Az operakedvelők számára kiemelten fontos operaelőadások mellett – amelyekről már beszámoltunk - a Bartók Plusz Operafesztivál még számos izgalmas eseménnyel várta az érdeklődőket.
*
Előbb azonban néhány szó még egy operaelőadásról, amely méltatlanul maradt ki az eddigi beszámolóinkból. Massenet ritkán játszott művéről, a Don Quichotte-ról van szó, amelyet a Nyári Színházban mutattak be, a libereci (Csehország) František Xaver Šalda Színház vendégjátékában.
A történet csak nagy vonalakban kapcsolódik Cervantes művéhez (Massenet amúgy operája műfaját comédie-héroïque-ként határozta meg.) A művet 1910-ben mutatták be, Budapesten 1917-ben.
Don Quichottét annak idején a premieren Fjodor Saljapin énekelte, akinek a neve szinte összeforrt a szereppel. Később azonban csökkent az opera népszerűsége, ma már ritkán játsszák, bár az utóbbi évtizedekben is számos nagy basszista énekelte el a címszerepet, többek között Nikolai Gyaurov, Samuel Ramey, Ferruccio Furlanetto és José Van Dam.
Don Quichotte (fotó: Éder Vera)
A mostani produkció a Prágában rendezett Opera 2013 fesztiválon elnyerte a Cseh Köztársaság legjobb operaelőadásának járó kritikusok díját, és nem véletlenül.
Kiválóak voltak a szólisták, mindenekelőtt a Dulcineát éneklő Jana Wallingerová, akinek gyönyörű mezzója miatt már önmagában megérte ott lenni az előadáson.
Igen jó választásnak bizonyult a címszerepet éneklő Jiří Přibyl is. Egy súlyosabb hang talán megfelelőbb lett volna, Přibyl azonban mind énekesi teljesítményét tekintve, mint pedig a színpadi alakítás terén emlékezeteset nyújtott.
A Sanchót éneklő Filip Bandžak elsősorban lendületes, szenvedélyes játékával hívta fel magára a figyelmet (őt egyébként már hallhattuk itt néhány évvel ezelőtt egy Carmina Burana előadás baritonistájaként).
Don Quichotte (fotó: Vajda János)
Bár „hagyományos” produkciót láthattunk, korhű kosztümökkel, a gördülékeny előadás egy percig sem vált unalmassá, köszönhetően – a már említett kitűnő előadói gárda mellett - a látványos koreográfiának is.
Egyetlen probléma volt: a magyar feliratok hiánya, de a sikert ez sem tudta megakadályozni. (A közönség ma már elvárja a feliratozást, ráadásul a Don Quichotte kevéssé ismert opera.)
*
A Fesztiválon olyan produkciók is voltak, amelyekről azt hittük, operát látunk majd, vagy legalábbis valamilyen cross-over megoldást, de kiderült, hogy mégsem. Ez persze nem baj, hiszen itt hagyományosan helyet kapnak más műfajok is, csak jó lenne, ha nevén neveznénk őket.
Juno és Avos (fotó: Éder Vera)
Az egyik ilyen produkció Alekszej Ribnyikov Juno és Avos című műve volt, amelyet „modern operaként” harangoztak be, de kiderült, hogy színtiszta rock-operáról van szó. A hangszerelés túlnyomórészt „rockos” volt (elektromos gitár, dob), a zene és a hangeffektek playbackről szóltak, az énekesek pedig mikrofonba énekeltek.
Juno és Avos (fotó: Éder Vera)
Ez a romantikus mű egyébként nagy népszerűségnek örvend Oroszországban, sőt, nemzetközi ismertségre is szert tett. Nem véletlenül, mert egy dallamdús és hatásos műről van szó (amely a férfi főszereplőtől amúgy komoly hangi teljesítményt követel meg). A produkciót előadó moszkvai társulat az itteni közönséget is levette a lábáról, a Juno és Avos hatalmas sikert aratott.
Juno és Avos (fotó: Éder Vera)
*
Volt egy kis zavar a műfaji meghatározás tekintetében Iván Sára Ez történt Bécsben című művének ősbemutatójával kapcsolatban is, amelyet a műsorfüzetben opera-operettként tüntettek fel (bármit is jelentsen ez), holott itt meg kifejezetten egy – hangzásvilágát és miliőjét tekintve is - hagyományos értelemben vett operettről volt szó.
Ez történt Bécsben (fotó: Éder Vera)
A művet a mindössze 18 éves Iván Sára komponálta, aki amellett, hogy most már zeneszerző, énekelni is tanul és az operettje bemutatóján a zenekarban is játszott. Szóval, egy igen tehetséges muzsikusról van szó, kíváncsian várom, mit hoz számára a jövő. A meleg fogadtatásban részesülő ősbemutatón a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karának Zenekara és Kórusa, valamint szólistái léptek fel.
Iván Sára (fotó: Éder Vera)
*
Válogatás, gyors körkép néhány további eseményről.
A Fesztiválon elhangzott Orff Carmina buranája is, a Nyári Színházban, kitűnő szólistákkal: a szoprán szólót Kertesi Ingrid, a tenort Horváth István, a baritont pedig Haja Zsolt énekelte.
Carmina burana (fotó: Éder Vera)
Carmina burana (fotó: Éder Vera)
A Camerata Miskolc és a Miskolci Balett előadásán Bartók Béla Divertimentója és Bizet Carmen-szvitje csendült fel, a koreográfus Kozma Attila volt.
A Camerata Miskolc és a Miskolci Balett előadása (fotó: Éder Vera)
Nem hiányoztak a gyerekprogramok sem. A miskolci Csodamalom Bábszínház előadásában Szente Béla Rigócsőr királyát mutatták be.
Rigócsőr király (fotó: Gálos Mihály Samu)
Érdekes, újszerű kezdeményezés volt az utcán megtartott „Vacsora fehérben” elnevezésű flashmob.
(fotó: Éder Vera)
És volt még:
promenádkoncert a Nyári Színházban…
(fotó: Éder Vera)
utcatánc nappal és éjjel…
(fotó: Gálos Mihály Samu)
(fotó: Éder Vera)
Éjféli Operakabaré…
(fotó: Gálos Mihály Samu)
programok a Múzeumok Éjszakáján…
(fotó: Operaportál)
tűzzsonglőrök…
(fotó: Gálos Mihály Samu)
és az elmaradhatatlan, utánozhatatlan Weszely Ernő harmonikázása éjszakánként.
(fotó: Gálos Mihály Samu)
Az esti programok most is, mint mindig a Kékszakállú herceg vára motívumait játszó rézfúvósokkal indultak.
(fotó: Éder Vera)
A Színház előtti terasz pedig nagyszerű megvilágítást kapott (látványtervező: Zeke Edit).
(fotó: Gálos Mihály Samu)
- csb -
