A népszerű basszistát és fesztiváligazgatót az interjú első részében a Miskolci Operafesztiválról, a második részben operaénekesi pályafutásáról kérdeztük.

1. rész

Hogyan született meg a Miskolci Operafesztivál ötlete?

Az Operafesztivál 2001-ben indult. A Miskolci Operafesztivál Kht.-nak ekkor Müller Péter Sziámi volt az ügyvezető igazgatója, Hegyi Árpád Jutocsa a művészeti igazgatója és Kesselyák Gergely volt a zeneigazgató. Ez a csapat akkor már évek óta együtt dolgozott a Miskolci Nemzeti Színházban. Az Operafesztivál ötlete Müller Péter Sziámitól indult el, aki akkorra már sikerre vitte a Sziget Fesztivált. A Miskolci Nemzeti Színház épületegyüttesét a kilencvenes évek elején átépítették, így már alkalmassá vált arra, hogy ott fesztivált is lehessen rendezni. A szervezők rájöttek, hogy a korábban többnyire csak "acélváros"-ként emlegetett Miskolcot a kultúrán, az operán keresztül is fel lehet virágoztatni. Az is jó ötletnek tűnt, hogy a fesztivál az operákról szóljon, hiszen a világban számos helyen vannak ilyen fesztiválok, a vokális műfaj sok ember számára vonzó. Úgy gondolták, egy magyarországi zenei fesztivált Bartók Béla nevével kell fémjelezni, amihez meg is kapták Vásárhelyi Gábor Bartók-örökös hozzájárulását. Tudjuk azonban, hogy Bartóknak csak három színpadi műve van. Egy operája, a Kékszakállú herceg vára, és két balettje, a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin. Bartók színpadi műveivel ezért operafesztivált létrehozni természetesen nem lehet. Így jött végül a - szerintem zseniális - "Bartók +" sorozat ötlete, vagyis hogy Bartók színpadi művei mellett évről évre más és más szerzők, nemzetek, korszakok operáit mutatjuk be, és létrejöttek a "Bartók + Verdi", Bartók + Puccini", Bartók + Mozart", "Bartók + Csajkovszkij", "Bartók + Bel canto", "Bartók+Verismo", "Bartók+Párizs" és idén a "Bartók + Szlávok" elnevezésű fesztiválok. Így egy olyan "csomagot", eseménysorozatot tudunk kínálni a közönségnek, ami megismételhetetlen, csak egyszer valósulhat meg és csak itt, Miskolcon. Hasonló fesztiválokat létre lehet hozni - 10 év után újrakezdjük majd a "Bartók + Verdi"-vel - de az már nem ugyanaz a fesztivál lesz, mint a korábbi "Bartók + Verdi".

Hogyan és mikor került Ön kapcsolatba a Miskolci Operafesztivállal?

Már a fesztivál létrejöttét megelőző időszakban, 2001-ben szóltak nekem - én akkor Németországban éltem -, hogy szükség lenne a segítségemre annak eldöntéséhez, megtervezéséhez, hogy milyen külföldi együttesek, művészek jöjjenek el Miskolcra. Ezt követően, két éven keresztül művészeti tanácsadóként alkalmaztak. 2002-ben kritikus helyzet állt elő a fesztivál életében: mind Müller Péter Sziámi, mind Kesselyák Gergely, mind pedig Hegyi Árpád Jutocsa elhagyta a Miskolci Nemzeti Színházat. Veszélybe került a fesztivál, még az is felmerült, hogy esetleg elviszik Miskolcról, de az alapító okirat ezt szerencsére nem teszi lehetővé.
2002-től 2003-ig a fesztiválnak megbízott igazgatója volt Lovas Károly személyében, aki elkötelezett zenebarát és a kezdetektől ott dolgozott programigazgatóként. 2003 nyarán Miskolc Város Önkormányzata kiírta a pályázatot az ügyvezetői posztra. Ekkor megkeresett engem Müller Péter Sziámi és azt mondta, nem nagyon szeretné, ha olyan ember kerülne az Operafesztivál élére, aki nem ismeri a fesztivál eddigi életét, nem elkötelezett, és többek nevében is arra kért, pályázzam meg az ügyvezető igazgatói posztot.

fotó: Operaportál

Könnyen elvállalta?

