Bajazzók - Eperjesi Erika (Nedda) és Molnár András (Canio)

A fenti hasonlóságok indokolhatták, hogy Halasi Imre rendező a két művet még szorosabban összefűzve, voltaképpen "egyként" kezelve állította színpadra. "...a tragikus Sorsot vagy a Halált jelképezi..." A díszlet mindkét operában szinte ugyanaz (Menczel Róbert munkája), de ami fontosabb: a két művet az eredeti librettókban nem szereplő, a mostani produkciókban azonban a színpadon folyamatosan jelen lévő, kopasz, hosszú kabátos - természetesen néma - figura köti össze. Szimbolikus alak, aki a tragikus Sorsot vagy a Halált jelképezi. Az ötlet kissé önkényes, de nem mondanám, hogy elhibázott, sőt, a néma szereplő jelenléte olykor kifejezetten hatásos. Különösen az Intermezzók alatt az, itt ugyanis nem vonja el a figyelmet a színpadi cselekménytől. (Talán elég is lett volna, ha csak ebben a két jelenetben tűnik fel a figura; így finomabb, elegánsabb lenne az utalás és kevésbé szájbarágó.)

Parasztbecsület - Jelenet

A rendező mesterének, Ruszt Józsefnek ajánlotta az előadást, akiről többek között az ún. "szertartásszínház" fogalma juthat eszünkbe. Jelen produkcióban inkább csak utalásszerűen és külsőségekben fedezhettük fel ennek nyomait (vélhetően ennél nem is akart többet Halasi Imre): a Parasztbecsület Húsvéti kórus-jelenetében például a színpadon lévő énekesekhez és a kórushoz csatlakozott a vendégként fellépő Cardinal Mindszenty Kórus is, melynek tagjai égő gyertyával a kézben énekeltek a nézőtér két oldalán. A jelenet egyébként az est egyik csúcspontja volt.

A többnyire illúziókeltő díszlet mellett háttérre vetített képekkel, valamint - hangulati elemként - szín-és fényhatásokkal is operált a rendező, igen hatásosan.

Kevésbé meggyőzőek voltak a jelmezek. A Parasztbecsület Szicíliában játszódik Húsvétkor, a Bajazzók a dél-olaszországi Cataniában, Nagyboldogasszony napján, azaz augusztusban. Ehhez képest a szereplők többnyire kabátban voltak, fogalmam sincs, miért.

Bajazzók - Finálé

Parasztbecsület

A Parasztbecsület Santuzzáját éneklő Miksch Adrienn az est egyik legjobb alakítását nyújtotta. "Miksch Adrienn az est egyik legjobb alakítását nyújtotta." Egy egyszerű, szerelmes, féltékeny lány tragikus sorsát mutatta be, mindenféle fölös manír nélkül. Nem is kellett ennél több: az énekesnő megjelenése vonzó, hangja izgalmas, erőteljes - talán nem minden regiszterben kellőképpen kiegyenlített, de többféle árnyalatra képes - játéka pedig természetes. Santuzza és Turiddu szenvedélyes kettőse, a duett fokozódó, izzó feszültsége különösen emlékezetes marad.

Parasztbecsület - Molnár Anna (Lucia) és Miksch Adrienn (Santuzza)

A Turiddut éneklő tenor, László Boldizsár már belépőjében ("O Lola") meggyőző volt, és teljesítménye a továbbiakban még tovább javult. "László Boldizsár kitűnően énekelt..." A szerepet többnyire súlyosabb, drámai tenorhangok éneklik, de sikerrel viszik színre spinto tenorok is. László Boldizsár szép, olaszos hangszínnel, biztos magasságokkal és szenvedélyesen formálta meg a szerepét, kitűnően énekelt. (Egy kis kitérő: előfordul, hogy ugyanaz a tenorista énekli egyazon estén a Parasztbecsület és a Bajazzók tenor főszerepét is. Ez persze inkább bravúr és jutalomjáték egyes nagy tenoristák számára. Egy legendás, 1953-as élő felvétel őrzi például a nagy Beniamino Gigli produkcióját, aki 63 évesen énekli végig - lenyűgözően - mindkét operát az extázisban lévő nápolyi közönségnek...)

Parasztbecsület - Cseh Antal (Alfio), V. Molnár Judit (Lola) és László Boldizsár (Turiddu)

Nagyot alakított az Alfiót, a féltékeny férjet játszó Cseh Antal bariton is. Elementáris erővel énekelte szerepét, nyers volt, elszánt, hangilag pedig magabiztos. Turidduval való jelenete az opera végén szintén emlékezetes marad.

Külön meg kell említeni V. Molnár Juditot, aki Lola kis szerepét énekelte. Az énekesnő szerepének megfelelően bájos, csábító volt, és néhány mondatával is meggyőzött arról, hogy igen szép hang birtokosa.

Bajazzók

A Canio szerepét éneklő jeles tenoristánk, Molnár András a várakozásoknak megfelelően magas színvonalon énekelt, professzionális produkciót láthattunk tőle. A magas hangoknál azonban néha kissé erőlködött, és bár játéka meggyőző volt, olykor fáradtnak tűnt. Hiányzott belőle az elsöprő erő, mind színészileg, mind pedig hangi szempontból. (Ez persze egy nagy énekes kritikája, akivel szemben magasabbak az elvárásaink is; összességében egy igen jó alakítást láthattunk...)

