Február 17-én, kedden este a Művészetek Palotájában egy igazán magas színvonalú koncertet hallhatott a közönség.

Ez persze nem meglepő, hiszen a két énekes - Lukács Gyöngyi és Alexandru Agache - személyében világsztárok léptek fel.

Ettől azonban maga a koncert még nem feltétlenül lett volna magas színvonalú. Nem egyszer hallhatunk-láthatunk ugyanis híres énekeseket, akik úgy gondolják: a közönségnek egy gálaesten elég a nagy név, a siker ezzel már adott, bármilyen legyen is a produkció. Lukács Gyöngyi és Alexandru Agache nem így gondolta, és a legnagyobb elismerés illeti őket, amiért megtisztelték a közönséget, és meg is küzdöttek a sikerért.

Választhattak volna 2-3 könnyű áriát, egy népszerű duettet, és egy-két dalt - a siker persze akkor sem maradt volna el, és meg sem kellett volna erőltetniük magukat. De nem így tettek.

Az est során olyan áriákat és duetteket hallhattunk, amelyek mindegyike kitűnő hangi felkészültséget és maximális figyelmet kíván meg az előadótól. Lukács Gyöngyi és Alexandru Agache ezen az estén „nagyot" énekelt, és méltó ünneplésben részesült közönség részéről.

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - a felső emeletektől eltekintve - szinte teljesen megtelt, és meggyőződésem, hogy aki ott volt, nem csalódott."Meg is küzdöttek a sikerért..."

Lukács Gyöngyi - többek között a Metropolitan, a Scala, a Covent Garden, és a bécsi Staatsoper - ünnepelt énekesnője kivételes hangi adottságokkal rendelkezik. Hangjának ereje a legsűrűbb zenekari részeken is áttör, és az énekesnő egészen kivételes hangterjedelemmel bír. Miközben magabiztosan uralja a szoprán regiszter magasságait, zengő, telt mély hangjai alapján nem csak mezzo, de még alt szerepeket is el tudna énekelni. Hangszíne szép, és kifinomult technikával rendelkezik (drámai szoprán létére többek között szép pianóit megcsodálhattuk ezen az estén...)

Rögtön egy „nagy" áriával indított (a „Ritorna vincitor"-ral az Aidából). A második számban már vendége, Alexandru Agache is színpadre lépett, Aida és Amonasro kettősét énekelték el. A duett alatt izzott a levegő, én szinte elfelejtkeztem róla, hogy nem operaelőadáson vagyok, hanem „csak" egy koncerten. Lukács Gyöngyi kitűnő Aida, Agache pedig nagyszerű Amonasro.

A duettet Jago áriája, a „Credo" követte Verdi Otellójából. Bár Agache egyike a legelismertebb Verdi-baritonoknak - ráadásul saját elmondása szerint kifejezetten kedveli a „gonosz" színpadi figurákat -, nekem ezen az estén ez az ária tetszett tőle a legkevésbé. Nem a karakter megformálásával volt a baj, inkább azzal, hogy itt már az egyébként kellő drámai erővel bíró hang volumene sem volt elég. (Igaz, a zenekari forte részeket ebben az áriában nagyon kevesen tudják „áténekelni".)

Az áriát Prokofjev: Klasszikus szimfóniájának I. tétele követte. Az ötlet, miszerint egy gálaesten nem opera nyitányok vagy közjátékok hangzanak el az áriák és duettek között, hanem egy szimfónia egyes tételei, meglehetősen szokatlan. Egy szimfónia ilyen módon történő szétdarabolását nem is tartom túl szerencsésnek. Ha már azonban mégis így döntöttek, Prokofjev szimfóniája jó választás volt (rövid, népszerű, dallamos szimfóniáról van szó).

A szimfónia első tétele után Verdi Macbethjéből következett két ária: Lady Macbeth áriája, a „La luce langue", majd Macbeth áriája, a „Pietà, rispetto, amore". Két kitűnő előadást hallhattunk (Lady Macbeth szerepe minden szoprán számára nagy kihívás).

Ezt követően a szimfónia II. tétele, majd a szünet előtti utolsó számként Boccanegra és Amelia kettőse hangzott el Verdi Simon Boccanegra című operájából. Erről a produkcióról hasonlókat tudok mondani, mint az Aida-duettről: a két énekes színpaddá varázsolta a koncertpódiumot, Agache záró pianója külön emlékezetes marad számomra.