Nagyon sokat gondolkodtam. Akkor nekem operaénekesként még volt egy másik életem Nyugat-Európában, ezért nem volt egyszerű a döntés.

Ezen a poszton nem elég, ha valaki ért az operához, üzleti érzékkel és vezetői gyakorlattal sem árt, ha rendelkezik. Önnek voltak ilyen irányú tapasztalatai?

1987-től 2002-ig énekesként dolgoztam Nyugat-Európában. Mindig voltak ugyan menedzsereim, de a precizitás, a lelkiismeretesség nem mindenkire jellemező, ezért tudtam, hogy - saját karrierem érdekében - nekem is védenem kell az érdekeimet és számos ügyben magam is eljártam. Ez kialakít az emberben egyfajta "menedzser mentalitást" és sok tapasztalatot ad.

Hány ember dolgozik a Miskolci Operafesztiválon, mekkora csapat van Ön mögött?

Egész évben foglalkoztatunk négy közalkalmazottat. Mellettük vannak többen, akik éves megbízási szerződéssel dolgoznak és természetesen olyanok is - általában a sajtóügyek és az értékesítés területén - akiket 6-8 hónapra, konkrét feladatokra szerződtetünk. A fesztivál hosszú távú működése érdekében fontosnak tartom, hogy az alkalmazottak száma a jövőben nőjön.

Ki dönt a programokról?

A programot igyekszünk legalább 1-2 évre előre tervezni. 2003-tól mostanáig Marton Éva volt a művészeti igazgató, akivel a programokról nagy harmóniában, egymás nyelvét jól megértve tudtunk dönteni. Marton Éva mindig elfogadta azt a programajánlatot, amit én letettem, és amelynek részletes kidolgozása a Fesztiválközpont feladata. Bár vétójoga volt, soha nem élt ezzel, ami számomra azt jelenti, hogy elismerte a munkámat. Most a program összeállítását egyedül végzem, de tanácsadóim is vannak, őket is megkérdezem, ha szükséges. A program összeállítását persze meghatározza, hogy a kelet-európai operaegyüttesektől az adott évben milyen ajánlatokat kapunk. Hiába szerettem volna például Mozart vagy Csajkovszkij esetében ismeretlen operákat is bemutatni - amelyeknek egyébként helyük lett volna az Operafesztiválon -, ha kiderült, hogy a kelet-európai színházakban akkor egyáltalán nem játszották ezeket az operákat, vagy játszották, de nem olyan felfogásban, amilyet az Operafesztivál felvállalhatott volna. A "Bartók + Csajkovszkij" operafesztivált megelőzően Amszterdamban például egy kitűnő Mazeppa előadást láttam, és Varsóból is jöhetett volna egy fantasztikus Anyegin rendezés. A Miskolci Nemzeti Színház színpadi méretei miatt azonban ezeket az előadásokat nem tudtuk elhozni.

Hány évre előre tudják, hogy mi lesz az egyes fesztiválok témája?

2020-ig. Nekem azonban 2011-ig van ügyvezető igazgatói szerződésem, tehát csak az addig tartó időszakra vonatkozóan vállalhatom, hogy meghirdetem a programot. A jövő évben "Bartók + Bécs", 2010-ben "Bartók + Európa" Operafesztivál lesz. Amennyiben hagyományt kívánunk teremteni, akkor tíz év elteltével újra indítjuk a korábbi programokat, vagyis visszatérünk a gyökereinkhez, és 2011-ben ismét "Bartók + Verdi" Operafesztivál lesz. Miután azonban 2013-ban Verdi-év lesz - születésének 200. évfordulója -, még gondolkodunk azon, hogy igazodjunk-e mi is a nemzetközi Verdi-évhez vagy külön ünnepeljük meg Verdit, már 2011-ben. Utóbbi esetben 2013-ban mi "Bartók + Mozart" Operafesztivált rendezünk.

Mit takar a 2009-es "Bartók + Bécs" programja?