A Neddát éneklő Eperjesi Erika felemás benyomást tett rám. Hangja nem mindig volt egyenletesen szép, ugyanakkor voltak kiemelkedő pillanatai, mint például a Madár-dal (amelynek záróhangja különösen hatásosra sikerült). A "commedia dell'arte" jelenet alatt (azaz a második felvonásban) magával ragadó volt a játéka is.

A Toniót játszó Geiger Lajos produkciója csalódást jelentett. A fiatal bariton tehetséges énekes, de nem szabadna még ilyen súlyú feladattal megbízni. Tonio egyike a nagy olasz bariton szerepeknek, amihez érett színészi alakítás és - nem utolsósorban - nagy hang kell, Geiger Lajos pedig egyelőre mindkettőnek híján van. Színészi alakítása nem volt ugyan rossz, de végig kissé súlytalan maradt. Hangját pedig olykor teljesen elnyomta a zenekar (pedig egy kis színházról van szó, nem egy nagy operaházról). A választás nyilván egy megfelelőbb bariton hiányában esett Geiger Lajosra, de vigyázni kell, hogy egy ilyen döntés ne legyen kárára az énekes karrierjének.

Bajazzók - Geiger Lajos (Tonio)

Részben igazak a fenti megállapítások a Silviót éneklő Fülep Mátéra is. Tehetséges énekes, aki azonban hangi szempontból még nem elég érett ennek a meleg, ugyanakkor erőteljes hangot kívánó, legatókkal tűzdelt szólamnak a megfelelő színvonalú eléneklésére. Nem énekelt rosszul, de ez itt még kevés volt. Mindezek okán talán érdemes lett volna le is rövidíteni Neddával való duettjét (amúgy is szokták "húzva" adni elő ezt a kettőst). A hangi hiányosságokat némileg ellensúlyozta azonban a két szereplő szenvedélyes előadásmódja, amivel szép perceket szereztek a hallgatóságnak.

Dicséret illeti a Beppét alakító Horváth Istvánt. A szerep igazán neki való, mind hangi szempontból, mind pedig a buffo karaktert tekintve. Kis szerepről van szó, azonban a Beppét alakító énekesnek van egy önálló - igen népszerű - áriája is ("O Colombina"). Fiatal tenoristánk felszabadultan játszott, könnyed magasságait pedig ezúttal is megcsodálhattuk. (Nem átallott a második felvonásban egy, a kottában nem szereplő magas H-t hosszú másodperceken át kitartani. Öncélú játék, de ő ezt is megteheti...)

Bajazzók - Eperjesi Erika (Nedda) és Horváth István (Beppe)

A Váradi Katalin irányította zenekar számomra kissé unalmasan játszott. Hiányoztak a megfelelő hangsúlyok, a váratlan tempók. Úgy tűnt, felkészültek a művekre, tisztességesen eljátszották, amit kellett, de semmi több. Ez persze a további előadásokon még sokat javulhat.

A kórussal kapcsolatban hasonló volt a benyomásom: helytálltak, de gyakran hiányoltam az átélést és a megfelelő hangzást is. A Bajazzókban - különösen a második felvonás elején - a hangzás alapján olyan érzésem volt, mintha a szükségeshez képest feleannyi kórista lenne a színpadon.

Hiányosságai ellenére is szép este volt, érdemes a miskolci előadást megnézni.

Csák Balázs

Fotók: Bócsi Krisztián

2011. január 14., Miskolci Nemzeti Színház, Nagyszínház

Pietro Mascagni:
PARASZTBECSÜLET
opera egy felvonásban
A szöveget G. Targinioni-Tozzetti és G. Menasci írták
Fordította: Pless László

Szereplők:

SANTUZZA, fiatal parasztlány - MIKSCH ADRIENN

TURIDDU, parasztlegény - LÁSZLÓ BOLDIZSÁR
LUCIA, az édesanyja - MOLNÁR ANNA

ALFIO, fuvaros - CSEH ANTAL

LOLA, a felesége - V. MOLNÁR JUDIT

Idegen - GÁL LÓRÁNT

*

Ruggero Leoncavallo:
BAJAZZÓK
opera két felvonásban
Fordította: Pless László

Szereplők:

CANIO, a vándorkomédiások vezetője; Pagliaccio - MOLNÁR ANDRÁS Kossuth-díjas és Érdemes művész

NEDDA, Canio felesége, Silvio szeretője; Colombina - EPERJESI ERIKA

TONIO, komédiás; Taddeo - GEIGER LAJOS

BEPPE, komédiás: Arlekino - HORVÁTH ISTVÁN

SILVIO, parasztlegény, Nedda szeretője - FÜLEP MÁTÉ

Közreműködik: Csizmadia Mónika, Tibrea György, a Miskolci Nemzeti Színház kibővített zenekara és énekkara,
a Cardinal Mindszenty kórusa Gergely Péter Pál vezetésével, gyerekkar

Díszlettervező: MENCZEL RÓBERT Jászai-díjas
Jelmeztervező: LACZÓ HENRIETT
Zenei vezető: VÁRADI KATALIN
Karigazgató: REGŐS ZSOLT
Mozgás: KOZMA ATTILA
Színpadmester: FARKAS GÁBOR
Ügyelő: FÜSTI MOLNÁR ÁGOTA
Súgó: HORTI ZSUZSANNA-REITER KRISZTINA
Rendezőasszisztens: RADNAI ERIKA

Vezényel:
VÁRADI KATALIN

Rendező:
HALASI IMRE Jászai-díjas, Érdemes művész