Mert a bábjáték nem lehet csak gyermekműfaj, főleg manapság, amikor rengeteg olyan abszurd és különleges dolog van, amit szinte csak tárgyak animálásával, a tárgyaknak élettel, lélekkel való megtöltésével tudunk kifejezni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lélekben akár csak egy kicsit a gyermekkorhoz közel álló felnőtt ember is kap egy olyan kapaszkodót ezeken az előadásokon, ami segíti őt, hogy a zenének pontosan azt a részét és pont úgy érezze meg benne, amit a zeneszerző akart megmutatni.
Az azonban, hogy szinte "beavató színházként" a zene megjelenítésére is használható a dolog, ez megint a műfajnak, a bábjátéknak a hatalmas erejét mutatja. És ez az erő az, ami még egy gyerek nyugtalanságát is le tudja győzni, és egy gyerek tűrésidejét sem kezdi ki, mert olyan mérhetetlen érdeklődést vált ki belőlük és olyan azonosulási felületet nyújt nekik. Itt most többségében gyermekekből állt a közönség, és egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon sok kislány fogja magát annak a balerinának és királykisasszonynak és sok kisfiú annak a hős királyfinak képzelni, akiket az előadáson láthatott.

Orosz Márta

Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:

Bartók és Sztravinszkij - bábelőadáson (fotók az előadásokról)