Dühöngő élet
Elena Kats-Chernin: "Dühöngő élet" című operájának magyarországi bemutatója a Miskolci Operafesztiválon. Beszámoló.
Június 18-án délután egy különleges magyarországi bemutatóban volt részünk Miskolcon. Elena Kats-Chernin: Dühöngő élet című „ifjúsági operájának" idén április 24-én volt az ősbemutatója Antwerpenben, most, két hónappal később pedig már a Miskolci Operafesztivál közönsége is láthatta a művet.
Az opera szövegírója és egyben rendezője a nemzetközileg is ismert, cseh származású, Svájcban élő rendező és drámaíró, Igor Bauersima.
A zeneszerző, Elena Kats-Chernin a Szovjetúnióban született (Taskentben), de 1975-ben, 18 éves korában Ausztráliába emigrált. Számos zenekari művet, zongoradarabot (köztük ragtime-ot is), balett- és filmzenét szerzett, a Dühöngő élet pedig már a negyedik operája. (A szerző zenéje egyébként felcsendült a 2000. évi Olimpiai Játékok megnyitóján is, Sydney-ben.)
Jelenet
Az előadás előtt az antwerpeni Vlaamse Opera intendánsa a színpadra lépve elmondta: kifejezetten az volt a céljuk, hogy a fiatal generációt is megnyerjék az opera műfaja számára. Ezzel a céllal kérték fel a szerzőt, és ezért lett az elkészült darab műfaji meghatározása a szokatlan „ifjúsági opera" megnevezés. (Tényleg: „gyermekoperát" - ha nem is túl sokat - ismerünk, "ifjúsági operáról" azonban még nem hallottam.)
A szerző mind az opera zenéjét, mind pedig cselekményét tekintve meg kívánt felelni ezeknek az elvárásoknak. A cselekményről csak egy nagyon rövid, tömör leírást olvashattunk a programfüzetben (lásd lent a cikk után). Ezek után kifejezetten csalódás volt, hogy a művet - idő hiányában - nem tudták már lefordítani, így az előadást nem is feliratozták, holott ez éppen egy ismeretlen mű esetében lenne a legfontosabb. Igaz, angolul énekeltek, de az énekelt szöveg még az angolul tudók számára is csak részben volt érthető. Nem állítom, hogy mindez követhetetlenné tette a cselekményt, de azért szükség volt néha a néző fantáziájára is.
Jelenet
A történet szerint a 19 éves Helenát az őt nem értő felnőttek bűnösnek kiáltják ki és kitaszítják.
A lány szerelmével, a 18 éves Leif-fel részvétlenül közlik szülei, hogy Helena meghalt. A fiú ezt nem hiszi el. Mind Leif kommunikációja, mind a lány jelenete a feketébe öltözött felnőttekkel világossá teszi az alapszituációt: a fiatalok számára idegen ez a világ, a felnőttek nem értik őket.
A fiú tudja, hol rejtőzött el Helena, de amikor rátalál, a lány először megközelíthetetlennek tűnik. Végül együtt menekülnek tovább az általuk megvetett és korruptnak tartott világból egy másik, szabadabb világot keresve. Számos megpróbáltatást követően (a fiú pszichiátriai osztályra kerül, majd egyik éjjel mindkettőjüket megtámadják) a fiatal pár egy gyárépület (?) mély csatornájába ugrik. Nem halnak meg - a zuhanás végén egy új, idilli világban találják magukat.
Nem tudjuk, hogy mindebből mennyi valóságos, és mennyi a képzelet szülötte (a fiú a mű elején szobája könyvespolcának tetején fekszik és szerelméről álmodozik). A mondanivaló szempontjából azonban ez kevésbé lényeges, az "üzenet" egyértelmű.
Tobias Hächler (Leif)
A rendezés és a díszlet látványos, szellemes és modern. A színpadkép változásait a színpad hátsó falából kihúzható nagy kocka segítségével oldják meg: a kocka néha könyvespolccá, máskor kórteremmé vagy gyárépületté alakul át. A háttérre és a kockára az adott szituációnak megfelelő, igényesen kivitelezett háttérképeket (térhatású fotókat, és videókat) vetítenek (városi látkép, lakás, feliratok stb.). A háttérképek a szereplők mozgását és perspektíváját követve gyakran el is fordulnak, ami még látványosabbá teszi a színpadképet.
