Az operaházi előadásokhoz képest nagyon más volt a ma este?

Bajári Levente: Akadtak kisebb problémák, abból adódóan, hogy az Operaház után más a helyszín, más a színpad, úgyhogy kisebb, szűkebb volt a tér, ezért néhol kicsit át kellett alakítani a koreográfiát.

Bacskai Ildikó: A díszletet is máshogy helyezték el, de hallottuk, hogy még így sem volt látható a teljes színpad.

Bajári Levente: A miskolci zenekarnak pedig szeretnénk megköszönni a közreműködést, annál is inkább, mert most tudtuk meg, hogy bár A Kékszakállút már játszották korábban, A csodálatos mandarint most először. Ez egyáltalán nem könnyű zene, és nagyon ügyesen sikerült összehozni, annak ellenére, hogy nem volt sok próba.

Bacskai Ildikó: Két próba volt összesen, le a kalappal előttük!

Bajári Levente: Ráadásul, ahogy láttam, nekik sem volt túl sok helyük. Nem nagyon fértek el, úgyhogy volt, aki a páholyban csatlakozott a zenekarhoz.

fotó: Operaportál

Meséljetek egy kicsit a szerepetekről!

Bacskai Ildikó: Nekem óriási meglepetés volt, mert nem táncoltam még ilyen nagy szerepet, amely ráadásul ilyen színpadi és színészi előadásmódot igényel, nagyon örültem neki. Ez volt a harmadik előadásunk, Levinek is és nekem is, tehát viszonylag újak vagyunk ezekben a szerepekben. Nagyon nehéz, de nagyon hálás feladat. Külön köszönetet szeretnék mondani Sebestyén Kati mesternőnek, aki betanította nekünk, nélküle nem jött volna létre ez az előadás.

Bajári Levente: Nagyon nagy megtiszteltetés mind a két szerep, mert olyan elődeink voltak korábban, mint Hágai Katalin, Lakatos Gabriella, Végh Krisztina, Fülöp Viktor vagy Havas Ferenc, egytől egyig hatalmas művészek: föl volt adva a lecke. "...az egész darab egy nagy tradíció ... " Különös izgalommal készültünk, hogy megfeleljünk a tradícióknak, és ez az egész darab egy nagy tradíció, hiszen Harangozó Gyula koreográfiájának emlékét őrizzük.

Bacskai Ildikó: Az Operaházban Harangozó Gyula halálának századik évfordulójára tanultuk be a szerepet. Ez is arra késztetett minket, hogy iszonyatosan nagy odaadással és száz százalékos odafigyeléssel, koncentrációval készüljünk.

Bajári Levente: Örülünk, hogy Miskolcra is le tudtuk hozni, mert így az országban többen is láthatják, akik esetleg az Operaházba nem tudnak eljutni. Szerintem nagyon tetszett a közönségnek, úgy éreztük, nagyon nagy siker volt, hálás közönségünk volt.

Mi izgalmas számotokra ebben Bartók-műben? Mi az, ami nagyon megragadott benneteket?

Bacskai Ildikó: A zene. Nekünk abból a szempontból sajátos feladat volt, hogy a koreográfia teljesen a zenére épül, minden hangnak külön lépés felel meg. Minden egyes hang, minden egyes motívum jelentést hordoz, és nekünk ezt kell a táncban megjelenítenünk. Annyira együtt van a zene és a darab, amennyire ez más darabban nem követhető nyomon.

Bajári Levente: Amellett, hogy komoly technikai felkészültséget igényel, nagyon erős színészi játékot is megkövetel. Nekem például azért volt nagyon izgalmas megformálni ezt a szerepet, mert viszonylag fiatalon egy idősebb, nagyon erőteljes figurába kell belebújnom, teljesen elmaszkírozva. Nagyon nagy kihívás, én különösen szeretem az ilyen karakteres szerepeket.

Bacskai Ildikó: A darabnak története van, drámai cselekménye, amit végig kell vezetnünk.

Bajári Levente: Sajátos a hangulata, az aurája, amely végig jelen van a darabban, nemcsak a zene által, hanem - ha az ember teljesen beleéli magát -, a színészi játék által is. Nagyon élvezetes táncolni.

fotó: Operaportál

A koreográfia pontosan ötven éves. Mi az érdekessége?

Bajári Levente: Folyamatosan repertoáron van, őrizve Harangozó Gyula emlékét, és a mai napig megállja a helyét, a mai korban is.

Mitől örök?

Bajári Levente: Rengeteg feldolgozása létezik. Sok alkotó koreográfus hozzányúlt már, kisebb-nagyobb sikerrel, mind kortárs, mind klasszikus téren vannak próbálkozások, és bár nagyon sokféle verziót láttam már, mégis úgy érzem - nem feltétlenül azért, mert ez a miénk - hogy ez a koreográfia a legkifejezőbb.

Bacskai Ildikó: Harangozó Gyula az Operaházban körülbelül ötven éve kezdte meg koreográfus munkásságát. Talán ő volt az első koreográfus balett történelmünkben, aki fölvállalta és célul tűzte ki azt, hogy az Operaház balettegyüttesének magyar zenéjű repertoárt állítson elő, magyar táncosokkal és magyar koreográfusokkal.

Szerintetek miről szól a Csodálatos mandarin?

Bajári Levente: A női lélek rejtelmeiről, a kiszolgáltatottságról, egy idegen világ megismeréséről, és az emberi vívódásról, amelyen keresztül szépen, lépcsőzetesen kibontakozik a szerelem. A darab végén a Lány rájön: igazán szerette a Mandarint, és végre volt valaki, aki őt viszontszerette.

Orosz Márta

Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:

A csodálatos mandarin (képek az előadásról)