2010. június 20., 14:30 óra, Miskolci Egyetem, Díszaula

A Coro Filarmonico della Scala - a milánói Scala kórusának hangversenye

Közreműködik:

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Coro Filarmonico della Scala

Kassai Állami Színház Kórusa
Karvezető (Kassa): Simon Marinčak

Vezényel: Bruno Casoni

Rendező: Halasi Imre

Műsorvezető: Bősze Ádám

A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál Nonprofit Kft. és a Slavonic Dance Theatre Nonprfit Kft. együttműködésében

Műsor:

I. rész

Carl Orff:

Carmina Burana

Szólisták: Rácz Rita, Horváth István, Filip Bandžak

II. rész

Népszerű operarészletek
Csajkovszkij: Anyegin - Paraszt-kórus (I. felv.)
Verdi: A trubadúr - Cigánykórus  (II. felv.)
Wagner: Tannhäuser - Finálé ( „Der Seele Heil, die nun entflohn dem Leib der frommen Dulderin!")
Verdi: Nabucco - Sinfonia
Verdi: Nabucco - Rabszolgák kórusa (III. felv.)

***

A 2010. évi Miskolci Operafesztivál Záróestje igazi gála volt. Ezért valamennyi előadó sokat tett, de igazi ünneppé a legendás Giuseppe Giacomini fellépése tette az estét.

Az immár 69 (!) éves olasz tenoristáról - az operában kevésbé járatos olvasóinknak - röviden néhány szót: a 20. század utolsó három évtizedének egyik legnagyobb drámai tenorjáról van szó, aki sokak szerint fénykorában jobb volt a „Három tenor" (Pavarotti, Doming, Carreras) bármelyikénél. Szerénysége - és talán az üzleti érzék hiánya - miatt azonban sohasem vált a széles közönség számára olyan népszerűvé, mint említett riválisai. Nem rendezett például stadion-koncerteket sem és viszonylag kevés lemezfelvétele van forgalomban.

De előbb röviden a többi fellépőről.

Barbara Dobrzanska szoprán engem mind hangjának szépségével, mind pedig előadásmódjával egyaránt lenyűgözött. Már Halka áriájával (Moniuszko: Halka című operájából) is nagy sikert aratott, Erzsébet áriája (Verdi: Don Carlos) pedig egyenesen világszínvonalú volt. A Manon Lescaut-részletekben is méltó partnere volt Giacomini-nek.
Felemás érzésem volt Tuija Knihtilä mezzoszopránnal kapcsolatban, aki első két áriájában (Mozart: Cosí fan tutte és Cilea: Adriana Lecouvreur) még igen meggyőző volt, de Eboli áriája (Verdi: Don Carlos) már nem igazán sikerült jól.
A negyedik fellépő, Marco Stella bariton közepes teljesítményt nyújtott.

Giacomini az első felvonásban csak egyszer lépett színpadra: a „Vesti la giubba" című áriát énekelte a Bajazzókból. A magasságai még mindig gyönyörűek, a szenvedély, amivel énekel, pedig egyenesen lenyűgöző. A közönség az ária után vastapsban tört ki, amit Giacomini féltérdre ereszkedve, boldog mosollyal köszönt meg. A hang persze már nem teljesen ugyanaz, mint volt 20-30 évvel ezelőtt, néhol remeg egy kicsit, de még így is megállná a helyét a világ bármely vezető operaházának színpadán. Már akkor is csodáltuk volna, ha 1-2 áriát ad csak elő, de Giacomini nem így gondolta.
A második részben egy lendületes, majd egy megrázó interpretációt hallhattunk a Toscából (a "Képáriát" és a "Levéláriát"), illetve két részletet a Manon Lescautból: egy áriát („Ah! Manon mi tradisce"), valamint Manon és Des Grieux igencsak hangpróbáló duettjét („Tu, tu, amore? Tu?").
A ráadás aztán feltette a koronát. A Nessun dorma következett, amit Giacomini olyan tűzzel (és egy gyönyörű H-val a végén) énekelt, hogy aki ott volt, nem fogja elfelejteni.

Giuseppe Giacominivel az előadás után készítettünk interjút.

Ön több alkalommal járt már a Miskolci Operafesztiválon, fellépett korábban a Normában és a Fedorában is. Miért szeret Miskolcra járni?

Mert úgy érzem, hogy itt egy olyan spirituális együttlét alakult ki az emberek között, amihez még szavakra sincs szükség. Az emberek szeretnek itt lenni, és szeretnek itt együtt lenni. Egy nehéz időszakon vagyok túl - a szívem rendetlenkedett -, és tartottam attól, hogy nem is tudok majd eljönni. Nagyon örülök, hogy ez végül mégis sikerült, a ma este is azt igazolta, hogy érdemes volt eljönnöm.

Hatvan év felett már nagyon kevesen énekelnek tovább. Mi a titka annak, hogy Ön még mindig így tud énekelni? A jó énektechnika, vagy a helyes repertoár megválasztása?