Az előadás végén is egy vetítés jelzi Helena és Leif zuhanását a csatornában. A zuhanás végén azonban váratlan fordulat következik: a díszletfal hatalmas robajjal a színpadra dől, és egy mesebéli tájon találjuk magunkat: dallamos, bensőséges zene szól, a fiú horgászik, majd a lányt meglátva csókolózni kezdenek. Így ér véget a darab.
Tobias Hächler (Leif) és Birgit Langernhuysen (Anya)
Kétségtelen, hogy a témaválasztás és a színpadra állítás módja tényleg könnyen emészthetővé teszi a darabot a fiatalok számára is. A zenét hallgatva azonban vannak kételyeim, mennyire lehet egy operát még sohasem hallott fiatallal ezen a művön keresztül megszerettetni a műfajt. Tény, hogy a zene sokszor inkább musicalre emlékeztet (az egyik „felnőtt" még technikailag is úgy énekel, mint egy musicalben). Máshol jazz-es elemeket fedezhetünk fel, és igencsak sajátos a mű hangszerelése is: a kevés vonós és fúvós mellett egész ütőhangszer-arzenált, sőt, egy elektromos gitárt is felvonultat a szerző.
Másrészt azonban ebben a néhol dallamos, máshol disszonáns zenében az énekszólamok alapvetően az énekbeszédre épülnek, nincsenek dúdolható dallamok. Ráadásul a mű igen hosszú. A körülbelül másfél óra az operához szokott néző számára talán nem tűnik hosszúnak, de figyelembe kell venni, hogy szinte végig a két főszereplő monológjait és „duettjeit" hallhatjuk.
Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy a klasszikus zenét már valamennyire ismerő fiatalok számára egy viszonylag könnyen befogadható, igényesen megírt és élvezetes „ifjúsági opera" született.
Lisbeth Devos (Helena)
Természetesen nagyon sok múlik a két főszereplőn, akikre mind színészként, mind énekesként óriási feladat hárul. Lisbeth Devos (Helena) és Tobias Hächler (Leif) teljes mértékben eleget tettek a fenti követelményeknek, mind megjelenésük, mind énekük hitelessé tette a produkciójukat. Ugyanez mondható el a mellékszereplőkről, és a Camerata Miskolc kamarazenekarról is, akiket Daniel Inbal, a Vlaamse karmestere tanított be.
Jó lenne, ha még hallhatnánk ezt a művet Magyarországon, és nem csak kuriózumként, a Miskolci Operafesztivál egyik bátor kezdeményezéseként maradna meg az emlékezetünkben.
Csák Balázs
Fotó: Bócsi Krisztián
További fotók
Jelenet
Tobias Hächler (Leif) és Birgit Langernhuysen (Anya)
Tobias Hächler (Leif) és Birgit Langernhuysen (Anya)
Zofia Cieszynska (Sonja) és Tobias Hächler (Leif)
Lisbeth Devos (Helena)
Cselekmény
Leif hűvös tagadással fogadja szerelme, Helena halálának hírét. A hírhozót, aki sem bánatot, sem kétségbeesést nem tapasztal Leif részéről, kigúnyolja, majd elrohan. Úgy véli, Helena életben van, és tudja, hogy hol rejtőzhetett el a világ elől. Meg is találja őt „közös helyükön", a folyótorkolatnál, de Helena furcsamód elérhetetlenné vált számára, és el akar menni örökre...
2010. június 18., péntek, Miskolci Nemzeti Színház, Kamaraszínház
Elena Kats-Chernin:
Dühöngő élet (The rage of life)
Opera egy felvonásban, angol nyelven
Az antwerpeni Vlaamse Opera vendégjátéka
Librettó: Igor Bauersima
Szereplők:
Helena - Lisbeth Devos
Leif - Tobias Hächler
Bírák kórusa / Sonja / Benntlakók kórusa / Nővér - Zofia Cieszynska
Bírák kórus / Lánytestvér / Benntlakók kórusa / Bum 4 - Iris Luypaers
Bírák kórusa / Anya / Benntlakók kórusa / Rendőrtiszt - Birgit Langernhuysen
Bírák kórusa / Első doktor / Benntlakók kórusa / Rendőr-rádió kórusa / Bum 3 - Vesslein Ivanov
Bírák kórusa / Des/ Pete / Rendőr-rádió kórusa / Bum 2 - Stephan Adriaens
Bírák kórusa / Apa / Második doktor / Benntlakók kórusa / Rendőr-rádió kórusa - Miguel Torres
Jelmez: Johanna Lackner
Video: Georg Lendorff
Vezényel: Daniel Inbal
Rendező: Igor Bauersima