Jövőre a világ Haydnt fogja ünnepelni. Szeretnénk ebbe mi is bekapcsolódni, de nálunk a Haydn operák játszásának igazán nagy múltja nincsen. Ettől függetlenül szeretnénk persze bemutatni egy-két Haydn operát, illetve szimfóniát és oratóriumot is. Haydn mellé azonban természetesen "meghívjuk" a bécsi klasszikusokat, így Beethovent és Mozartot, és gondolunk a Bartók kortársakra is, pl. Schönbergre, Bergre.

És a 2010-es "Bartók + Európa"? Ez meglehetősen tág kategóriának tűnik.

Igen, de itt valami másra is kívánunk utalni. Miskolc városának életében nem volt kellemes döntés, amikor nem mi lettünk "Európa kulturális fővárosa". 2005-ben és 2006-ban, amikor a város nagy igyekezettel és hihetetlen összefogással elkészítette a pályázatát, a Miskolci Operafesztivál Kht. is letette a programját, amiben meghirdettük a "Bartók + Európát". Bár 2010-ben nem mi leszünk "Európa kulturális fővárosa", azért a zenén keresztül megpróbáljuk bemutatni Európát.

Hajós András (mint az Operaportál alapítója)
beszélget Bátor Tamással
a Miskolci Operafesztiválon 2007-ben (fotó: Operaportál)

A Miskolci Operafesztivál külföldön is egyre ismertebb, Európában azonban több nagy operafesztivál is van. Mi kellene ahhoz, hogy a Miskolci Operafesztivált is a legismertebb európai fesztiválok között tarthassuk számon?

A nagy nyugat-európai fesztiválok, pl. a salzburgi, a savolinnai, a Glyndebourne-i, vagy az Aix-en-Provence-i, nem beszélve a Veronai Arénában rendezett fesztiválról, több évtizedes múlttal rendelkeznek. A savolinnai fesztivál például 75 éves. Ahhoz, hogy Miskolc is elérje ezt a színvonalat, időt kell hagyni. Sok egyéb tényező is van persze, például a város infrastruktúrája. A megfelelő színvonalú szállodák és a repülőtér hiánya nagy gondot jelent, egy repülővel érkező nyugat-európai turistának egyáltalán nem egyszerű eljutni Budapesten keresztül Miskolcra. Másrészt múlik a siker természetesen a pénzen is. A jegyárakat nem nagyon tudjuk emelni. Egy olyan régióban, ahol nagyon magas a munkanélküliség, a jegyárakat tudatosan alacsonyan kell tartani, ráadásul az Operafesztivál profilja miatt operánként többnyire csak egy előadást tudunk bemutatni. A fellépő művészek utazási költsége, honoráriuma azonban sokba kerül. Ráadásul ebben a kérdésben nem is vagyunk alkupozícióban azóta, hogy egyre több kelet-európai ország csatlakozik az Európai Unióhoz. Ezekben az országokban ugyanis a napi díjakat nem mi határozzuk meg, hanem az adott ország minisztériuma, és nekünk azt ki kell fizetnünk. Az együtteseket, művészeket tehát olcsóbban már nem fogjuk tudni elhozni. Szerencsére idén is megkaptuk itthon a szükséges támogatást a minisztérium és az önkormányzat részéről. Ha azonban ezt csökkentenék, nehezen tudnánk pótolni. Akkor rövidebb fesztivált kellene rendezni vagy szegényebb programot összeállítani, amit nem szívesen tennénk.

Van-e kedvenc miskolci operafesztiválja, ami valamiért a legemlékezetesebb a számára?

Én úgy érzem, hogy minden egyes kamaraprogramért, vagy gyerekprogramért ugyanolyan felelősséggel tartozom, mint mondjuk a milánói Scala programjáért. Mindegyiket szeretem. Szeretem a műfajt, és a Fesztivált, úgyis mint operaénekes és úgyis mint ügyvezető igazgató.

A program idén is nagyon színvonalasnak ígérkezik, kuriózum számba menő operákat is láthatunk majd. Mégis: a programban szereplő szláv operák nem olyan széles körben ismertek és nem is annyira népszerűek, mint a "Bartók + Verdi" vagy a "Bartók + Bel canto" fesztiválok operái.