A szünet után Giordano operájából, az André Chénierből következett három részlet: Gérard áriája, Gérard és Maddalena kettőse, majd Maddalena áriája. Gérard hatásos és népszerű jelenete remek tolmácsolásban hangzott el Agache részéről. A kolozsvári születésű, immár Budapesten élő bariton izgalmas hangszínnel rendelkezik, és színpadi megjelenése is meggyőző (még egy koncerten is). (Két budapesti operafellépéséről is írtam már korábban az Operaportál hasábjain. A Nyugat lánya kritikáját lásd itt: Opera a Vadnyugaton, a Rigoletto előadásáról szóló beszámolót pedig itt: Rigoletto.) A duett és Maddalena áriája is magas színvonalon, és "tűzzel" szólalt meg. Lukács Gyöngyi tolmácsolásában az ária legapróbb részletei is jelentőséget nyertek.

Az André Chénier-részleteket Marcel áriája (Nulla!...Silenzio!) követte Puccini: A köpeny című operájából. Az ária már azért is jó választás volt, mert koncerten igen ritkán hallható, Agache pedig igazán elemében volt ebben a jelenetben.

Gioconda áriája következett (Ponchielli: Gioconda). Egyike a „bravúros" szopránáriáknak, és Lukács Gyöngyi most sem okozott csalódást (maga is megkönnyebbülten sóhajtott fel az ária végén...) Az opera fináléjának (Gioconda és Barnaba kettőse) drámai pillanatai után pedig még mindig hátravolt a záróduett az Anyeginből.

Ezt még megelőzte a Prokofjev-szimfónia III. és IV. tétele. Itt szeretném megemlíteni, hogy a MÁV Szimfonikus Zenekar és Kesselyák Gergely karmester az egész este folyamán méltó partnere volt a két szólistának. Nem is annyira a pontosságot emelném ki (nem mindig voltak azok), hanem a kifejezőerőt és a lendületes játékot a zenekar részéről, valamint a szuggesztív irányítást a karmestertől.

Az Anyegin-duett stílusváltást jelentett, és méltó befejezését adta az estnek. A duett hangilag nem kevésbé megterhelő, mint az olasz repertoár előzőleg elhangzott részletei, mégsem éreztem az énekeseken a fáradtság jeleit. Lukács Gyöngyi ebben a szerepkörben is otthon van, Agache előadásmódját viszont egy picit „olaszosnak" éreztem.

A vastapsot követően, ráadásként a "Lippen schweigen" hangzott el Lehár A víg özvegyéből. A műfajváltás - egyrészt operett, másrészt „ráadás" - ellenére erről a produkcióról is elmondhatom: az est két főszereplője koncentráltan, odafigyelve, és kifinomult ízléssel énekelt.

Színvonalas, kitűnő gálaest volt, az éneklés magasiskolája.

Csák Balázs

Fotók: Pető Zsuzsa

Lukács Gyöngyi opera-gálaestje

Program:

Verdi: Aida - Aida áriája, I. felvonás (Ritorna vincitor)
Verdi: Aida - Aida és Amonasro kettőse, III. felvonás
Verdi: Othello - Credo
Prokofjev: Klasszikus szimfónia - I. tétel
Verdi: Macbeth - Lady Macbeth áriája, II. felvonás (La luce langue)
Verdi: Macbeth - Macbeth áriája, IV. felvonás (Pietà, rispetto, amore)
Prokofjev: Klasszikus szimfónia - II. tétel
Verdi: Simon Boccanegra - Boccanegra és Amelia kettőse, I. felvonás
Giordano: André Chénier - Gérard áriája, III. felvonás (Nemico della patria)
Giordano: André Chénier - Madeleine és Gérard kettőse, III. felvonás
Giordano: André Chénier - Madeleine áriája, III. felvonás (La mamma morta)
Puccini: A köpeny - Marcel áriája (Nulla!...Silenzio!)
Ponchielli: La Gioconda - Gioconda áriája, IV. felvonás (Suicidio!)
Ponchielli: La Gioconda - Az opera fináléja (Gioconda és Barnaba kettőse)
Prokofjev: Klasszikus szimfónia - III. tétel
Prokofjev: Klasszikus szimfónia - IV. tétel
Csajkovszkij: Anyegin - Záróduett

Közreműködik:

Alexandru Agache - bariton és a MÁV Szimfonikus Zenekar

Vezényel:

Kesselyák Gergely