Ez számomra is egy rejtély! (Nevet.) Fogalmam sincs, hogy bírom. Ehhez a típusú tenorhanghoz, ami nekem van, tényleg nagy erőre és komoly fizikai helytállásra van szükség. Megpróbálok okosan gazdálkodni vele, hogy ez minél tovább így maradjon. Amíg ez a csoda számomra megadatik, addig én biztos nem jövök le a színpadról.

(fotó: Operaportál)

Egyes források szerint pályája elején Mario Del Monaco is tanította Önt...

Nem, ő nem tanított. De érdekes, hogy megkérdezi, mert bár csak egyszer találkoztam vele - 3-4 évvel a halála előtt -, mégiscsak tanultam tőle, de anélkül, hogy egyáltalán beszélgettünk volna az éneklésről. Del Monaco feltett egy lemezt, amin ő énekelt, és hang nélkül imitálta az éneklést. (Mutatja.) Akkor tanultam meg igazán a levegővételt. Az énekléshez - különösen egy drámai hang számára - nagyon fontos a fizikum, de az egésznek az alapja a levegővétel.

Ön nem csinált olyan show-műsorokat, mint a „Három tenor" és viszonylag kevés lemezfelvételt készített. Ez tudatos volt? Inkább a színpadra akart koncentrálni?

Annak, ami a „Három tenor"-t ebbe a helyzetbe hozta, politikai és üzleti okai voltak, és bár nincs bennem irigység, azért én is szerettem volna többet hátrahagyni az utókornak. De az is igaz, amit Ön említett: hívő, katolikus keresztény ember vagyok, akinek a számára azonban a színház is egy szentély, egy templom.

Show-műsor és lemezfelvételek ide vagy oda: nagyon sok operarajongó számára mégiscsak Ön a legnagyobb tenorok egyike...

Nagyon jól esik, amit mond. Én nagyon nehéz sorból küzdöttem fel magam. Úgy érzem, hogy ugyanolyan vagyok, mint bárki más, és mindig csodaszámba megy számomra az a szeretet, olykor rajongás, amivel körülvesznek engem.

Csák Balázs

(fotó: Vajda János)

Giuseppe Giacomini

Barbara Dobrzanska

Tuija Knihtilä

Marco Stella

Marco Stella, Tuija Knihtilä és Barbara Dobrzanska

A zenekar

Giuseppe Giacomini és Carlo Montanaro

Carlo Montanaro

Giuseppe Giacomini és Barbara Dobrzanska

Giuseppe Giacomini és Barbara Dobrzanska

2010. június 20., 19 óra, Nagyszínház, Miskolc

Európa Gála
A "Bartók + Európa 2010" záróhangversenye

Fellépők:
Tuija Knihtilä, Barbara Dobrzanska, Marco Stella, Giuseppe Giacomini

Közreműködik: Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Carlo Montanaro
Műsorvezető: Farkas Erika
Rendező: Anger Ferenc

Műsor:

I. rész
Mozart: A színigazgató - Nyitány
Mozart: Figaro házassága - Figaro F-dúr áriája („Se vuol ballare), I. felv. (Marco Stella)
Mozart: Cosí fan tutte - Dorabella áriája („Smanie implacabili"), I. felv. (Tuija Knihtilä)
Mozart: Cosí fan tutte - Hármas („Soave sia"), I. felv. (Barbara Dobrzanska, Tuija Knihtilä, Marco Stella)
Weber: A bűvös vadász - Nyitány
Moniuszko: Halka - Halka áriája („Gdyby rannym slonkiem"), II. felv. (Barbara Dobrzanska)
Leoncavallo: Bajazzók - Canio áriája („Vesti la giubba"), I. felv. (Giuseppe Giacomini)
Cilea: Adriana Lecouvreur - A Hercegné áriája, II. felv. (Tuija Knihtilä)
Giordano: Andrea Chénier - Gérard monológja („Nemico della patria"), III. felv. (Marco Stella)

II. rész
Verdi: A végzet hatalma - Nyitány
Verdi: Don Carlos - Erzsébet áriája („Tu che le vanita conoscesti"), IV. felv. (Barbara Dobrzanska)
Verdi: Don Carlos - Eboli áriája („O don fatale"), III. felv. (Tuija Knihtilä)
Puccini: Tosca - Cavaradossi áriája („Recondita armonia"), I. felv. (Giuseppe Giacomini)
Puccini: Manon Lescaut - Intermezzo
Puccini: Manon Lescaut - Des Grieux áriája („Ah! Manon mi tradisce"), II. felv. (Giuseppe Giacomini)
Puccini: Manon Lescaut - Manon áriája („In quelle trine morbide"), II. felv. (Barbara Dobrzanska)
Puccini: Manon Lescaut - Duett („Tu, tu, amore? Tu?"), II. felv. (Barbara Dobrzanska, Giuseppe Giacomini)
Bizet: Carmen - Escamillo áriája („Votre toast..."), II. felv. (Marco Stella)
Puccini: Tosca - Cavaradossi áriája („E lucevan le stelle"), III. felv. (Giuseppe Giacomini)

Ráadás:
Puccini: Tosca - Calaf áriája („Nessun dorma"), III. felv. (Giuseppe Giacomini)