Az igazán nagy áttörést közönségsiker szempontjából kétségtelenül a 2005-ös "Bartók + Bel canto" jelentette. Nagy meglepetésemre azonban ugyanilyen népszerű volt a "Bartók + Verismo" is, annak ellenére, hogy ott több, kevésbé ismert operát is bemutattunk. Nagy sikere volt például Alfano Feltámadás, vagy Giordano Szibéria című operáinak, amelyek Magyarországon szinte teljesen ismeretlenek voltak. De ugyanígy említhetném Leoncavallo Bohémek című operáját is.

Miskolci Nemzeti Színház - Nagyszínház (fotó: Miskolci Operafesztivál)

Kiket emelne ki az idei év előadói közül?

Fontosnak tartom a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház idei Anyegin-előadását, amelyet egy olyan jelentőségű személyiség rendez, mint Peter Konwitschny, akit az opera-színházi szakmában nagy reformerként is tartanak számon. A moszkvai Bolsoj a Miskolci Színház színpadi mérete, szűkössége miatt sajnos évek óta nem tud eljönni, idén azonban zeneigazgatójuk, Alekszandr Vedernikov karmester fogja vezényelni a nyitóelőadást, amelyen a neves basszista, a grúz Paata Burchuladze énekel majd. Itt lesz a moszkvai Helikon Színház, amely már a Bolsoj számára is egyre komolyabb konkurenciát jelent; Muszorgszkij Borisz Godunovját és Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth című operáját adják elő. A világhírű basszista, Jevgenyij Nyesztyerenko már operatörténelem, őt Magyarországon is sokan ismerik. Polgár László számára is debütálást jelent a Miskolci Operafesztiválon való idei fellépése, mivel Muszorgszkij: A halál dalai és táncai című művét zenekari kísérettel még nem énekelte. Tokody Ilona egy Bartók-, Kodály- és Dvořák-dalokból álló esttel lép fel. Kiemelkedő esemény lesz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar fellépése Kocsis Zoltán vezényletével. Többek között egy ritkán játszott szimfonikus művet, Rahmanyinov: A harangok című szimfonikus kantátáját adják elő. Kocsis Zoltán - amellett, hogy kitűnő zongorista és karmester - zeneszerző is és remekül hangszerel. Rahmanyinov dalokat is feldolgozott, ezekből is hallhatunk majd. A Hattyúk tavát a Nagy Moszkvai Klasszikus Ballettszínház adja elő. Janáček Jenufáját a Magyar Állami Operaház együttesével láthatjuk majd, a címszerepben a világhírű Anja Siljával. Smetana: Az eladott menyasszony című operájának előadására a Debreceni Csokonai Színház előadásában kerül sor, Andrzej Bubien rendezésében. A Michael Schulz rendezte Kékszakállú herceg vára előadását az esten a Csodálatos mandarin követi, amellyel a 100 éve született balettmesterre, Harangozó Gyulára emlékezünk. Bemutatjuk Rimszkij-Korszakov ritkán látható Szadkóját. A Miskolci Nemzeti Színház és az Operafesztivál közös produkciójaként kerül színre Sztravinszkij: A katona története. Egyaránt a Kassai Állami Színház adja majd elő Dvořák: Ruszalka című operáját és Prokofjev: Rómeó és Júlia című balettjét. A hagyományos "Három tenor" koncerten Ki-Chun Park-ot, Arturo Chacón-Cruz-t és Mikhail Agafonovot, a zárógálán pedig Karine Babajanyan-t, Zlatomira Nikolovát, Tomas Juhas-t és Egils Silins-t hallhatjuk. Érdekesség lesz a holland Epica együttes szimfonikus rock koncertje a miskolci Jégcsarnokban. Mindezeket a teljesség igénye nélkül említettem, a 12 nap alatt számos színvonalas, izgalmas előadás várja majd az ide látogatókat.

 Csák Balázs

Kapcsolódó anyagok ezen a honlapon:

Hajós András mozgóképes interjúja Bátor Tamással, 2007